Major Nóra
Vita az olajárakról

A héten ismét 5 forinttal drágult a benzin litere - egyik napról a másikra. Bár már hetek óta érvényben van a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) rendelete, amely előírja a benzinkutak számára az árak kötelező feltüntetését, ennek ellenére a meglepetés ereje most sem maradt el. Miután a nyersolaj hordónkénti ára a napokban átlépte - a lélektani határként számon tartott - 65 dolláros értéket, így már a Mol Rt. vezető közgazdásza, Varró László is könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a 95-ös benzin ára 300 forint fölé emelkedjen a közel-jövőben. 

Ugyanannyiért egyre kevesebbet. Tankcsapda Fotó: Somorjai L.

Lassan már hónapok óta folyamatosan jelennek meg újságcikkek és szakértői elemzések arról, hogy újabb és újabb rekordokat dönt a nyersolaj hordójának világpiaci ára. Ennek ellenére a kutatók mindig kiemelik, hogy a mostani árszint korán sem példátlan. A mai dollárárfolyamon számítva, már 1974-ben 80 dollár felett volt az olaj ára, 1980-ban pedig a 100 dollárt is elérte. Sőt, a jelenlegi reálértéken számítva a benzin ára is volt már 300 forint felett, mégpedig 2001 idején - erősítette meg lapunknak Farkas Péter, a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) szakértője. 
Tavaly év végén pedig még sokan arra számítottak, hogy az idén már nem nő tovább az olaj ára, hanem viszonylag stabilan, 30-40 dollár között mozog majd. Év elején még a neves Financial Times is arról cikkezett, hogy maguk az olajvállalatok sem számítanak ennél magasabb árszintre. Ehhez képest ma már 80-100 dolláros árakkal riogatják a közvéleményt. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató igazgatója szerint az évtized végéig nem kell tartósan 100 dolláros olajárra számítanunk. A kutatók szerint ugyanis, minél magasabbra szökik az olaj ára, annál erősebbek azok a hatások is, amelyek vissza akarják rángatni azt. Ha azonban a kialakult olajár már veszélyezteti a világgazdaság növekedését vagy erős inflációs hatásokat gerjeszt, akkor az ellen minden bizonnyal globálisan igyekeznek majd fellépni a piac szereplői. (A francia miniszterelnök például ezen a héten felszólította az ottani olajmultikat arra, hogy sürgősen növeljék a finomítókapacitásukat, és ezzel csökkentsék a francia gazdaság függőségét.) 
De vajon mennyi az olaj normális piaci ára? Ezt nehéz megmondani, azt azonban tudni lehet, hogy mekkora a kitermelés önköltsége. A Közel-Keleten mindössze 2 dollár az ára egy hordó olaj kiszivattyúzásának, míg Szibériában már 12. Az OPEC (Olajexportáló Országok Szervezete) ehhez képest, általában 25-28 dolláros hordónkénti irányárat szokott megadni, tehát a „normális”, önköltséghez közeli olajár 25-30 dollár közé tehető.
A jelenlegi áremelkedés okát egyébként sokan vizsgálják. A közgazdászok szerint a mostani drágulás okát nehéz egyetlen tényezőre visszavezetni, mert manapság szinte minden egyes piaci rezdülés könyörtelenül megemeli az olajárakat. Sokak szerint a legvégső indokot most az USA szolgáltatta, mikor kiderült, hogy tovább csökkentek a stratégiai tartalékai. Természetesen a közel-keleti helyzet is állandó feszültségben tartja a piacot, de az igazi árérzékenység kiváltója mégiscsak az arab világ és az Egyesült Államok lobbanékony viszonya. 

Magyar viszonyok

A hazai várakozások szerint 2006 végéig az energiaárak átlagosan mérséklődni fognak, így nálunk sem következhet be drámai drágulás. Hazánk évi 7 millió tonna kőolaj-felhasználásának 80 százalékát oroszországi import fedezi. Ez a mennyiség azonban hosszú távon is szükséges, mérséklődésére tehát nem számíthatunk. A Fidesz az elmúlt időszakban már többször felvetette a hatósági áras benzin bevezetésének lehetőségét. Erről azonban még a lapunknak nyilatkozó kutatók is rendkívül eltérően vélekednek. Úgy tűnik, hogy ezt a lépést leginkább a szociális érzékenység és a piaci realitások harca dönti majd el. Farkas Péter üdvözölné az ellenzék ötletét, ugyanis véleménye szerint a hazai benzinelőállítás költségei jóval alacsonyabbak, mint a világpiaci átlag, amellyel a Mol rendszeresen takarózik. Hegedűs Miklós szerint viszont az volna a legcélszerűbb, ha a kormányzat csak a napi szintű, hektikus változásoktól kímélné meg a lakosságot és az üzleti szférát, a világpiaci trendet azonban hűen követnék a hazai árak is.

Véges tartalékok

A föld olajtartalékának nagyságrendjéről és időtállóságáról többféle becslés van forgalomban. Általában úgy saccolják az elemzők, hogy még 40-80 évre elegendőek. A széles intervallum oka - többek között - az, hogy már húsz-harminc évvel ezelőtt is 40 éves határidőkről szólt a fáma, mint ahogyan most is. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) felmérése szerint mindenesetre 2030-ig a világ kereslete 60 százalékkal nőhet. Pesszimistább előrejelzések azonban már 2020-ig a jelenlegi igény megduplázódását vetítik előre, ami napi 140 millió hordót jelentene. 
Mindenesetre az emberiségnek most már végképp el kell indulnia az alternatív energiák irányába. Igazán tömeges méretekben, a fúziós és napenergia növekvő felhasználását tartják valószínűnek. Brazíliában például a biomasszából nyerhető etanol már kiváltotta az ország benzinfelhasználásának 10-20 százalékát - ami még testvérek között sem kevés. Különböző számítások szerint a szél- és naperőművek már 80 dolláros energiaárnál versenyképesnek tekinthetőek, míg az üzemanyagcellás gépkocsik 100 dollár felett áraszthatják el a piacot.