Kovács Klára, Brüsszel
Hét szűk esztendő

Áll a bál az EU-ban, vagy másként fogalmazva: a nemzetközi helyzet fokozódik. A régi tagállamok most próbálnak szembenézni a csatlakozás következményeivel, vagyis azzal, hogy a tíz új "testvér" kistafírozására ingük-gatyájuk rámehet. Legalábbis erre utal az a vehemencia, mellyel az eredetileg ígért felzárkóztatási támogatás lefaragásáért indítottak ütközetet. Egyes vélemények szerint azonban inkább arról van szó, hogy bűnbakokat keresnek, akiket okolhatnak a saját problémáikért – saját választóik előtt. 

Euforikus hangulatban: budapesti fiatalok ünneplik Magyarország EU-csatlakozását 2004-ben. Eljöttek a józanodás napjai Fotó: Reuters

Pedig alig másfél évvel ezelőtt szépen kezdődött minden: az unió a 2007 és 2013 közötti évekre 22-24 milliárd eurót különített el Magyarország számára regionális felzárkóztatásra, ami jóval több, mint amennyi a rendszerváltás óta rendelkezésünkre állt – privatizációs bevételekkel együtt – a fejlesztésekre. Az összeg révén lehetőségünk nyílna felzárkózni az uniós életszínvonalhoz. A tárgyidőszakhoz közeledve azonban zsugorodni kezdtek a számok. A teljes unió eredetileg 1022 milliárd eurósra tervezett költségvetése Tony Blair múlt heti budapesti javaslatával 846 milliárdra csökkent, a hazánknak járó fejlesztési támogatások pedig 10 százalékkal apadnának. A Heteknek nyilatkozó magyar EU-diplomaták szerint ennél is komolyabb probléma, hogy a régi tagok számos esetben kimutathatóan negatív, sőt ellenséges hozzáállást tanúsítanak az új tagokkal szemben. Az újak eddig is nehézkesen tudták kihasználni a rendelkezésükre álló keretet, és úgy tűnik, a régiek az eddigi nehézséget is fokozni kívánják.

Áll a bál az EU-ban. Tony Blair költségvetési javaslatára nemzetiségtől és politikai pártállástól függetlenül az egész Európai Parlament megbolydult, ám alapvetően nem a brit miniszterelnök elképzeléseivel van a gond. A kontinensnyi feszültség valós oka a pénz, pontosabban a pénz hiánya. És maga a bővítés. 

Az Európai Parlament épülete Brüsszelben. Váratlan fordulat Fotók: Somorjai L.

Az egyre inkább szűkülő források és az ebből fakadó, a régi és az új tagállamok között húzódó feszültség már régebb óta tapintható, olyannyira, hogy ez az Európai Unió döntéshozó szerveiben is kifejezésre jut. A Heteknek Brüsszelben nyilatkozó uniós tisztségviselők elmondták, a régi tagok számos esetben kimutathatóan negatív, sőt ellenséges hozzáállást tanúsítanak az új tagokkal szemben. 
Másfél évvel a csatlakozás után egészségtelen légkör alakult ki az Európai Parlamentben a régi és az új tagállamok között – mondta kérdésünkre Harangozó Gábor. Az uniós parlamenti képviselő kifejtette, a régiek elsősorban nem racionális gazdasági alapon, hanem inkább populista politikai megfontolásból, erőből politizálnak. Felismerték, hogy létszámfölényben vannak, és ezt ki is használják, gyakran olyan törvényeket is behoznak a parlamentbe, amelyek szemben állnak a közösségi elvekkel. Szó szerint fóbiák alakultak ki – állította Harangozó. Úgy tűnik, a régiek nemigen tudják "megemészteni" a csatlakozást és a következményeket. A probléma alapvetően az lehet, hogy Európa-szerte kevés kivétellel stagnál a gazdaság, magas a munkanélküliség, és ilyen körülmények között könnyű az új tagállamok, illetve bővítés elleni hangulatot teremteni. 

bűnbakkereső

Kovács László uniós biztos a Berlaymon-palotában, az Európai Bizottság tanácstermében tartott előadásán igazságtalanságnak nevezte a régi tagállamok hozzáállását, és cáfolta, hogy a bővítés lenne az oka a gazdaság lassabb növekedésének vagy a nehezen kezelhető munkanélküliségnek. Kovács kifejtette, ennek éppen az ellenkezője az igaz: a bővítés ezek áldozata, túsza, hiszen ezen okok miatt kapunk kevesebbet az uniós forrásokból a korábban csatlakozó országokhoz képest.
Veres József, a Miniszterelnöki Hivatal európai és fejlesztési ügyekért felelős politikai államtitkára a Hetek kérdésére elmondta, mára gyakorlatilag leállt az egységesülés folyamata az unión belül. Az EU egyfajta korszakváltásban van. Az EU számára ma már nemcsak az USA jelent kihívást, hanem Kína is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy keresi a helyét a mai világban. A régi tagállamok most próbálnak szembenézni a csatlakozás következményeivel, és minden jel szerint bűnbakokat keresnek, olyanokat, akikre rámutathatnak, akiket okolhatnak a saját problémáikért – mondta. Ilyen helyzetben egy régi tagállam képviselője könynyen szerez politikai sikereket otthon azzal, ha bővítésellenes hangon szólal meg. 

