Morvay Péter
Spielberg listája

A München című filmben Spielberg az olimpián áldozatul esett sportolókat politikai propaganda céljára használta fel – állítja a neves amerikai újságíró, Charles Krauthammer a Washington Postban megjelent írásában. Krauthammer szerint a rendező az anticionizmus klasszikus érveire építette a művet, amellyel morálisan aláássa Izraelnek a fennmaradásért vívott küzdelmét.

Jelenet a filmből. A helyszín nem véletlenül ismerős

"A történet egyetlen igaz része a néhány perc a film elején a sportolók lemészárlásáról. A többi kitalálás, amelyet, mint Spielberg a film elején állítja, >>valós események ihlettek<<. Valós események? Ostobaság. A filmet a forgatókönyvíró, Tony Kushner ihlette, aki szerint Izrael megalapítása >>történelmi, morális és politikai csapás<< volt a zsidó nép számára" – írja cikkében Krauthammer. 
A szerző szerint az izraeli sportolók filmes és történelmi értelemben is csak statiszták, akikről – az életükről, történetükről, kapcsolataikról – semmit nem lehet megtudni. Csak nevek Spielberg listáján. "Annyi a szerepük, hogy meghaljanak. A palesztinok, akik a mészárlást megtervezik, és akiket az izraeliek levadásznak, ezzel szemben a tehetséges filmes mesterembereknek köszönhetően érzelmekkel, élettörténettel, emberi mélységekkel rendelkező személyek. Az első palesztin, akivel találkozunk, egy magasan képzett műfordító, aki éppen felolvasást tart, mielőtt a zsidók hidegvérrel lelőnék. Aztán ott van az idősödő PFSZ-tag, aki rajongva becézi hétéves unokáját, majd cafatokra tépi a robbantás. A terroristák közül senkit nem látunk, hogy a müncheni merényletet – vagy bármilyen más erőszakos támadást – terveznének. Életük virágában, emberi érzésekkel telve látjuk őket a filmvásznon, mielőtt a zsidók kegyetlenül eltipornák őket. 

Az izraeli brutalitást legmegrázóbban azonban a holland prostituált halála jelzi. A gyönyörű, a politikával mit sem törődő nőt a magánbosszút is kergető izraeliek lövik agyon – természetesen mezítelenül."
Krauthammer szerint Spielberg a palesztin szereplők mondatain keresztül úgy láttatja, mintha a cionizmus forrása a holokauszt lett volna. "A zsidók ellopták a földünket, és ezért minden zsidót készek vagyunk megölni, akit csak tudunk, hogy visszaszerezzük azt" – állítja az egyik szereplő. 
Krauthammer erre felteszi a kérdést: "Ha Izrael létezésének forrása nem más, mint Európa bűntudata, akkor miért is kellene a muszlimoknak elszenvedniük egy zsidó államot a földjük közepén? Ez az anticionisták klasszikus érve, amelyet legutóbb az iráni elnök is hangoztatott. A zsidó történelem azonban nem a Kristályéjszakával kezdődött: az első cionista kongresszus 1897-ben volt, a britek pedig két évtizeddel a holokauszt előtt, már 1917-ben kinyilvánították a zsidók jogát arra, hogy >>nemzeti otthont létesítsenek Palesztinában<<. És akkor nem is beszéltünk még a történelem két korábbi zsidó államáról, amely évszázadokkal az arabok, az iszlám és a holokauszt előtt létezett. A római pusztítás megszüntette a zsidó függetlenséget, de soha nem számolta fel a jogot arra, hogy a zsidók egyszer visszatérjenek a földjükre. Már három nemzedék óta törekszik Izrael arra, hogy a visszatérés után megossza a földet azokkal, akinek szintén joguk van hozzá, mivel a kétezer év alatt odaköltöztek. Az arab válasz erre az elutasítás, a háború és a terror. És München." Krauthammer szerint Spielberg válaszát erre a dilemmára a Moszad-kommandó vezetője tükrözi, aki végül úgy dönt, hogy a megrázó tapasztalatai nyomán örökre elhagyja Izraelt: "Hova költözik a film hőse? Természetesen a lelkiismeretes, érzékeny és hiteles zsidók egyetlen igaz otthonába: Brooklynba."