Szlazsánszky Ferenc
Mesék helyett
Elszámolás Rácz Jenő egészségügyi miniszterrel

Dohányzik? 
- Nem.
Van valamilyen káros szenvedélye? 
- Túlzás lenne azt állítani, hogy egészséges életmódot folytatok. 
A magyar orvosok állítólag tíz évvel kevesebb ideig élnek, mint az egyéb foglalkozásúak.  
A tíz év talán nem pontos, de tény, hogy az egészségügyi dolgozók várható élettartama átlag alatti. 
Miniszterként mit tud mondani azoknak az embereknek, akik negyven éven keresztül fizették a tb-t, majd hatvanöt évesen kórházba kerülve azt észlelik, hogy akkor van WC-papír, ha hoznak magukkal, akkor kapnak gyógyszert, ha vesznek maguknak?  

- Általánosságban ez biztosan nem igaz. Az angol egészségügyről mi magyarok azt gondoljuk, mennyire fejlett. Ha viszont megkérdezünk egy angolt, mivel van a legnagyobb problémája, azt feleli: az egészségüggyel. Mert mondjuk egy szakrendelésre több hónap a várakozási idő, ami itthon elképzelhetetlen. Nemrégiben Németországban azért sztrájkoltak, mert a novemberben jelentkező betegeknek csak februárra tudtak időpontot adni. Szerbiában egy főre számítva kevesebb, mint a fele pénz jut egészségügyi ellátásra, mint Magyarországon, Románia tíz évvel jár mögöttünk. 
Elszámolás címmel a napokban indult el a kampányuk újabb szakasza. Mi a viszonyítási alap: a 2002-es választási ígéretek, a kormányprogram vagy az előző kormány négy éve?
- Mindegyik, de kezdjük hátulról. Az Orbán-kormány teljes utolsó éve a 2001-es volt. Ahhoz képest ebben a ciklusban évente háromszázmilliárd forinttal többet költöttünk egészségügyre, vagyis megdupláztuk a korábbi összeget. 
Sokan mégis úgy érzik, alig változott valami. 
- Mert az igények messzemenően meghaladják a lehetőségeket. Az orvostudomány óriási léptekkel fejlődik, az emberek pedig úgy gondolják, azonnal, mindenki számára és teljesen térítésmentesen hozzáférhetővé kell tenni a legkorszerűbb ellátásokat. Ilyen a világon nincs.  
Mire fordították az előbb említett négyszer háromszázmilliárd forintot? 
- Jelentős részét béremelésre. 2001-ben a tíz, csatlakozásra váró ország között az egészségügyi dolgozók fizetését illetően Magyarország az utolsó volt. Jelenleg a negyedik helyen állunk.  
Ha ennyi sikerről tud beszámolni, miért mondta a miniszterelnök, hogy elmaradt az egészségügy reformja? 
- Ahhoz, hogy egy műtétet végre tudjunk hajtani, előtte föl kell készíteni a beteget. Erről szólt a százlépés-sorozat: azt mondtuk, tegyük biztosítási alapúvá az egészségügyet. Ezzel beléptünk a reformok előszobájába. Az egészségügyet ugyanis csak úgy szabad átalakítani, hogyha közben zavartalanul működik. A biztosítás alapú egészségügy lényege, hogy egyéni számláink lesznek, mindenkiről tudható lesz, van-e mögötte járulékfizetés. A biztosító - amely az emberek által befizetett pénzt kezeli - azoktól az egészségügyi intézményektől fog a biztosítottjai számára egészségügyi szolgáltatást vásárolni, amelyek a legmagasabb színvonalat biztosítják. Ez a beteg érdeke. 

Fotó: Somorjai L.

Menjünk sorban: ha ez a rendszer beindul, először ellenőrzik a rendelőbe lépő beteg számláját, és utána kérdezik meg, hogy mi a baja? 
- Nem. Sürgősségi ellátás előtt nem lehet a biztosítási jogviszonyt firtatni: ha valakinek eltörött a keze, először el kell látni, és utána kell megnézni, van-e biztosítása. Ha nincs, utólag be fogjuk hajtani az ellátás költségeit. Akárcsak azokon a munkaadókon, akik abban a tévhitben tartják az alkalmazottaikat, hogy fizetik a járulékukat. Természetesen a megtévesztett alkalmazottaknak is jár az ellátás. A kérdés tehát nem az, hány biztosítós legyen a modell, hanem hogy legalább egy valódi társadalombiztosító működjön. 
Hány ember blicceli el a járulékfizetést? 
- Körülbelül háromszázezer. Ugyanakkor van Magyarországon mintegy hatmillió olyan állampolgár, aki nem bliccel, valami oknál fogva mégsem járulékfizető: a hárommillió nyugdíjas, a gyerekek, az eltartottak. Nem alamizsna a nyugdíjasok számára, hogy egészségügyi ellátásban részesüljenek, hiszen ők befizették a járulékot, amikor dolgoztak: az állam kötelessége a gyógyításuk, ezért az idén az állam háromszázmilliárd forintot fordított az ő járulékfizetésükre. 
Tudtommal a kórházak az alapján kapják a pénzt, hogy hány beteget és mennyi ideig tartanak bent. Ezért történhet meg, hogy egy félórás vizsgálat az előkészítés ürügyén három napig tart. Ez sem a beteg érdeke.  
- Valóban, a múlt év végéig a fekvőbeteg-intézmények abban voltak érdekeltek, hogy minél több embert fektessenek be. Idén azonban összenyitottuk a járó- és a fekvőbetegkasszát, ennek következtében nem kap többet a kórház akkor sem, ha befekteti a betegét. És húztunk egy határt, amit átlépve szintén nem növekszik a kórház pénze. 

