Szlazsánszky Ferenc
A tömjénfüst nemzetközi
Interjú Kovács Ákos etnográfus-történésszel

- A magyar társadalom túlnyomó része március 15-ét tartja a legnagyobb nemzeti ünnepünknek, holott a hatalom már a 19. század vége óta augusztus 20-át akarja ebbe a pozícióba helyezni. Miért nem sikerült? 
- Az ünnep ott kezdődik, hogy át tudom élni, azt érzem, hogy a többiek közé tartozom. Augusztus 20-a nem világi természetű ünnep, nem arra szolgál, hogy a nemzet egységét szimbolizálja: egy régi kis katolikus ünnepből, Szent István napjából és a Szent Jobb-körmenetből fejlesztették tovább. 1891-ben súlyos vitákat követően hagyta jóvá 
a parlament, ettől kezdve nemzeti ünnepünk.
- Milyen ellenérvek hangzottak el az említett súlyos vitákban?
- Mivel a Szent Jobb-körmenet - amely 1860 óta volt katolikus ünnep - került a fókuszba, az ünnep túlságosan egyházi vonatkozásúvá vált, amit sokan nem tudnak elfogadni. Vannak nem vallásos emberek, akiknek egyáltalán nem mond semmit a Szent Jobb, és vannak nem katolikus vallású emberek, akik nem vesznek részt a körmenetben. Milyen nemzeti ünnep az, amiben a Magyar Köztársaság polgárai nem részt vesznek, legfeljebb kívülről nézik? 

Forrás: Kovács Ákos: Játék a tűzzel

A súlyos vitákra visszatérve, protestáns részről óriási volt a felháborodás az országgyűlésben, többen kijelentették, hogy Krisztuson kívül senkit nem hajlandóak szentként tisztelni. 
Érezték a helyzet visszásságát a hatalom csúcsán lévők is, ezért 1903-ban egy könyvet adtak ki arról, mi módon kellene megünnepelni Szent István napját, hogy az ne csak a katolikusokhoz, hanem mindenkihez szóljon. Ekkor javasolták, hogy a körmenet mellett rendezzenek tűzijátékokat, új kenyér ünnepét, legyen tisztavatás. 
- Nem vagyok mezőgazdász, de úgy rémlik, hogy a búzaaratás valamikor július végén be szokott fejeződni. 
- Igen, az új kenyér ünnepe jellegzetesen kitalált hagyomány volt a magyar paraszti életben. Mindenesetre a Horthy- és a Rákosi-korszakban is felhasználták, előbbiben a magyar kenyér ünnepe volt, azután az új kenyér ünnepe lett, de már párhuzamosan az alkotmány ünnepével. 
- Tűzijátékot mióta rendeznek? És mi az üzenete? 
- A tűzijáték a középkori gondolkodás egy sajátos megnyilvánulási formája volt, a négy őselem, a víz, a föld, a levegő és a tűz találkozásából keletkezett misztikus jel. Intézményesen nagyjából 1900-tól alkalmazták, és kezdettől fogva hatalmi legitimációs célokat szolgált. Például a harmincas években, az eucharisztikus világkongresszus idején megjelentek a trianoni Magyarországot formázó tűzijátékok, a következő érában pedig Sztálin generalisszimusz hetvenedik születésnapját ünnepelték így.
- Az Orbán-kormány alatt egy ízben hamburgereket lőttek fel. 
- Valószínűleg akkor olyan tűzijátékot lehetett olcsón beszerezni.
- Visszakanyarodva Sztálinhoz, augusztus 20-a inkább úgy kapcsolódik hozzá, hogy 1949-től tulajdonképpen a sztálini alkotmányt ünnepelték. 
- Valóban. Azután ahogy a Kádár-korszakba érve gyengült a rendszer ereje, az ünnep hangsúlya megint az új kenyérre helyeződött. Ez így ment a rendszerváltásig, amikor a parlamentben ismét lezajlott a régi vita: melyik legyen a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ismét március 15-e és augusztus 20-a közül választhattak, és megint augusztus 20-a mellett döntöttek. 
- Emlékszik erre a vitára?
- Hogyne. A Fidesz és az SZDSZ érvelt a legmarkánsabban augusztus 20-a ellen, Szabó Miklós történész igen élesen exponálta, hogy ez az ünnep pontosan olyan lesz, mint amilyen a Horthy-korszakban volt. És sajnos igaza lett, és megint felmerül a kérdés, mit jelent mindez az embereknek, mit ünnepelnek tulajdonképpen, mennyiben érzik magukénak az ünnepet.
- Ön hogyan szavazott volna? 
- Azt gondolom, a két ünnep közül március 15-e az igazán szent, az a magyar történelem legnagyobb ünnepe. Szent István napja nem az. Anakronisztikus, amikor nemzeti ünnepünkön tömjénfüst kering a bazilikában, és egy ereklyét követve vonulnak az emberek. Nincs még egy ország, ahol egy egyházi ünnepet transzponáltak át nemzeti ünneppé.