Zsurkán Mariann
Kína átszabja a világpiacot

Az Európai Unió nem könynyen vergődött zöld ágra Kínával. A jelenlegi kompromisszum szerint az EU kikötőiben és vámhatárain veszteglő 75 millió ruházati termék ugyan zöld utat kapott, de 2006-ban és 2007-ben kisebb lesz a beviteli kvóta. 
A nyár végére Kína teljes egészében kihasználta éves kereteit, és jelenleg 50 millió pulóver és 17 millió nadrág várja sorsát a kikötőkben. 

Ruhaüzlet Pekingben. Mindent utánoznak minden mennyiségben Fotó: MTI

Jön a karácsony, és a divatláncok 2005-ös kerete kimerülőben van. Egyes számítások szerint 800 millió eurós veszteséget szenvedhetnek el a visszatartott áruk miatt. Így a nagyobb divathálózatok Kelet-Európába, Törökországba, Indiába, Vietnamba, Kambodzsába és Bangladesbe kénytelenek áttelepíteni a gyártást. Európai nyomásra Kína kénytelen előrehozni jövő évi engedélyezett behozatalai mennyiségének egy részét. Egyes elemzők szerint a döntéshozók nem sokra mennek a protekcionizmussal, az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak pedig ideje lenne felébredni, mert Kína képes kiváló minőséget előállítani, és olyan agresszív terjeszkedésbe fogott a textilpiacon, amit még a nagy fal sem tud visszatartani. 
Tomor János, a Magyar Ruhagyártók Egyesülés igazgatója érdeklődésünkre kifejtette, hogy a kínai árubehozatal kérdésében az európai országok véleménye megosztott. Míg az északi államok - Tony Blairrel az élen - a húsz éve tönkrement textiliparuk miatt könnyen voksolnak a behozatal mellett, addig az olyan déli államok, mint Franciaország, Spanyolország, Olaszország küzd a fennmaradásért. 
A közelmúltban kitört textilháború ugyanakkor megelőzhető lett volna, ha az Európai Bizottság időben felkészült volna erre a helyzetre. „Nagyon egyszerű a gyártók nyakába varrni a kialakult helyzetet, mi már három éve jeleztük az illetékeseknek, hogy közeledik a vész, ezért segítséget kértünk, és programot akartunk készíteni a hasonló cipőben járó román, lengyel, bolgár és török gyártókkal” - mondja Tomor János. 
Az elkövetkező másfél-kétéves időszak talán elég lesz a rendezett visszavonulásra. Kína 745 milliárd dollár devizatartalékkal bír, így semmi nem szab határt vásárlókedvének. Az igazgató úgy véli, hogy a jövőben valószínűleg több európai vállalat kerül kínai kézre, ahol természetesen saját áruikkal töltik majd meg a polcokat. A kínai áru Tomor szerint nem csak az olcsó munkaerő miatt kifizetődő holmi. „Szívesen föltenném azt a kérdést is, hogy az itt lévő kínai kereskedőknek miből telik luxuskocsikra. Én egész életemet ebben az országban dolgoztam le, és nem tudtam megengedni magamnak, hogy ebből luxuskocsit vegyek. Kettőnk között az a különbség, hogy én mindvégig adót fizettem, míg a kínai elosztók, gyanítom, nem. Részemről az ittlétük nem okozna gondot, ha megbizonyosodhatnánk az itt élők korrekt elszámoltatásáról, közteherviseléséről.” Tomor szerint nem a kispiaci, dobozok között élő kiskereskedőkkel van igazán a probléma, hanem azok elosztóival. Úgy véli, sokan joggal vetik fel azt a kérdést, hogy ez az esélyegyenlőség miért nem adatik meg nekünk magyaroknak is.