Hetek - IX. évfolyam, 28. szám, 2005. július 15

Kovács Viktor rendőr százados, az Ifjúságvédelmi Alosztály volt parancsnoka úgy érzi, hogy öt évvel ezelőtt „szent tehenet fogott, amely aztán visszarúgott”. Vagy mégsem volt az olyan szent? Tény, hogy a százados sikeres bűnüldözést folytatott a fiatalkorúakat érintő ügyekben, többek között szexuális jellegű bűncselekmények feltárásában és visszaszorításában. Mindaddig, amíg egy politikussal, Lévay Leventével - Kispest korábbi polgármesterével - került összetűzésbe. Lévayt Kovács százados fellépése nyomán a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte kiskorúakat ábrázoló pornográf felvételek internetes terjesztéséért. Az azóta őrnaggyá lett Kovács viszont olyan tortúrán ment keresztül, hogy eredeti foglalkozását abbahagyta, és más jellegű munka után nézett. Annak ellenére, hogy lenne mit tennie a rendőri szakmában, hiszen csak az ő ideje alatt több mint ezer kupleráj működött a fővárosban. A bíróság végül minden vádpont alól felmentette a hivatali visszaélés vádjával ellene indított, Lévay által kezdeményezett eljárásban, sőt, 2005-ben becsületsértés ügyében is pert nyert a volt politikussal szemben.

- 1999 decemberében kezdődött az ügy, amelynek során házkutatás alkalmával pedofil tartalmú képeket és kemény pornóanyagot - floppykat, CD-ket, videókat, képregényeket - foglaltunk le az egykori szabaddemokrata politikus, Lévay Levente lakásán. Lévay szerint azonban hivatali visszaélést követtem el, s így kerültem a vádlottak padjára.
- Menjünk sorjában: hogy kerülhetett sor a házkutatásra, hiszen pornográf anyagok birtoklását önmagában nem bünteti a törvény.
- Ha ezek a képek kiskorúakat ábrázolnak, akkor már azoknak birtoklása is büntetendő a hatályos törvények értelmében, az elkészítésük pedig igen súlyos bűncselekménynek számít. Igaz, öt évvel ezelőtt még csak az ütközött a Btk.-ba, ha valaki közzétett, nyilvánosságra hozott ilyen anyagokat. Ezért történt a házkutatás, a bizonyítékok lefoglalása: azt kellett bizonyítanunk, hogy az interneten közzétett, pedofil tartalmú képek Lévaytól származtak.
Ő először azzal védekezett, hogy biztosan mi vittük be az anyagot a lakásába az eljárás során - ennek képtelensége gyorsan nyilvánvalóvá lett, hiszen szakemberekkel, tanúkkal együtt fél tucat ember volt jelen, az egyik hatósági tanú például egy Oxfordban végzett jogász asszony. Ezután azzal állt elő, hogy őt mint „a jövő politikusát” ezzel a koholmánnyal akarják ellehetetleníteni a politikai ellenfelei. Ez a nézet annyira tartotta magát - hiszen a médiában is mindenütt elhangzott -, hogy lassan a saját főnökeim is furcsán kezdtek nézni rám a BRFK-n : „Hogy is van ez az ügy, Kovács százados úr?” - kérdezték.

