Angela Merkel külpolitikai sikereiről írott cikkükhöz (, 2006. február 3.) szeretnék hozzászólni. Ma a külpolitika gyakran szavakon múlik és természetesen azon, hogy a szavak egyeznek-e a tettekkel. Gerhard Schröder 2002-ben azzal az ígérettel nyerte meg a választásokat, hogy addig, amíg ő kancellár, Németország semmilyen körülmények között nem vesz részt "katonai kalandokban".
Tisztelt Szerkesztőség!
Most viszont az a hír járja, hogy a német titkosszolgálat az iraki háború kezdetén az amerikaiak figyelmét bizonyos bagdadi célpontok megkímélésére hívta fel. Persze nem baj, ha sikerül kórházakat és iskolákat megőrizni a bombáktól, de végeredményben az ilyen információ is részvételnek számít.
Schröder esetében nem annyira a tettek, hanem a választott szavak és a hangerő okoztak problémákat. Szavai a megváltozhatatlan bizonyosság látszatát keltették, pedig ilyesmi a külpolitikában nincs. A szeptember 11-ei merényletek után Schröder parlamenti beszédében biztosította az Egyesült Államokat Németország "korlátlan szolidaritásá"-ról. De erről a "korlátlan szolidaritás"-ról már nem volt szó akkor, amikor Schröder 100 százalékosan távol akarta Németországot tartani az iraki háborútól. Már akkor felmerült a kérdés, hogy ez valóban maradéktalanul lehetséges-e. Bizony nem, mert hiszen Németország továbbra is Amerika szövetségese volt. Az Egyesült Államok hadseregének Németországban támaszpontjai voltak, repülői a német légteret használhatták és valóban használták is. A német-amerikai viszonynak nem annyira az ártott, amit Schröder mondott, hanem az, ahogyan mondta.
Az elmúlt hetekben Merkel kancellár asszony nyugodt, meggondolt hangneme nemcsak az elhidegült amerikai-német viszonynak tett jót, hanem a túlságosan baráti német-orosz viszonyt is normalizálta. Putyin és Schröder vállveregető "haverkodását" a közös érdekeket értékelő tárgyilagos hangnem váltotta fel.
Merkel keletnémet múltja, mely korábban a nyugatnémetek szemében inkább hátrány volt, most mind Amerikában, mind Oroszországban előnynek bizonyult. Bush elnök elismeréssel beszélt arról, hogy Merkel átélte a keletnémet diktatúrát, melyet mások csak hallomásból ismernek. Moszkvában pedig orosz nyelvtudása segítette a kancellár asszonyt.
Merkel külpolitikájának megítélése természetesen még korai, hiszen ennek sikere vagy sikertelensége nemcsak a saját és szociáldemokrata külügyminiszterének ügyességétől, hanem számos külső (európai, közel-keleti stb.) tényező alakulásától függ.
Korbuly Dezső történész
München