Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Üdvöskék és üstökösök

A mai fiatalokat a bulin kívül mással nehéz megszólítani. Egy részüket mégis politikai pártok zászlaja alá hajtja valami. 


Fiatalok a Fidelitas zászlaja alatt. Beállnak Fotók: Vörös Szilárd

Komássy Ákos, a Fiatal Baloldal ősszel megválasztott elnöke a politikai pályafutás tekintetében igen sikeres rajtot vett: 2002-ben, huszonnégy évesen már kormány-főtanácsadóként dolgozott Medgyessy Péter kül- és biztonságpolitikai csapatában, 2003 januárjában pedig a miniszterelnök személyi titkára lett. Ha bárkiben felötlene, hogy vajon milyen kapcsolatok vagy családi háttér kellett mindehhez, nos, azt ki kell ábrándítsuk, hiszen Komássy – mint állítja – a sikerhez vezető utat a tanulással és a munkával kövezte ki. Tény, hogy a kiváló nyelvérzékkel megáldott fiatalember (angolul, franciául és németül kiválóan, olaszul pedig alapfokon beszél) 2001-ben a bécsi Webster Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát; ezt követően tagja lett a 2002-es választásokra készülő Medgyessy Péter kabinetjének, ahol a pártért szorgoskodott. "A győzelem után Dobrev Klára – aki kabinetfőnökként vett részt a kampányban –, illetve maga a miniszterelnök is megkérdezte tőlünk, mi az elképzelésünk a jövőre nézve" – fűzi tovább a szót Komássy, akit a válaszadás – gondolhatják – nem állított megoldhatatlan feladat elé. Az ifjú tehetség kormány-főtanácsadóként, majd személyi titkárként bejárta a fél világot, nemzetközi gazdasági ügyekkel foglalkozott, felelt a francia–magyar kapcsolatokért, és többek között az ő munkájától is függött, mi kerül szóba, mondjuk egy Chirac–Medgyessy-találkozón.
Komássy Ákos mesébe illő karrierjének folytatását – egy kis időre – elodázta Medgyessy bukása. Az ár ugyan nem sodorta el – a váltás időszakát Kiss Péter mellett vészelte át mint politikai tanácsadó –, de Gyurcsány csapatába nem került be. Ehelyett – az átszerveződött pártvezetés jóváhagyásával – a Fiatal Baloldal elnöke lett, amit nem visszalépésként, hanem egy újabb kihívásként él meg. A kérdésre, hogy a FIB-tagság érdeklődését a bulikon kívül mással is fel lehet-e kelteni, őszintén válaszol: "ez nehéz". Persze hozzáteszi, hogy szerinte sikeresen igyekeznek "még fogékony, de már cselekvőképes korban" a közéletben való forgolódásra megtanítani a fiatalokat.
Komássy egyébként – saját bevallása szerint – tinédzserként még kevéssé szimpatizált a balközép irányzattal. "Nem voltam éppen anarchista, de forradalmi írókat szívesen olvastam" – próbálja finoman kifejezni, hogy annak idején a kommunizmus is megérintette. Komássy egyébként még középiskolásként eldöntötte, politikus, azon belül is külügyekkel foglalkozó politikus lesz. A szembeötlő pragmatizmus ellenére az élettársi kapcsolatban élő fiatalember nem tűz ki konkrét távlati célokat: magánéletében nem siet, a politikában pedig kivár, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő.
A sikerhez néha kell egy kis szerencse is. Erre jó példa a fideszes Dobó László esete, aki 1996-ban, húszévesen lépett be a Fideszbe, és 1998-ban már önkormányzati képviselővé választották. Történt ugyanis, hogy egyéni jelöltként indult a helyi szocialista elnökkel szemben, és meglepetésre "hozta" az esélytelennek tűnő "panelos" körzetet. A Fidesz jogász végzettség? ifjú titánját egyébként családi háttere is a (jobboldali) politikai pályára predesztinálta. Édesapja, aki a szegedi belvárosi egyházközösség világi elnöke '90-ben KDNP-s színekben indult a választásokon – igaz, sikertelenül. Ez utóbbi megállapítás azonban az ifjabbik Dobóra nem érvényes, hiszen 2002-ben – bár pártja csúfos vereséget szenvedett Szegeden – listás helyről az önkormányzatba és az országgyűlésbe is bejutott. Az ifjú honatya (még) nem rendszeres szereplője a napi hírműsoroknak, ugyanakkor következetesen tör a szakpolitikusi babérokra. "Koromnál fogva az ifjúságpolitika és azon belül is az otthonteremtés témaköre az, amibe leginkább beleástam magam, no meg – ifjúkori hobbimnak köszönhetően, a honvédelem és a biztonságpolitika" – mondja Dobó László, aki egy levegővétellel a kormányt is bírálja otthonteremtési programjának ad hoc jellege miatt. A kérdésre, hogy a fiatal fideszesek saját pártjukkal szemben is megengednek-e maguknak kritikus hangvételt, azt mondja, az esetleges nézetkülönbségek oka legtöbbször az, hogy ha a Fidesz nem elég markánsan képvisel egy-egy általuk fontosnak vélt ügyet. "Ez történt a sorkatonai szolgálat eltörlésének ügyében is, ami mellett mi, fiatalok teljes mellszélességgel kiálltunk" – hangsúlyozza a Fidelitas alelnöki tisztét is betöltő politikus. Kollégáihoz hasonlóan ő sem fogalmaz meg konkrét elképzeléseket a jövőre nézve, a kérdést elüti azzal, hogy "szeretnék továbbra is a politika területén dolgozni".
"Mindig is liberálisan gondolkodtam, de nem politikusnak készültem, a feladatot az élet hozta" – vallja John Emese, az SZDSZ Új Generációjának közelmúltban megválasztott elnöke. A harminchárom éves, pedagógus végzettség? hölgy 2001-ben kezdett el dolgozni Demszky Gábor mellett, és lépett be a pártba, majd pályatársához hasonlóan tanácsadóként kezdte politikai karrierjét. Azzal kapcsolatban, hogy az SZDSZ – és egyben az Új Generáció is – legélesebben a marihuánafogyasztók és a melegek védelmében hallatja a hangját, azt mondja, számára a liberalizmus azt jelenti, hogy az egyén szabadon, felelősséggel irányíthassa saját sorsát. A felvetésre, miszerint egy "lágydrogot" használó fiatal függővé és/vagy beteggé válva az egész társadalom számára jelent terhet, illetve hogy a hagyományos családmodell relativizálásának is messzemenő káros következményei lehetnek a közösségre nézve, a fiatal politikus úgy válaszolt: "a marihuánafogyasztók védelme nem jelenti egyben a lágydrogok propagálását, a család fogalmának újraértelmezése pedig elkerülhetetlen". Úgy véli, mindig az adott eset dönti el, hogy egy gyermek milyen családmodellben nő fel a legboldogabban. 