- És hogy volt?
- Az FBI-tól kaptuk a felhívást az Interpolon keresztül - ennyit a koholmány vádjáról. Tehát a föld túlsó felén, Baltimorban egy FBI-ügynök vette az egész internetes adást, és ott rögzítették azt az utolsó jelszóig, belépési kódig, telefonszámig, a kispesti címig, mindent - az ott lakó nevét kivéve. A nevezett címre korábban a német és a belga FBI-iroda is felhívta a figyelmet, és megkaptuk az FBI képekkel illusztrált anyagát. Amikor kimentünk a lakásra, vadonatúj winchester volt Lévay számítógépében, szakembereink azonban a lefoglalt komputer többi részéből elő tudták hívni ugyanazokat a pedofil tartalmú képeket, amelyek miatt az FBI az eljárást kezdeményezte. A védelem ezután arra helyezte a hangsúlyt, hogy ismeretlen személyek Lévay telefonvezetékére csatlakozva feltették az ominózus képeket. Képzeljünk el tehát egy hackert, amint csámpavassal a lábán felmászik egy kispesti telefonpóznára, laptopjával Lévay jelszavát feltörve belép az internetre, és rátölti a bűnös tartalmú képeket. Ez eléggé abszurdnak tűnik, szakértőnk ráadásul kimutatta, hogy a feltöltések nem egyszeri alkalommal, hanem rendszeresen, és főleg éjszaka vagy hajnalban történtek. Ez még abszurdabb. Amikor ez a képtelenség is megdőlt, akkor azt állította, hogy a lakásában megforduló idegenek lehettek a tettesek, de végül az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a vádlott mindent elkövetett, amivel vádolják. Csupán azért kapott elsőfokon felmentő ítéletet, mert a bíróság szerint az elkövetői magatartás, a gyermekpornó nyilvánosságra hozatala nem ütköztethető a Btk.-val. A Legfelsőbb Bíróság azonban már másképp értelmezte az adott paragrafust, és kimondta: ha valaki „csak” felteszi az internetre a szóban forgó tartalmú képeket, az is forgalmazásnak minősül - függetlenül attól, hogy kap-e érte pénzt, vagy érkezik-e visszacsatolás. Másodfokon jogerősen szabadságvesztésre ítélték a volt politikust, de a végrehajtást két évre felfüggesztették.
- Eközben mi történt Önnel?
- Lévay bepanaszolt a BRFK-n és feljelentett hivatali visszaélés vádjával. Képzelje el: a panaszfelvevő - aki általában egy gépíró kisasszony szokott lenni - ebben az esetben egy rendőr ezredes volt. Merőben szokatlan dolog ez a kapitányságon, húsz éve nem történt hasonló eset. Végül munkahelyi feddést kaptam.
- Konkrétan miért marasztalták el?
- A házkutatás során készült jegyzőkönyvben - amelyet egyébként nem én írtam - akadt egy formai hiba: nem tüntettük fel a számítógépes szakértő jelenlétét. Igaz, ő már másnapra megírta a maga jelentését, amelyben rögzítette a helyszínt. Kifogásolták továbbá, hogy egy fotóriporter mindenről felvételt készített, de róla kiderült, hogy az ORFK alkalmazásában állt, és a feladatát végezte. A fő vádpont az volt, hogy - mint utólag kiderült - az egyik hatósági tanú egy újságíró volt. A törvény ezt a lehetőséget nem zárja ki, sőt, a törvény szerint hatósági tanúk nélkül is le lehetett volna folytatni az eljárást. Ráadásul az illető újságíró figyelmeztetve lett a ráháruló felelősségre - ennél többet mit tehettem volna? Ezek a vádpontok azután egy az egyben visszaköszöntek akkor, amikor az ügyészség nyomozást rendelt el ellenem.

- Tehát a rendőrségi feddés átment egy ügyészségi vádiratba?
- Igen, ennek során bűnügyi nyilvántartásba vettek, „rabosított” fényképet készítettek rólam (szemből, oldalról, félprofilból), mind a tíz ujjamról ujjlenyomatot vettek - mint ahogyan mi szoktuk tenni például az aberrált őrültekkel, szatírokkal, gonosztevőkkel. Most is borsózik tőle a hátam.
A nyomozóhivatal közel ezeroldalas paksamétát gyűjtött össze az ügyemben - kihallgatták az összes beosztottamat, a szaktanácsadókat, a hatósági tanúkat. Rettentően megalázónak éreztem ezt
a procedúrát, mert én mindig a bűnüldözés oldalán álltam, sőt, tizenhárom embernek adtam utasításokat mint parancsnok. És akkor fogja a kezemet az ügyészségi nyomozóhivatali szolga, és teszi be a tíz ujjamat a fekete festékbe…
- Úgy érezte, ellehetetlenült a helyzete?
- Ott én azt hittem, hogy megsemmisülök, hogy köddé válok. Azt mondtam: te jó ég, mit keresek itt, három diplomával? Később pedig az ügyész vádbeszéde így szólt: „A Magyar Köztársaság Ügyészsége szabadságvesztés kiszabását kéri Kovács Viktor vádlottra.”
- Mostanra azonban tisztázódtak a dolgok.
- Szerencsére minden vádpont alól felmentettek, és jogerős, másodfokú ítélet után papírom van arról, hogy nem követtem el semmilyen bűncselekményt. Tehát nem bizonyíték hiányában mentettek fel, mint sok más esetben történik, hanem azért, mert nincs is mit bizonyítani. Bár úgy érzem, az ítélet kihirdetése előtt is megilletett volna az ártatlanság vélelme, s akkor talán nem kellett volna munkahelyet változtatnom.
- Ön és a csapata egyébként is kiváló munkát végzett az Ifjúságvédelmi Alosztályon. Milyen konkrét ügyekkel foglalkoztak?
- A mi hatáskörünkbe csak azok az ügyek kerültek, amelyek kiskorúakat, azaz 18 év alattiakat érintettek. Ide tartoztak a szélsőséges politikai csoportosulásoktól kezdve az eltűnéseken és gyermekgyilkosságokon keresztül a szexuális jellegű bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek.
Már öt évvel ezelőtt több mint ezer bordélyház működött a fővárosban. A 18 éven aluli prostituáltak alkalmazása azért volt viszonylag ritka, mert a futtatók többsége tudta, hogy ez veszélyes számukra: ha megbuknak, nincs pardon. Mégis előfordultak ilyen ügyek, vagy azért, mert nem tudták róla, hány éves, vagy azért, mert könnyelművé váltak a futtatók és azt gondolták, nekik már ez is megjárja - hiszen minden régóta akadálytalanul működik.
- Igaz az a sajtóban akkoriban megjelent állítás, hogy rendőrök működtettek nyilvánosházakat?
- Az alatt a közel két év alatt, ameddig én voltam a parancsnok, több ilyen ügyem is akadt. Amikor rendőr volt érintett a futtatásban, a bordélyház megszervezésében, a lányok felhozatalában, a pénzforgalom rendezésében vagy például a lányok betörésében, akkor mi nem nyomozhattunk tovább, mert erre az esetre az ügyészségi nyomozóhivatal lett kitalálva.
- Azt mondta, hogy kiskorúakat törtek be?
- Igen, vagyis prostitúcióra kényszerítették őket. Voltak rettentően durva dolgok is…
- Honnan érkeztek a lányok?
- Érkezett utánpótlás a Nyírségből, Hajdú-Bihar megyéből, de Erdélyből is tömegesen jöttek a fiatal lányok. Volt például olyan erdélyi falu, amelyből az összes fiatal lány eljött ide bordélyházba. A Lánchídtól az Erzsébet hídig pedig a Romániából áthozott fiúcskák árulták magukat. Ehhez a tevékenységhez az kell, hogy a gyermekek olyan helyről származzanak, és olyan értékrendjük legyen - avagy ne legyen semmilyen értékrendjük -, hogy belemennek ezekbe a dolgokba, ha elhúzzák előttük a mézesmadzagot (pénzed lesz, utazhatsz). Sajnos a nevelőintézetek melegágyai a prostitúciónak és a melegproblémáknak. A normálisan működő családokban a gyermekek sokkal védettebbek. A mi alosztályunk hetente razziázott bordélyházakat, általában újsághirdetések alapján.

