Zsurkán Mariann
Melyik a szebbik nem?

Ki gondolta volna, hogy eljön az az idő, amikor a férfiak jelentős része a körmét lakkozza, a lábát gyantázza, szoláriumba jár, s kívül-belül elnőiesedik? Bizony léteznek, ők a metroszexuálisok. Természetesen az új férfiideálnak semmi köze a BKV-hoz és a nők többségének vágyálmaihoz, annál inkább egy sajátos testkultusz megjelenéséhez. 

Főszerepben a cipők királynője 

A kifejezést először a brit szatíraíró Mark Simpson használta a The Independent című lapban 1994-ben. Bevallása szerint maga sem gondolta komolyan, hogy a maga kreálta fogalommal mennyire fején találta a szöget. A cikk írásakor tulajdonképpen a reklámiparban, a médiában, különösen a népszerű férfimagazinokban egyre kíméletlenebbül lejáratott hagyományos férfiképre reagált. Majd 2002-ben a internetes magazinban definiálta is a kifejezést: a tipikus metroszexuálisok azok a többnyire nagyvárosban élő, egyedülálló fiatal férfiak - a kifejezés is a metropolisz szóból származik -, akik jól keresnek, menő boltokban vásárolnak, sokat költenek, különösen divatra, kozmetikumokra, fodrászatra. Különféle flancos klubokhoz tartoznak, edzőterembe járnak. Különösen jól képzettek, s az élet szinte minden területén kiemelt kényelmet élveznek. Ma már szinte minden szférában megtalálhatóak, rendszerint a médiában, reklámszakmában, művészvilágban ténykednek, és a sportcsillagok között is megjelennek - mondja Simpson. A metroszexuális egyed az új férfiideál, a tradicionálisan férfias és a homoszexuális vonások lelki és fizikai keveréke, az egészség- és szépségipar nagy felfedezettje. Nem feltétlenül homoszexuális, inkább hetero- vagy biszexuális férfiakra jellemző. 
Brigit Richard társadalomtudós, a téma szakértője szerint a kezdet a hetvenes évek kultúrpolitikájában keresendő. Az egyre nagyobb számban növekvő színes magazinok egy eddig ismeretlen, a hagyományos szerepeket elutasító, új életforma melegágyaivá váltak. A reklámok nem nevezik már meg célközönségüket: mind a nők, mind a férfiak igényeit kiszolgálják. Ezekben az években David Bowie teremtette meg a kétnemű figurát, botrányt keltő sminket és női ruhákat viselt a színpadon, miközben a jövőről, távoli bolygókról énekelt.

Beckham természetes sminkben

De ne felejtkezzünk el a kortárs képviselőkről sem. A futballsztár David Beckham állítólag több időt tölt tükör előtt, mint összes korábbi partnerei együttvéve… Imád kozmetikushoz, manikűröshöz, fodrászhoz járni, hajat festeni. Arc- és szemfestéket használ, szőrtelenít és rózsaszínre festi a lábkörmeit. A trendi focista szabadidejében a még trendibb feleségével flangál a pazarabbnál pazarabb, exkluzív ruhaüzletekben.
A New York-i székhelyű Euro RSCG nevű intézet felmérései szerint Európában már a 35 év alatti korosztály 40 százaléka mondható metroszexuálisnak. És ez a szám rohamosan növekszik. A népes tábor két csoportra osztható: aki valóban megengedheti magának ezt az életformát, a hedonizmus és önimádat csúcsát, illetve aki ácsingózik rá, és néhány külsőségben igyekszik utánozni a kiváltságosokat. Voltaképpen szoláriumra, csípőnadrágra, zselére, tincsszőkítésre és körömlakkra még zsebpénzből is telik.
Sokak szerint a 21. század metroszexualizmusa az egyedülálló férfiak válasza a macsókorszakra és a nők szingliségére. Egy felmérés szerint tavaly több mint tíz százalékkal nőtt a férfi kozmetikai szerek forgalma. A megkérdezett férfiak több mint felének vallomása szerint naponta ápolja bőrét, arctisztítót, alapozót, festéket, hidratáló és ránctalanító krémet használ. Sőt nem riadnak vissza a gyantacsíktól, a szemöldökszedéstől és a színtelen körömlakktól sem. Olaszországban például nemrégen nyitották meg az első, kizárólag férfiakat fogadó „beautyfarmot”.
Szakértők szerint immáron a magyar társadalomban is fellelhetőek a metroszexualitás jelei. A szőkített hajtincsek, szolibarna arcszín, hajfixáló hab enyhe neonzöld árnyalattal, valamint a haspólók, csípőnadrágok már nemcsak a lányoknak sikkes viseletek, hanem fiú társaik is előszeretettel hordják őket. Sőt az az igazi vagány srác, akinek a Calvin Klein alsónadrágja kilóg a Gas csípőnadrágból, természetesen a márkafeliratoknak minden esetben látszódniuk kell. 
Schiffer Miklós stílustanácsadó a Napi Online-ban úgy vélekedik: az új divathóbort terjedése nem meglepő, hiszen a globalizált világban egyre nagyobb az igény az individuális dolgokra, így az öltözködés terén is visszatérnek az egyedi, csináltatott, a viselőjére igazított darabok. Ez a konfekcióipar egy új ága: nagyszériás termelés, kiegészítve manuális munkával. A harmadik évezred trendalakítója a nőktől nem csak a test ápolásával eltöltött időt, különféle testi kozmetikumokat és „kínzóeszközöket” irigyelte meg, hanem a kiegészítőket is: ékszereket, láncokat, karkötőket. Sőt, megjelent a férfi „retikül” is, ami valószínűleg a szocreál autóstáska „metrós” változata, amiben a pénztárca, mobiltelefon, kulcs, napszemüveg, PDA, mp3-lejátszó, toll, dezodor, hajformázó zselé, arctisztító krém, edzőtermi belépő és meganynyi „férfias” dolog tárolható. A kérdés az, hogy néhány év múlva a férfiak vajon felismerik-e a bicskát vagy az ütvefúrót, de annyi bizonyos, hogy harci képességeiket már csak a számítógépes játékokban csillogtathatják meg.