Somorjai László
Üvegbeton – egy futurisztikus magyar találmány
Interjú Losonczi Áron építész-feltalálóval

Végy egy kis cementet, homokot, keverj hozzá egy marék optikai szálat, vizet és miegymást (ez utóbbit ki ne hagyd!) Ha jól csináltad, megkötés után a kezedben van az évszázad építőanyaga, az átlátszó beton. Az ötlet igen egyszerű, a megvalósítás már nem annyira. Losonczi Áron találmánya, a négy éve szabadalmaztatott fényáteresztő beton egyre ismertebb itthon és világszerte. Előfordulhat az is, hogy a jövőben a Mars épületeinek anyagául szolgál.

– A szabadalmat 2002 májusában jelentettem be Svédországban, a cégemet – a LiTraCon Bt-t (LiTraCon = Light-Transmitting Concrete) - 2004 áprilisában alapítottam Magyarországon. Csongrádon gyártom az építőelemeket egy kis telepen, barátaim segítségével. Szakmai körökben olyan ismert a találmány és olyan óriási az érdeklődés, hogy anélkül találnak meg a világ minden tájáról, hogy a reklámra egy fillért is költenék.
– Mitől olyan nagy dobás ez a találmány?
– Az ötlet, hogy betont és üveget együtt alkalmazzunk, elég régi. Az számít újdonságnak, hogy üveg helyett optikai szálat alkalmaztam. Így az ősi kőszerű építőanyag továbbra is homogén megjelenésű maradt, de emellett transzparenssé vált, a végeredmény pedig szürreális esztétikai hatása miatt forradalmi. Képzeljük el, amint a fényáteresztő beton feloldja a szürke betontömbök unalmas zártságát, és fantasztikus fényjátékoknak ad teret. A világ legnagyobb cementvállalatai komolyan érdeklődnek a találmány iránt, és szó van arról, hogy a szeptember 11-én lebombázott New York-i toronyépületek helyére kerülő Freedom Tower-be is beépítik. Nem régen megkeresett egy úriember az amerikai hadseregtől, aki könyvet ír a Mars kolonizációjáról. A készülő sci-fi-ben a LiTraCon lesz a távoli bolygó első emberlakta objektumainak építőanyaga. A LiTraCon szilárdsága semmivel sem kisebb a hagyományos betonénál, a belőle készült erős falszerkezetek pedig – amellett, hogy védenek - fényt bocsátanak az épületbelsőbe.
–Amikor a múlt század harmincas éveiben feltalálták a műanyagot, nagy fejtörést okozott, hogy mire lehet használni. Ma pedig szinte mindent műanyagból gyártanak, sokszor még a fényképezőgépek objektívjét is. Lehet, hogy az üvegbeton alkalmazása is hasonlóan változatja meg a mostani világunkat?
–A vasbeton alkalmazása új építészeti stílusok születését eredményezte a 19 – 20. században. Biztos, hogy a fényáteresztő beton alkalmazásához egy új építészeti nyelvet kell kitalálni, de talán meg lehet kockáztatni azt az állítást is, hogy esetleg teljesen új stílust is teremt majd.
–Számomra jelzésértékű, hogy a Litracon weboldalának is még csak az angol nyelvű változata készült el.
–Ennek oka elsősorban az időhiány. Bár mindenki azt akarja kihozni az egész LiTraCon sztoriból, hogy itthon nem érdekel senkit, ez nem igaz. Az eddig realizálódott LiTraCon-t használó 4 építészeti objektumból 3 Magyarországon épült meg és 2006-ban még legalább ennyi jön még itthon. Van érdeklődés állami részéről is, és vannak hazai pályázati lehetőségek. Az tény, hogy az innováció támogatási rendszere még most alakul - de alakul. A magyar szakmabéli cégek azonban általában félnek a kockázattól, pedig a LiTraCon már eddig is akkora reklámot kapott világszerte, hogyha ezt a ki kellene fizetniük saját hirdetésként, akkor lehet, hogy az egész vállalatukat el kéne adniuk, és még az sem fedezné a költséget. A közelmúltban írtam alá egy szerződést egy japán vállalattal, hamarosan tehát Japánban is gyártani – és fejleszteni – fogjuk a LiTraCon-t. A japánokkal kötött üzlet a napi, anyagi gondoktól is megszabadított, és van időm átgondolni, mi a legjobb alternatíva az én és a találmányom jövője szempontjából.
–Hogyan jött az ötlet, miképp született meg a találmány?