Vendégek a rezidenciáról

- Sikerült ezt a tevékenységet valamennyire visszaszorítani?
- Zavart ugyan okoztunk közöttük, de az volt a tapasztalatunk, ha egy kupleráj bezárt, öt nyílott helyette. Nem csoda, hiszen a prostitúció a társadalom legmagasabb rétegeit is érintette. Volt például egy luxusbordély Budán, a Margit utca közelében, ahova nagyon neves emberek jártak. Amikor egy éjszaka házkutatást tartottunk, beengedtük az érkezőket, majd kértük, hogy igazolják magukat. Fennakadt két, nagy Mercedesszel érkezett diplomata, egy távoli ország budapesti és ausztriai nagykövete. Nem volt náluk semmilyen igazolvány. Mit lehetett tenni, két nyomozóm beült velük a kocsiba, és elmentek a rezidenciára. S ott tudja, mit láttak? A falon életnagyságú fotó, ami teljesen megfelelt az azonosításra: a képen a nagykövet átveszi a nagyköveti megbízását a magyar köztársasági elnöktől...
- Emlékeim szerint ebben az időszakban adtak hírt az újságok arról, hogy egy „kormányzati tényezőt” leplekkel letakarva mentettek ki egy luxusbordélyból, hogy megmentsék a megszégyenüléstől.
- Az másutt történt. Ennek a bordélynak a működtetésében viszont az akkori ellenzéki politikus is érintett volt.
- Milyen tapasztalatai vannak a családon belüli erőszakról?
- Évente több mint hatvan bűnesetet tártunk fel, ebben voltak családon belüli erőszakot érintő bűncselekmények szép számmal, de ez az a terület, amelyik igen nehezen feltárható. Becslésem szerint a feltárt esetek számánál nagyságrenddel nagyobb az elkövetett bűnesetek száma.
- Milyen gyakoriak voltak a pedofil ügyek?
- Abban az időben robbantak ki nyugaton a nagy pedofilbotrányok, ehhez képest nem volt anynyira jellemző itthon. Egyedi ügyek akadtak, például volt olyan Pest környéki család, aki pénzért, óráért, ruháért cserébe eladta a gyermekét „nyaralni” belga vagy német illetőknek. Ilyenek voltak, de nem szervezett módon. Másik esetben egy HIV- fertőzött férfit sikerült kivonni a forgalomból, aki szándékosan gyermekeket - fiatal fiúkat - fertőzött meg.
- Úgy látom, szerette a munkáját.
- Számomra rendkívüli sikerélményt jelentett, amikor például elfogtunk egy szatírt, aki egy 13 éves lányt tett tönkre: az ilyen ügyeket nagyon komoly szakmai munkával lehet csak feltárni. Nem elég ugyanis a bizonyítékok beszerzése, mert a bizonyítékok csak úgy használhatóak fel egy adott ügyben, ha minden jogszerűen és törvényesen történt.
- Visszatérve az Ön esetére, ma is volna mit tenni az ifjúságvédelem területén.
- Igen, de az eset kapcsán rájöttem, hogy hiába van az embernek igaza, ha nem tudja érvényesíteni. Úgy látom, ha nem lett volna egy jó ügyvédem Gerginé dr. Horgos Lívia személyében, könnyen engem is elítélhettek volna.