A miniszteren az elsők között próbálták ki a madárinfluenza elleni oltást Fotó: MTI

Beszéltem egy orvossal, azt mondja, a kórházakban feudális hierarchia van: egy szűk réteg - ötszázaléknyi orvos - érdeke, hogy ők legyenek betegközelben, mert így ők kapják a hálapénzt. Ezért a körön kívülieket megpróbálják különböző fantomállásokba helyezni, távol tartani a betegektől. Ami a betegeknek sem jó, és a fiatal orvosok sem tudnak megfelelően fejlődni. 
- Ismerem a jelenséget. Itt szintén alapvető változást hozhat, ha a társadalombiztosítói szolgáltatás vásárlóként lép fel. Ez persze jelenti azt is, hogy egyes kórházakban kiürülnek a funkciók, de a betegnek nem az az érdeke, hogy ebben a "posványban" dagonyázzon. Az ő érdeke, hogy jobb szolgáltatást kapjon, ne nyolcágyas kórteremben feküdjön, adott esetben mosolyogjon a nővér, az orvos normálisan beszéljen vele. Ebbe az irányba kell mozdulni, és nem annak az öt százaléknak az érdekeit védeni, aki egyébként hangosan fog kiabálni, mert elesik a paraszolvenciától.  
Fesztelenül beszélgetünk az egészségügyi miniszterrel a hálapénzről, miközben az alkotmány még mindig úgy szól, hogy az orvosi ellátás ingyenes...
- A paraszolvencia közgazdasági kérdés: a kereslet és a kínálat között van egy nagyon komoly különbség. A beteg nem azért fizet paraszolvenciát, mert ez hagyomány, vagy mert sajnálja az orvost, hanem azért, mert adott esetben jobb ellátást szeretne, ki akarja választani, hogy ki operálja, nem akar sorba állni. Ha az intézmények versenyezni fognak azért, hogy elnyerjék a munkát, megszűnik a hálapénz. Gondoljon arra, hogyan lehetett autóhoz jutni a hetvenes években: három évre előre befizettem a pénzemet, aztán ha normális autót akartam kapni, még lejattoltam a portást, a szerelőt, a Merkúr-vezetőt. Ma meg bemegyünk a szalonba, és ott veszünk autót, ahol a legtöbb extrát adják ajándékba. Ugyanígy lesz az egészségügyben is. 
Mikor?  
- Tíz év alatt kialakul a szolgáltatói verseny. 
Az orvosok egy része állítólag csak lelkiismereti okokból maradt itthon. 
- Egészségügyi személyzetből mindenütt hiány van, mert a megterhelés óriási, a társadalmi megbecsülés és a pénz viszont kevés. Mi azt mondjuk, a 2007-2013-as ciklus végére el kell érni, hogy az egészségügyi dolgozók átlagbére körülbelül az akkori uniós bérek kétharmada legyen. 
Úgy tűnik, az ellenzék kampánya erőteljesen fókuszál az egészségügy bajaira.  
- Nem szabadna azt mondani, hogy például két-három év múlva bizonyos esetekben ingyenessé teszik a három év alatti gyermekek ellátását, mert hetvenöt betegségcsoportban jelen pillanatban is százszázalékosan térítésmentes. Akik pedig szociális helyzetüknél fogva szorulnak rá, közgyógyellátásban részesülnek jelenleg is.  
Mégis jól hangzik egy ilyen ígéret, és mire Ön megmagyarázná, már kikapcsolják a rádiót. 
- Emlékezzünk rá, hogy '98-ban négyszáz százalékos fizetésemelést is ígértek, aztán a négy év alatt lett belőle húsz százalék emelés. Huszonöt százalék infláció mellett. 
A választást mégis megnyerték.  
- Egy férfiembernek a borotválkozás arra is jó, hogy időnként belenéz a tükörbe. Úgy élni, hogy pontosan az ellentétét teszem, mint amit beszélek - nem érdemes. Ha csak így lehet célba érni, nem érdemes azt a pozíciót megszerezni. 
Győzzön a ráció?
- Első főorvosom rendkívüli ember volt. Amikor először operáltam, mielőtt a kezembe adta a szikét, azt mondta: itt fekszik egy ember, aki rád bízta az életét. 
A legfontosabb, hogy soha nem lehet elveszíteni a bizalmat. A másik, hogy a csont magától forr össze, mi csak a megfelelő feltételeket biztosíthatjuk ehhez, de nem vagyunk istenek. A harmadik, hogy a beteget partnerként kell kezelni, felnőtt módon kell kommunikálni vele. Aki ezt a három dolgot figyelmen kívül hagyja, legyen az egy egyszerű orvos vagy miniszter, nem szakmát művel. 
Akik úgy döntenek, hogy a mese világába indulnak, azok soha nem is érnek máshová, mint a mesébe. n