Csalánevő bajnokság

Embert próbáló versenyre került sor a napokban a délnyugat-angliai Marshwoodban. A kisváros Palackhoz címzett vendéglője immáron kilencedik alkalommal ad otthont a rövid, ám annál színesebb történelemre visszatekintő Csalánevő Világbajnokságnak. Húsz évvel ezelőtt két farmer összevitatkozott, melyikük silójában nő magasabbra a csalán. A vendéglő tulajdonosa a parázs vitát csitítandó házi versenyt írt ki, ahová a környék többi gazdája is nevezhetett.

1989-ben Alex Williams 4 méter 65 centis győztes csalánját boldogan keblére ölelve azt a merész kijelentést tette, hogy ha lesz valaki, aki ennél nagyobb növénnyel hozakodik elő, ő bizony megeszi azt (mármint a csalánt). Az elkövetkező nyolc év ezáltal nem telt túl rózsásan Williams számára, aki - szavához híven - minden évben rendre legyűrte az Urtica dioica magasabbnál-magasabb példányait. 1997 óta nemzetközi verseny keretében, szigorú játékszabályok mellett folyik a vetélkedés. A versenyzők nem viselhetnek kesztyűt és a szervezők által biztosított közönséges csalánokat fogyaszthatják csak. Előtte tilos érzéstelenítővel gargarizálni. Az egyórás megmérettetés alatt a jelentkezőknek a lehető legtöbb csalánlevelet kell megenniük, a szárak összesített hossza számít. A vendéglő tulajdonosa szerint: „Megfelelő technikával van csak esély a győzelemre. A levél tetejét vissza kell hajtani és úgy kell az ember szájába bevenni, hogy ne érjen az ajkakhoz. Fontos az is, hogy a száj ne legyen száraz, különben nagyon csíp.” 
A tavalyi győztes tizenhárom méternyi levelet legelt le, az eddigi legjobb eredmény huszonkét méter. (Reuters)