M. P.
Világok harca

Az éber és nagy létszámú iráni titkosszolgálat figyelmét aligha kerülte el az, hogy tavaly szeptemberben Mohamed-karikatúrák jelentek meg egy népszerű dán lapban. Lehetett volna azonnal tiltakozni, de miért is zavarták volna meg az akkor már harmadik éve békésen csordogáló diplomáciai tárgyalásokat az Európai Unió vezetőivel? A külügyminiszterek tanácskoztak, a vegyészek dúsítottak, a mérnökök hajtóműveket építettek. Egészen idén januárig, amikor az európaiak türelme is elfogyott, és úgy döntöttek, hogy Iránnak az ENSZ előtt kell számot adnia atomprogramjáról. Jacques Chirac jelentőségteljesen azt is megjegyezte, hogy ha valakinek eszébe jutna megtámadni Franciaországot, az atombombáik még nem rozsdásodtak be. 

Európa nem tanult a párizsi tüzes leckéből, a három hétig tartó külvárosi zavargásokból - gondolhatták Teheránban. Ráadásul a demokratikusan megválasztott palesztin barátainkkal sem hajlandók egy asztalhoz ülni, és az eddig számolatlanul küldött százmilliókat is befagyasztották. Ez már nem tréfa. Nézzük csak, mit is rajzoltak azok a dán karikaturisták!? 
Így kezdődött a világméretű Európa-ellenes karikatúraháború, vagy másként? Nem tudjuk, de a teheráni amerikai nagykövetség 1979-es megostromlói között a szemtanúk szerint ott volt egy huszonéves diák, Mahmúd Ahmadinezsád is. Ő ma Irán elnöke, aki Khomeini örököseként meghirdette a cionizmus nélküli világot és az iszlám világkalifátus küszöbön álló győzelmét. Hiszi, hogy hamarosan feltűnik a titokzatos iszlám messiás, a rejtőzködő imám, aki győzelemre vezeti a próféta seregét.
Ebben az eljövendő zöld színűre festett, csadorba burkolózó világban nincs hely két civilizáció, két vallás, két értékrend számára. A Mohamedet éltető tüntetők, köztük muszlim vallási vezetők, kezükben felemelt Koránt tartva tapossák és égetik a fehér keresztes vörös zászlót. A dán zászló, a Denneborg nemcsak a nyugati világ legrégebbi nemzeti jelképe, hanem keresztény szimbólum is: egyidős a keresztény dán királyság megalakulásával. 
Észak-Európa a történelem során sohasem volt muzulmánok kezén. Most mégis azt várják el tőlük, hogy Canosszát járva térden csúszva esedezzenek újra és újra a rajzok okozta sérelemért. Soha nem tüntettek az iszlám világban a felrobbantott európai, amerikai, izraeli gyermekek, asszonyok és idős emberek gyilkosai ellen. Pedig tettükkel állítólag ők is megcsúfolták a békét hirdető Mohamedet. Soha nem tiltakoztak az arab nyelvű lapokat és internetes oldalakat elborító náci traktátusok és szennyrajzok miatt. Inkább holokauszt-viccversenyt hirdetnek.
De ebben a véresen komoly karikatúraháborúban még csak nem is a képmutatás a legfelháborítóbb. Hanem az iszlám felsőbbrendűség hirdetése. A tízezernél több halálos fenyegetést kapott dán lap főszerkesztője joggal veti fel: "Ha tőlem, mint nemmuszlimtól azt várják el, hogy alárendeljem magam a tabuiknak, akkor azt várják el, hogy behódoljak nekik." Azért kell kiállni a meggyalázott dán kereszt mellett, mert ha nem tesszük, holnap Európa újra a zöld félhold árnyékában élhet, ahol a mai szultánok mondják meg, mit szabad és mit nem.