Avagy ki akar itt forradalmat?

Nézem az óriásplakátot és el-elgondolkodom. Egyetlen mondat egy fal hátterében. Ha a kitalálójának az volt a szándéka, hogy foglalkozzam vele, akkor sikerült. Tényleg, vajon melyik tv-csatornát is foglalnám el először, ha forradalmár lennék? Nos, lássuk... Ha a kérdés rávezető, hogy "no mondd csak, Pistike, neked melyik csatorna kéne, ha a hatalmat akarnád éppen megragadni?", a válasz kész: "politikai" ügyeknek a "politikait". M1.

Igen ám, de az idén választások vannak, meg egyébként is, a köztársasági elnök bácsi január 1-jén minden kereskedelmi csatornán is elmondta tüchtig kis beszédét. Tiszta sor, hol mondta el először? Ahol elmondta, az kellene nekem! Csakugyan? No és a többi? Ahol újra elmondta, az már nem is kellene? No, már ha forradalmár volnék. Már hogyne kéne! – és látom is magam egy interaktív, "Foglaljuk el a tv-székházat!" akcióshow forgatagában. Mert ugye, mióta a Falat, az igazit már ledöntötték, azóta virtuális csaknem minden. Vér helyett paradicsompüré. Hirtelen a hetvenes évek egy balos költőjének sora ugrik be: "Forradalmat pedig mi csinálunk, a politikától távolit, de azért közben kicsinálunk némely parasztot és prolit." Lehet, hogy éppen most is, mi is, rohanunk már a forradalomba, csak nem tudnánk még róla? Vagy tudunk is, csak még úgy teszünk, mintha mégsem tudnánk. Hirtelen rájövök, hogy úgy rossz a plakát kérdése, ahogyan van. Kit érdekel a média mint a negyedik hatalmi ág? Már rég a fejünk felett dübörög a világforradalom. Az igazi. 
Ariel Dorfman még a globalizáció előtti években remek és gunyoros könyvecskében tárgyalta azt a valódi kérdést is, amelyet soha fel nem teszünk. Miért van ennyi tv-csatorna? Kinek? Minek? A chilei író és szociológus Hogyan olvassuk a Donald kacsát? című, vitriolos vádiratában egy mögöttes szándékot sejtet a jelenség mögött, és nem épp plurális demokráciát. Latin-Amerikában, állítja, nem azért találták ki a szappanoperát, mintha nem volna kellőképpen sekélyes és gejl az érzelmi élete a megannyi ál-Pancraciónak és ál-Esmeraldának. Nem és nem, éppen ellenkezőleg. Számításból, vagyis, mert nagyon is értenek a számoláshoz. Ahhoz ugyanis, hogy az igazi Pancracio és az igazi Esmeralda ne akarjon már forradalmat, elég, ha odaszögezzük 2 óra 45 percig a tv elé. Ha egy kicsit még többet nézi, akkor már gyereket sem akar. Ha még ennél is egy kicsit többet, már egyáltalán semmit sem akar, esetleg csak még egy tévét. Plazmát, vagy amit elébe adunk. Nos, vissza a kérdésünkhöz: Ön melyik tv-csatornát foglalná el először, ha forradalmár lenne?
Szóval, ha forradalmár volnék, most már végre azt is tudnám, hogy melyiket akarnám: mindet. (Vagy semmit!) Attól függ, hogy forradalmár volnék-e egyáltalán... lehet, hogy az igazi okokat ugyanis, amiért forradalmárok vagyunk vagy fogyasztók, egyelőre eltakarja még előlünk egy irdatlan nagy Fal. - Szteve -