Tihanyi Péter
Félbemaradt fotóalbum
Ellentmondásos vélemények a légikatasztrófa körülményeiről

Pénteken délután a Kaposvár melletti Kaposújlakról nyolc kis magánrepülőgép szállt föl, hogy Horvátország felé vegye az irányt. A húszfős baráti társaság a költői Barc-szigetén szerette volna tölteni a hétvégét. A katasztrófa Belgrádtól száznegyven kilométerre kezdődött.

A kaposújlaki repülőtér, ahonnan a nyolc kisgép felszállt. Aznap délután ugyanígy nézett ki az ég Fotók: Somorjai L.

Eredetileg tíz gép indult volna, de kettő a rossz időjárási viszonyok miatt nem vállalta az utat. A gépek kötelékben vonultak. Pokorica környékén sűrű, átláthatatlan ködbe kerültek. Öt gép épségben le tudott szállni Horvátország déli részén, egy pedig kényszerleszállást hajtott végre egy használaton kívüli leszállópályán. Egy gép tisztázatlan körülmények között felrobbant, majd lezuhant. Vagy lezuhant, majd felrobbant; ezt ma még nem tudni. A két kaposvári utas, Szabados Zoltán és dr. Viczián György, a felismerhetetlenségig szétégett és feldarabolódott. A másik tragédiát szenvedett gépet a bajai Mikola József vezette. Utasa, egy hölgy, még a földet érés előtt kiesett a gépből és szörnyethalt. Mivel a két gép a délszláv háborúban elaknásított területre zuhant, az ottani hatóságok a területet lezárták és keveseket engedtek a helyszínre. Így még a közelben nyaraló Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt sem. Az egyik gépet Fa Nándor vezette, ő is a sikeres földet érők között volt. A társaság nagy része Kaposvár közéleti és üzleti életének megbecsült és elismert tagjaiból állt, többen Szita Károly polgármester baráti köréhez tartoztak. A gépek útját Hamvai Gyula kaposvári vállalkozó, bútorkereskedő szervezte, aki egyben az egyik gépet is vezette. A város értetlenül áll a katasztrófa előtt, és gyászolja, akiket elveszített. A horvát hatóságok felszólították a pilótákat és a velük utazókat, hogy a történtekről ne nyilatkozzanak.

Robbanás után Fotó: MTI

G. Zsuzsa, 
Szabados Zoltán, az egyik szerencsétlenül járt pilóta üzlettársa

- Nyolc éve vagyok Zoli kollégája, nagyszerű, korrekt munkatárs volt, élt-halt a repülésért. Másról sem tudott beszélni, ez volt az élete. Mindenfajta új Guinness-rekordokra készült. Abban az évben, mikor megismerkedtünk, hatezer méteres magassági csúcsot állított fel sárkányrepülővel. A férjemet, lányaimat állandóan repülni vitte, élvezte, ahogy a gyerekek örülnek. 
- És Ön?
- Félek a repüléstől, soha nem repültem és nem is fogok. 
- Mikor találkozott Zolival utoljára?
- Szerdán délután jött ide az üzletbe elbúcsúzni: Zsuzsika, képzeld, nyolc-tíz repülővel indulunk egy horvát szigetre, mindent lefilmezek fentről, és megmutatom. Kicsit furcsa volt, mert hosszan ecsetelte az utat, amit régebben nem tett meg, és hosszan is búcsúzkodott tőlem. Tele volt örömmel. Mekkora élmény lesz ennyi kisgép kötelékben. 
- Az Ön családjából senkit nem hívott?
- Megvolt az összeszokott társasága. A vele együtt repülő, urológus főorvos már négy éve szponzorálta őt. Zoli meg cserébe magával vitte hosszabb utakra is. Idővel a főorvos is a repülés szerelmese lett, és nagy fotós. 
- Zolinak nem volt még balesete?
- Még soha. Mesélt azokról az eseteiről, amikor a felhők miatt kényszerleszállást hajtott végre, de mindig meg tudta oldani. 
- Mi volt a szakmája?
- Villanyszerelő és mosógépjavító, de lehet, hogy valamilyen mérnöki diplomája is volt. Minden pénzét repülőkre és a repülésre költötte, ezért bármit elvállalt. Még elment házhoz mosógépet javítani is. Készpénze csak úgy fölöslegben soha nem volt. 
- Családja volt?
- Van egy felesége, akit még soha nem láttam. 
- Hogyhogy nem látta, ha ilyen jóban voltak?
- Voltak problémái. Volt egy kisfia, és egyik kalandjából egy törvénytelen tizenhat éves lánya is, de utólag azt is elismerte. Hogy is mondjam, a repülésen kívül volt egy másik szenvedélye is. De nem ivott, nem dohányzott, nagyon szeretett élni. Sok barátja volt, de irigyei is, pedig rengeteget tett azért, hogy a céljait elérje. Még a miniszterelnöknek is írt, hogy valamelyik útját vagy repüléssel kapcsolatos munkáját támogassa. 
- És támogatta?
- Nem. Megmutatta a válaszlevelet, azt hiszem ötmillió forintot szeretett volna kérni, talán arra, hogy az EU-s fővárosokat fentről lefotózhassa, de elutasította a miniszterelnök. 
- Azaz Gyurcsány úr?
- Nem tudom pontosan, az is lehet, hogy az előző. Sokszor voltunk vele Kaposújlakon nagy vendégsereggel együtt. Repültek, aztán mentek a Balatonra fürdeni. 
- Mit hallani a balesetről, mi történt pontosan?
- Állítólag Zoli gépe nem volt annyira fölszerelve, mint a többieké, ami esetleg a bajt okozhatta, de hallani azt is, hogy nem volt megfelelő az angoltudása, mármint hogy nem értette pontosan a horvátok rádión leadott instrukcióit, nem tudott kommunikálni velük, mikor bajba került. Nem tudom, az biztos, hogy bátor volt ezen a téren, talán egy fokkal bátrabb is a kelleténél. 