Az Új Generáció elnöke a jövő tekintetében nem pozíciókban, hanem elvégzendő feladatokban gondolkozik, és elsősorban az oktatáspolitika megoldandó kérdései érdeklik. Az aktuális feladatok közé tartozik számára, hogy a főváros 16-os választókörzetében, Kelenföldön és Albertfalván tavasszal egyéni jelöltként induljon a favoritnak számító szocialista jelölttel szemben. 
A politikai érdeklődés és a kihívás – Almássy Kornél, az MDF huszonkilenc éves alelnöke ezzel a két dologgal magyarázza, hogy miért nem kizárólag civil szakmájában, vagyis építőmérnökként és egyetemi tanársegédként igyekszik kamatoztatni tehetségét. Bár ha jobban meggondoljuk, a két tevékenység nem is áll egymástól olyan távol: a Budapesti műszaki Egyetem út- és vasútépítési tanszékén tanító Almássy most éppen azon fáradozik, hogy hidat verjen pártja számára a következő parlamenti ciklus felé. 
Budapesti kampányfőnökként egész nap lót-fut – szinte lehetetlen elérni –, ráadásul a II. kerületben egyéni jelöltként is indul. "Ellenfelem éppen az MDF-ből kivált Balsai István lesz, és ez külön öröm számomra" – jegyzi meg a nemes bosszút forraló fiatal politikus. Ezen a ponton érdeklődésünkre hosszasan taglalni kezdi, hogy konzervatív gondolkodásúként miért nem a Fideszt választotta a politizálás terepeként. 
"Gyermekkoromban Antall József szerepe máig ható, mély benyomást tett rám, ellenben a Fidesz a szememben még mindig viseli a liberalizmus bélyegét, több politikusa számomra egyáltalán nem hiteles, arról nem is beszélve, hogy jelenlegi politikájuk maga az ideológiai káosz" – "osztja" a nagyobbik ellenzéki pártot Almássy. 
Fő politikai célkitűzése egyébként a parlamentbe való bejutáson túl, hogy többedmagával az MDF-et meghatározó politikai erővé kovácsolja 2010-ig. Grandiózus tervek, meg kell hagyni, bár némileg nehezebb feladat lesz, mint a párt ifjúsági szervezetét, az IDF-et vezetni, vagy mint amit a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnöki teendői jelentettek számára 2001 és 2003 között. Ami a magánéletet illeti, Almássy Kornél tervei között a doktori cím megszerzése szerepel, illetve hogy sűr? elfoglaltságai mellett minél több időt tudjon szakítani feleségére és két kisgyermekére.