Impozáns ígéretek 

A feszültség tehát nem Blair javaslatával kezdődött, a pénz elosztásának dilemmája, a jelenleg kibékíthetetlen érdekellentétek eddig is tapinthatóak voltak. Harangozó Gábor szerint a kialakult politikai légkör oda vezetett, hogy mára gyakorlatilag kérdésessé vált, igénybe tudjuk-e venni a megígért uniós forrásokat. Az unió a 2007 és 2013 közötti évekre elvileg 22-24 milliárd eurót különített el Magyarország számára regionális felzárkóztatásra. Ehhez jönnek még az agrártámogatások, a kötelező nemzeti kiegészítés és a pályázati önerők összessége. Mindez hét évre nagyságrendileg 12-15 ezer milliárd forintnyi fejlesztést tesz lehetővé (naponta hatmilliárd forint!), ami jóval több, mint amennyi a rendszerváltás óta rendelkezésünkre állt privatizációs bevételekkel együtt a fejlesztésekre. Ekkora összeg felhasználása révén lehetőségünk nyílna felzárkózni az uniós életszínvonalhoz és fejlettségi szinthez. 

Kovács László és Harangozó Gábor. Vége a mosolydiplomáciának 

Lehangoló valóság

A források felhasználása kapcsán azonban komoly problémák merültek fel. Az Európai Bizottság olyan törvényjavaslatot terjesztett a közelmúltban az Európai Parlament elé, amely súlyosan sérti nemcsak Magyarország, hanem valamennyi újonnan csatlakozó állam érdekeit – szögezte le a képviselő. A javaslat kritikus pontja az úgynevezett n+2-es szabály, amelynek értelmében, ha egy unió által támogatott beruházás nem fejeződik be két éven belül, vissza kell fizetni a támogatást. A meghatározott két éven belül csak azok az államok, önkormányzatok tudnák befejezni a projekteket, amelyek amúgy is rendelkeznek a szükséges forrásokkal. Az n+2-es szabály tehát gyakorlatilag kizárja az új tagállamokat abból a lehetőségből, hogy komoly beruházásokat indítsanak az uniós forrásokból. De hasonló problémát jelent az áfa-visszaigényléssel kapcsolatos tervezet is. Az Európai Bizottság javaslata szerint az uniós források felhasználása során a jövőben a nem visszaigényelhető áfa kikerülne az elszámolható költségek köréből. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is nehezen előteremthető önerő mellé a 20 százalék áfát is meg kell finanszíroznia az önkormányzatoknak, non-profit szervezeteknek. A dolgot tovább nehezíti, hogy míg az önerő előteremtésében a privát tőke is részt vehetett, addig az új tervezet a jövőben ezt megtiltaná. 
Mindezekhez hozzá kell még számítani azt a javaslatot is, amely nem engedélyezné a privát tőke elszámolhatóságát. A Nyugat-Európában jól bevált, úgynevezett PPP nem lenne alkalmazható. Mindezek együttesen azt eredményeznék – hangsúlyozta Harangozó Gábor –, hogy olyan arányú saját tőke bevonására lenne szükség az unió által támogatott projektekhez, amely éppen a legnehezebb helyzetben lévő önkormányzatoknak tenné lehetetlenné a kiírásokban való részvételt. 

"Ellentámadás"

Harangozó Gábor szerint sok régi tagállami politikus magatartása mögött valószínűleg az a törekvés áll, miszerint fokozatosan szeretnék átszabni, leépíteni a támogatási csatornákat. Gazdasági helyzetük nem enged meg a korábbi csatlakozásnál tanúsított nagylelk? támogatást. A mostani magatartásukban persze egyfajta jövőbe látás is van – tette hozzá a képviselő –, hiszen nemcsak a volt szocialista országokat kell felzárkóztatni az uniós szintre, hanem előttünk van még a balkáni országok csatlakozása és felzárkóztatása, nem is beszélve Törökországról. Már most – "még idejében" – elkezdik tehát leépíteni a támogatási csatornákat, mert tudják, hosszú távon ezek nem finanszírozhatók. Elfogadhatatlannak tartjuk a régi tagállamok hozzáállását és az Európai Bizottság javaslatát, hasonlóan Tony Blair elképzelését – szögezte le kérdésünkre Harangozó Gábor. Kezdeményezésére létrejött az Új Kohéziós Államok Kerekasztala, amelynek az a célja, hogy a lehető legerőteljesebben tudjunk fellépni a hasonlóan kedvezőtlen szabálytervezetekkel szemben. A kezdeményezés sikerét az is bizonyítja – mondta Harangozó –, hogy pártállástól függetlenül minden új tagállam képviselőcsoportja közös álláspontot fogadott el az említett törvényjavaslattal kapcsolatban. "A magyar képviselőtársakkal pártállástól függetlenül közösen dolgoztunk, és nyújtottunk be módosító indítványokat. Eddig sikerült elérnünk, hogy a parlament nem fogadta el a törvénytervezetet."