H. J., pilóta, 
repülőgépszerelő, Zoli kaposvári klubtársa

- Nem tudom, mi történhetett, a médiának mindenesetre semmit nem hiszek. Össze-vissza, egymásnak ellenkező dolgokat mondanak. Tudomásom szerint ez az ultrakönnyű gép, amivel ő most repült, nem alkalmas felhőrepülésre, de jó szakember lévén, Zoli ezzel tisztában is volt. Mindenesetre felvetném a kötelékvezető, Hamvai Gyula felelősségét. Ez egy nagyon veszélyes dolog, ha nincs mindnyájuknak kötelékkiképzése. Márpedig úgy tudom, nem volt. 
- Mi volt ezeknek az utazásoknak a célja?
- Kellemes hétvégi, tengerparti kirándulás. Kaposvártól a legközelebbi horvátországi sziget 300 kilométerre van. Akár azt is megtehették, hogy reggel mentek, és este jöttek. Ez csak pénz kérdése. Egyébként meg nagyon rendes ember volt. 

M. I., 
Zoli munkatársa

Ezt a gépet Zoli nemrég vette huszonötmillióért. De ő nem ebben a kategóriában volt bajnok és kiváló, ő motoros sárkányrepülővel ért el szenzációs eredményeket. Ehhez a géphez nagy rutinja nem lehetett, mert 70-80 óránál többet ezzel biztos nem repült.
- Milyen ember volt?
- Nagyon szerény körülmények között élt. Amikor dolgoztunk, alig ettünk, vagy ha igen, fél liter tejet három zsömlével. Sokszor azért, mert nem volt másra pénze. Teljesen hétköznapi, egyszerű ember volt, neki csak az jelentett örömöt, ha fent lehetett, vagy ha a gépét bütykölte, minden pénzét odanyomta. Sok emberrel jóban volt, például Szitával is. Nem biztos, hogy politikusként kedvelte, de azt tudom, hogy Zoli repülős bulijainak indulásánál gyakran személyesen ott volt. Felesége tisztiorvosi szolgálatban dolgozott az itteni ÁNTSZ-nél, de ő nem szeretett repülni, soha nem ment vele. 
- Mióta repült?
- A nyolcvanas években, mikor az ipart kiváltotta, akkor került olyan anyagi helyzetbe, hogy elkezdhessen vitorlázni. Aztán pár év múlva váltott, és sárkányban próbálkozott. Szinte önállóan tanult meg repülni. 
- Hogy tudod, mi történt?
- Szerintem, ha rossz idő van, szél vagy vihar vagy esőfelhő, egy ilyen pillekönnyű gép nagyon nehezen kormányozható. Próbálhattak alacsonyan maradni, úgy hogy közben helyet kereshettek leszállásra. Rét, búzatábla, egy erdőben egy tisztás vagy akármi, ahol van ötven-száz méter. De azt is hallottam, hogy aknamező fölött voltak. A másik gépről el tudom képzelni, hogy akna miatt robbant fel. A képeket, amiket láttam róla, az inkább erre utal. Egy gép simán úgy nem robban föl, hogy minden kis darabokra szakad. Hatvan liter üzemanyag esetében ez nem lehetséges. Egy sima balesetnek vagy égésnek, robbanásnak nincs olyan detonációja, hogy az emberi test cafatokra szakad. Azt is hallani, hogy Zoli gépe valami tévéantenna feszítőzsinórjába akadt. De ha így is van, és mondjuk leszakad a szárny és kiömlik az üzemanyag, az először is nem így robban föl, nem olyan módon, ahogy ez a gép felrobbant.

Virágok a hangár bejáratánál

Dr. Farkas József, 
urológus főorvos, dr. Viczián György főorvosról, a másik kaposvári áldozatról

- Itt a kórházban a megrázkódtatás kábulatában élünk. Pár nappal ezelőtt ünnepelte ötvenkilencedik születésnapját. Kiváló urológus volt, és még kiválóbb kolléga, mindig lehetett rá számítani, akár hajnal háromkor is. 1979 óta gyógyítottunk és operáltunk együtt. Feleségével együtt, aki a város legjobb közjegyzője, köztiszteletben álló, megbecsült emberek voltak. Szerények és szeretetre méltóak. 
- Nem volt kicsit felelőtlen?
- Abszolút nem, sőt, soha semmilyen bizonytalan kimenetelű kalandba nem ment bele. Az utóbbi években szeretett repülni itt a város fölött, a Balaton fölött. Ez lett a hobbija. Elragadtatásról beszélt, szép pici tavakról, barátainak, ismerőseinek kertjéről, házáról, amit fentről lefotózott. 
- Mióta voltak barátok a pilótával, Zolival?
- Azt pontosan nem tudom, hogyan és mikor barátkoztak össze, de szeretett vele repülni, nagyon bízott benne, mellesleg Zoltán közismerten jó pilóta volt. Hétfőn vagy kedden jókedvűen elköszönt tőlünk, hogy végre elmegy egy hét szabadságra és kipiheni magát. 
- Tudták, hogy hova megy?
- Nem, mindig utólag szokta elmesélni az élményeit, ilyenkor mutogatta a képeket is. Talán ezt a fajta örömet kereste a repülésben. A horvátországi album félbemaradt.