Mondovics Gábor
Elfújta a szél

Az elemzők nem értenek egyet abban, hogy van-e olajválság, vagy nincs. Mindenesetre az olaj ára tavaly szeptember óta 29 dollárról 70 fölé emelkedett.

A Katrina hurrikán partra sodort egy olajfúrótornyot. Csapás az USA energiaközpontjára Fotók: Reuters

„Sok tekintetben már olajválságról beszélhetünk” - nyilatkozta lapunknak Kovács Zoltán Ákos. 
A Koping-Datorg kutatója szerint a mostani krízis eltér a ’73-as, a ’79-’80-as vagy a ’90-es olajválságtól, ugyanis nem hirtelen ugrott meg az olaj ára, hanem lassan, de folyamatosan kúszik felfelé. A kutató emlékeztet arra, hogy az ezredforduló óta több mint háromszorosára ment fel az olaj ára. 1999-ben még 20 dollár körül alakult egy hordó Brent típusú olaj ára, míg a hurrikán pusztítását követően 70 dollárig ment fel. Kovács Zoltán Ákos szerint a stratégiai készletek megnyitásával csupán mérsékelni lehet a krízist, a nemzetközi olajpiacokon hónapok óta tartó feszültség lehűtésére azonban ez nem elegendő. 
Külföldi stratégiaelemzők hangsúlyozzák, az USA-ban nem olaj-válság van, hiszen az ország készletei közel másfél évig elegendőek lennének, de a finomítók sérülései miatt a benzin hiányzik. Ezzel együtt a napokban újra az energiaigény kielégítésének a gondjaira terelődött a figyelem. A világ vezető hatalmai főleg kőolaj-, földgáz- és szénalapú erőművekben állítják elő a gazdaság és a lakosság energiaszükségleteinek a túlnyomó többségét. 
Az EU legfrissebb jelentése szerint a magas olajárak veszélyeztetik az itt élők jólétét. Az energiaügyekért felelős biztos, Andris Piebalgs szerint ezt csak takarékossággal lehet csökkenteni. Bush elnök is hasonlóan nyilatkozott a héten, mikor megkérdezték, hogy mi lesz a benzinnel: „Átgondoltabban kell közlekedni” - szólt a racionális válasz.
Érdekesség, hogy az elmúlt két év alatt az olajár megkétszereződésével együtt a benzinárak nem tették ugyanezt. Látható, hogy a gazdasági vezetők kordában tudták tartani a világpiac és a fogyasztói ár arányát. Az elmúlt másfél hétben viszont ennek a folyamatnak láthatóan kezd vége lenni. 

Olajfinomító: nem fényes kilátások 

A magyar minisztériumi hozzászólások sem egyértelműek. Veres János pénzügyminiszter szerint meg kell várni, mi történik, majd utána lehet dönteni, hogyan kell mérsékelni az árakat. Ugyanis egyetlen állam sem mond le szívesen a kőolaj-származékok után fizetendő jövedéki adókról. Ezt nálunk még az előző kormány emelte a mai szintre, így egy kicsit politikai csata színterévé vált a benzin árának csökkentése. A kormányzat szerint meg kell várni, hogy a piacok megnyugodjanak, és utána kiderül, szükség van-e az adók mérséklésére. Természetesen az autóval járókat, szállítási cégeket sokkal jobban érdekli a mérséklés gyorsasága, mint annak módja. 

Amerika ámul: egekbe szöktek a benzinárak 

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) véleménye szerint a jövő évi áfacsökkentés a benzin árában is érezhető lesz, az öt százalék akár tízforintnyi megtakarítást is jelenthet majd 2006 januárjától. A Kóka János által vezetett minisztérium szerint majd a pénzügyi vonal intézkedik, mert már tervük is van arra, ha mégis túl magas lesz az ár.
A fogyasztás mérséklése is szóba került. Az EU először van ilyen helyzetben. Nehéz kérdés ez, hiszen az adók csökkentésével az ár szinten tartható, de a bevételkiesés komoly szociális gondokat okozhat, hiszen az EU is csak azt a pénzt tudja elosztani, ami hozzá folyt be, hasonlóan az uniót alkotó államokhoz. Lengyelország ezt az utat választotta, és csökkentette az adókat. A többség viszont nem szeretne ezzel élni, hiszen így az igény nem csökkenne, és akkor később kellene szembesülniük a fogyasztóknak a valósággal. Így az unió leginkább a megújuló energiaforrások használatát szorgalmazza, és a takarékosságot részesíti előnyben. A vitában egyértelművé vált: az adócsökkentéseket kevesen tartják üdvözítő megoldásnak. A közterhek mérséklésével csak az érhető el, hogy az államok bevételei az olajtermelőkhöz jussanak. Természetesen ez nem cél, de az elmúlt időben láthatóan az olajtermelők nem kis profitot realizáltak.
Miközben az olajtermelő államok megígérték, hogy a termelés növelésével is segíteni kívánják az elszabadult árakat, jelentős változás nem történt. A Mexikói-öbölben közben lassan helyreáll az élet, és a kutak is termelnek. De a kereslet nem csökken, a kínai gazdaság olajéhsége láthatóan nem mérséklődik, és hiába a pozitív hírek az USA-ból, ezt a tényt nem tudják felülírni.

A stratégiai készletek megnyitásával mérsékelték a krízist 

Természetesen senki nem várhatja, hogy a magyar benzinkutakat majd elkerüli az, ami az egész világot már fojtogatja. A kormányzat természetesen néhány esetben vitatja, hogy a válságnak ilyen gyorsan meg kell érkeznie hozzánk. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a világpiaci árakkal kapcsolatban elhangzó érvelés a hazai piacon szinte teljesen egyeduralkodó Mol Rt. részéről nem mindig állja meg a helyét. Érthető a profit iránti igény, az már kevésbé, hogy a magyar multi nem annyira az említett piacokról vásárol, hanem az oroszoktól szerzi be a kőolajat. A keletről érkező fekete arany ára azonban nem a napi jegyzésen alapszik, azt kisebb-nagyobb késéssel követi. Nem beszélve a már itt lévő és olcsóbban beszerzett készletekről, amiből a benzin készül. Legalább is a GKM részéről most ezt tartják fontosnak. De a piacgazdaságba nem lehet beavatkozni - valóban nem jó üzenet, ha hatósági árakról gondolkodnak az emberek.
Valójában a piaci feszültséget jól jelzi, hogy a New Orleans-i események után 70 dollár fölé ment az ár. Mindenképpen figyelmeztetés, hogy új irányt kell venni.