Széchey Noémi
Az öböl háborúja

Alig három héttel Katrina pusztítása után újabb vihar közeledik fenyegető sebességgel az Egyesült Államok déli partjai felé. A Rita hurrikán elől lapzártánkkor már több mint egymillió embert telepítettek ki a texasi partokról és Houstonból. Még nem tudni, hol és milyen erővel fog lecsapni a Katrina tombolásából is csak alig-alig magához tért térségre, miközben a Katrina okozta természeti, társadalmi és politikai károkkal is szembe kell még néznie az amerikaiaknak.

A Rita hurrikán a Mexikói-öböl fölött szerda délután. Fél Európát beborítaná Fotó: Reuters

A lapzártánkig ötös fokozatúvá erősödött Rita hurrikán érkezése előtt az Egyesült Államok több államában is szükségállapotot rendeltek el, és megkezdték a texasi és a louisianai partvidék evakuálását, ahol az amerikai hurrikánfigyelő szolgálat előrejelzései szerint a hurrikán „földet érése” a legvalószínűbb. Houstonban szerda estig egymillió embert evakuáltak - köztük több tízezer olyan embert, akit előzőleg Lousianából menekítettek ki -, miközben New Orleansban is felszólították az eddig visszatért embereket, hogy hagyják el a várost. Pedig Ray Nagin polgármester kezdeményezésére időközben több vendéglő és éjszakai bár is újranyitott a francia negyedben. Bush elnök, aki folyamatosan tájékozódik a hurrikánveszélyről, azt tanácsolta honfitársainak: készüljenek fel arra, hogy még a Katrinánál is erősebb viharral kell megküzdeniük a hétvégén.

Ennek keretében az elnök a múlt hét végén a washingtoni székesegyházban tartott országos ima-összejövetelt a hurrikán áldozataiért, ahol kijelentette, hogy „a hurrikán okozta pusztítást semmilyen emberi hatalom nem tudta volna megakadályozni, azonban a szétzúzott közösségek és kiforgatott életek helyreállítása a mi kezünkben van”. Ennek jegyében az elnök a múlt héten New Orleansban tett látogatása során drámai hangvételű beszédében a város és a térség „soha nem látott méretű” helyreállítására tett ígéretet, kijelentve, hogy „ez a csodás város újra állni fog”.

Iskolabuszokkal evakuálják a texasi tengerpartról az embereket. Hova tovább? Fotó: Reuters

Franklin Roosevelt amerikai elnök New Deal programja óta kétségkívül a legnagyobb szövetségi kormányzati programnak ígérkező „Öbölmenti lehetőségek” névre keresztelt projekt a három legsúlyosabban érintett tengerparti államra, Louisiana, Mississippi és Alabama államokra terjedne ki, ahol szövetségi földterületeket adnának az otthonukat vesztett embereknek, hogy ott különböző adókedvezmények és támogatások segítségével építsék fel új otthonaikat. A munkahelyeiket elvesztettek számára a szövetségi kormányzat 5000 dolláros (egymillió forintos) gyorssegélyt adna. Bush ambiciózus helyreállítási terve azonban nemcsak a demokraták, de saját tábora körében is erős ellenérzéseket váltott ki. Sokan tartanak ugyanis attól, hogy az átmenetinek ígért segélyprogramok állandó helyet találnak maguknak a korábbi adócsökkentések és az iraki háború miatt így is súlyosan megterhelt költségvetésben, miközben mások úgy vélik, hogy a tengerszint alatt elhelyezkedő New Orleans városát nem kellene újjáépíteni, egyrészt mert egy újabb hurrikán bármikor - akár már a hét végén is - újra elpusztíthatja azt, másrészt a városból elmenekülteknek több mint a fele nyilatkozott eddig úgy, hogy nem kíván a városba visszatérni.
A bajba jutottaknak nyújtott közvetlen anyagi támogatásokat is egyre többen kritizálják, mivel a bankkártyák formájában nyújtott 2000 dollárnyi (400 ezer forint) gyorssegélyt többen nem azok eredeti céljának megfelelően a legszükségesebbek beszerzésére fordítják, hanem luxuscikkeket - például 800 dolláros női kézitáskákat, tűsarkú cipőket - vesznek belőle, de arra is volt már példa, hogy a túlélők éjszakai klubokban költik el a „talált” pénzt. A houstoni rendőrség vizsgálóbiztosságot állított fel a kártyákkal való visszaélés kivizsgálására, azonban ha a vásárlást igazoló bizonylatokon nem szerepel több, mint hogy „ital” vagy „cipő” vásárlására használták a kártyát, a rendőrség nem sok mindent tud tenni a csalások visszaszorítására, mivel az üzletek számára semmilyen jogszabály nem tiltja meg a segélykártyák elfogadását, így legfeljebb az eladók erkölcsi jóérzésén múlik, hogy megpróbálják-e vevőiket a vásárlásról lebeszélni.