Szabadulóművész vagyok, annak is születtem, nevem Szifon Patrik. Kiköpött marketinges vagyok - azaz apámmal piacozom, és sajna kellett hozzá pénzügyi műveltség -, de minden vizsga és számonkérés elől megszabadultam, amikor beálltam a Krinolini-cirkuszba. Tulajdonképpen már az óvodában megmutatkoztak
szabadulóművészeti hajlamaim, amikor a kőpadok mögé bújva műanyag lapáttal - igen, műanyag lapáttal! - akartam gödröt ásni a kerítés alatt, és meg akartam lépni a dedó szörnyűségeitől. Pechemre a télisapkám bojtja kilátszott a pad mögül, és az álnok pesztonka leleplezett.

A Krinolini-cirkusz állatidomárnak alkalmazott - én hordtam a szénát a lovaknak, de sajnos már az első napon rohamosan rám tört a pollenallergia, így választanom kellett: vagy a szénanáthától szabadulok meg, vagy újdonsült munkahelyemtől. Ez utóbbi könnyebben ment. A világhírnévhez egy harcászati szabadulás vezetett, ugyanis egymagam (!) a teljes Magyar Honvédség elől megszabadultam! Történt, hogy a sorozáson koncentráltam, lementem alfába - de asszem előbb a Tescóba, na mindegy -, és a megtévesztett bizottság a következőket mondta: kancsal, vézna, görnyedt, iksz-lábú, tyúkmellű, taknyos, beesett, ragyás, bárgyú, mamlasz. Vagyis megszabadultam! Sajnos kitudódott, hogy feketén voltam a Krinolini-cirkusznál, így beidézett az APEH. Ez adta újabb világhírű produkciómhoz az ötletet: egy a NASA által kifejlesztett papírsárkánnyal - amelyhez WC-lehúzó lánccal fixálnak jó szorosan összetekerve - kilövetem magam az amerikai Szabadság-szoborig a pesti rakpart Hapci hajójáról. A szabadulómutatvány közben leszidolozom a két turulmadarat, renoválom a Parlamentet. Mindezt élőben közvetíti - vágás nélkül! - az ÉRTEL-E-klub. Ha nem sikerül, marad Sopronkőhida. Újabb kihívás, újabb világszám!