Szegénységuralom

Nemcsak hazánkban, hanem világméretekben is egyre nagyobb a szegények és a jómódban élők közötti szakadék. Ma 1,1 milliárd ember megélhetésére kevesebb mint 1 dollár (200 forint!) jut naponta, de napi 2 dollárnál kevesebből él 2,5 milliárd ember, akik a világon megtermelt javak 5 százalékát birtokolják. Az ENSZ jelentése szerint szélsőségesen szegénynek 827 millióan számítanak, közülük a krónikusan alultápláltak száma meghaladja a 850 milliót! A volt szocialista országok - elsősorban az egykori szovjet köztársaságok - területén tapasztalható kirívó elszegényedés, valamint a Szaharától délre fekvő térségben jellemző fokozott elszegényedés miatt nem csökken, hanem nő az éhezők száma a világon.

Éjszakai járat a busz vonalán. „Hálókocsi” Fotó: Somorjai L.

A világszervezet adatai szerint az úgynevezett humán fejlődés 177 országot tartalmazó ranglistáján 1990 óta 18 ország esett vissza, ami összesen 460 millió embert érint hátrányosan. 
A ranglista élén Norvégia áll, az utolsó helyen pedig Niger. Magyarország viszonylag kedvező helyen, a 35-en szerepel. Mégis, hazánkban napjainkban is 1,8 millió háztartás, azaz 4 millió ember tekinthető „jövedelmi szegénynek”. Ők az ország lakosságának közel 40 százalékát jelentik! A hivatalos statisztikák szerint egy háztartás akkor számít szegénynek, ha tagjainak éves nettó jövedelme az országos átlagjövedelem 60 százaléka alatt marad. Ferge Zsuzsa neves szociológus szerint a hazai egyenlőtlenségek ollója úgy nyílik, hogy a társadalom felsőbb régióiban javul, lejjebb pedig romlik a helyzet. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése pedig önmagában is ható, társadalomromboló tényező. Rontja a fizikai életesélyeket, bomlasztja a társadalmi kapcsolatokat, elősegíti a területi és intézményi szegregációt, gyengíti a politikai demokrácia alapjait.
Ferge Zsuzsa szerint Magyarországon egyre növekvő egyenlőtlenséggel, a társadalmi szakadék elmélyülésével kell számolni az euróövezethez való csatlakozást előkészítő konvergenciaprogram, illetve a versenyképesség szerepét felmagasztaló és mindenek elé helyező fejlesztési programok miatt is. A szociológus konklúziója az, hogy ha az ország vezetői továbbra sem veszik komolyan az egyenlőtlenségek tarthatatlanságát, akkor a társadalom többségének „rossz lesz ebbe a társadalomba beleszületni, ott élni és megöregedni”. A tét tehát nem más most, mint a magyar társadalom élhetősége. (A témáról lásd bővebben az Esély című folyóirat honlapját: )