–Az építészeti diploma után 2001-ben lehetőségem nyílt arra, hogy posztgraduális képzésen vegyek részt egy svédországi művészeti egyetem építészeti karán. A kurzus témája: az üveg az építészetben. Korábban a csongrádi művésztelepen ismertem meg a betonban rejlő lehetőségeket, és különösen megtetszett egy temesvári művész alkotása, amely betonba épített üveglapokból állt. Amikor a svédországi kurzus során ellátogattunk egy németországi különböző érdekes fényjelenségeket bemutató látványparkba, azon belül egy optikai szálakkal beburkolt térbe, ott jutott eszembe a csongrádi művésztelepen látott alkotás. Akkor jött az ötlet, hogy nekem nem hagyományos üveggel, hanem optikai szálakkal kellene próbálkoznom. Ez léptékugrást is jelenthet, mivel az üvegszálak igen vékonyak, alig észrevehetőek, így a végeredmény egy homogén megjelenésű anyag. Svédországba visszatérve, kerestem egy céget, amely optikai szálakat forgalmazott. A tőlük kapott pár méteres szál-köteggel a kezemben sétáltam az egyetem műhelyébe, és elkészítettem először gipszből, majd betonból az első prototípusokat, melyek megmutatták, hogy az ötlet működik.
–Mit érzett akkor, amikor megszületett az első mintadarab, betonból?
–Tudtam előre, mi lesz az eredmény, mégis óriási élmény volt, ahogy a kezemben tartottam és a fény felé fordítottam… Örömmel mutattam meg a társaimnak, a tanáraimnak az első téglákat, de akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen komoly dologról van szó. Arra is csak az egyik Stockholmban dolgozó magyar építész ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy érdemes lenne a találmányt levédetni – svédországi körülmények között ez igen egyszerűen működött. Azóta már a szabadalmat kiterjesztettem a világ különböző részeire, itthon pedig 2004 nyarán alkalmazta elsőként az építőelemet Földes László építész egy családi házban, mely ház egyébként 2005-ban építészeti Média-díjjal lett jutalmazva. A Time magazin 2004-ben az év egyik legjelentősebb találmányának minősítette az üvegbetont, amelyet Washingtontól London át Tokióig, a világ számos fővárosában bemutattak kiállításokon. Volt olyan újságíró, aki Bill Gates karrierjéhez és vagyonához hasonlította a találmányban lévő lehetőséget. Engem azonban, ha már megkerestem 100 forintot, nem fog túlságosan érdekelni, hogyan lehet 101-et csinálni.
–Amikor híre ment a sikernek, nem rohanták meg a szerencsevadászok?
–Voltak kellemetlen tapasztalataim. Fölfigyelt a találmányra például egy német fiatalember, és felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt: ő hozza a pénzt, én meg az ötletet, a szabadalmat. ő fél évig németországi bankokkal tárgyalt. Végül kiderült, hogy a banki kölcsönt, melyet fel akart venni, csak úgy tudná megkapni, hogyha a szabadalmamat tenné be zálognak. Elém tett egy – magyarra le sem fordított - papírt, amelyen az állt, hogy a fél szabadalmamat neki adom, és akkor 50-50 százalékban megalapítjuk a céget. Köszönöm – mondtam neki – nem estem a fejem lágyára, hogy ezt aláírjam. Azután jött egy olasz cég is, akik szinte kilóra akarták megvenni a találmányomat. Akkoriban kértem segítséget egy családi barátunktól, Dr. Erős Ákos ügyvédtől. Azóta ő és kollégái segítenek az érdeklődők megszűrésében és a tárgyalási folyamatokban.
–Úgy tudom, egy négyzetméter, 10 cm vastag üvegbeton ára 300 ezer forint körül van. Ez több százszor magasabb ár a sima betonénál…
–Nem kell a kettőt összehasonlítani. A beton a világ legolcsóbb építőanyaga, a LiTraCon egy exkluzív termék. Múlt év novemberében a Financial Times „How to spend it” mellékletében hozott le egy cikket az anyagról, benne egy kétoldalas fotót az egyik üvegbetonból készült modellemről. Az újság a gazdagabb rétegeknek tesz javaslatokat, mire költsék pénzüket. A világ vezető óra- és ékszermárkái, divattermékei között szerepelt a LiTraCon.
–Fiatalon - 29 évesen - és a jelentős siker tükrében hogyan látja a jövőt? Mi lesz, mondjuk, tíz év múlva?
–Harminckilenc éves leszek.