Szubotics Mariann, Hetesi Noémi
Kalandvilág a Zselicben

Kaposvártól 11 kilométerre a Csörge-patak mellett, a festői szépségű szelíd lankák vonulata között található a Katica-tanya, körülötte pedig a somogyi erdőség árasztja magából a nyár illatát. „Ahová a madár is pihenni jár” - olvasható a bejáratnál elhelyezett táblán. És valóban, madarak éneke, különféle állatok hangja és jókedvű gyerekzsivaly köszönti az ideérkezőket, a levegőben kürtőskalács illata száll.

Katica-tanya. Árasztja magából a nyár illatát Fotó: Hoffmann Richárd

A „Somogyország” szívében, a megye legkisebb településén, Patcán újszerű kezdeményezéssel létrehozott aktívpihenés-központ ötlete két budapesti közgazdász, Handó János és felesége, Eszter fejéből pattant ki. „Kilencvenháromban Angliában tanultunk és ott láttunk több ilyen jellegű gazdaságot, ahol nemcsak növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, hanem be is mutatták azt az érdeklődőknek - kezd bele Eszter. - Vidéki fiatalok lévén, mi semmi különöset nem láttunk egy tehénen, és meglepve tapasztaltuk, hogy hétvégenként a városi családok ellepték ezeket a farmokat, mivel sok kisgyerek még nem látott élőben ilyen állatokat. Az volt a motivációnk ezzel a kalandparkkal, hogy az idelátogatók számára mi is bemutassuk az egyes állat- és növényfajok közti különbségeket, a gazdálkodás hagyományait.”
„Igazából egy világkörüli utunk során formálódott a Katica-tanya projekt, akkor gyűjtögettük az ötleteket - fűzi tovább János. - 1999-ben 418 nap alatt körbeutaztuk a földet négy keréken. Az út legfontosabb tanulsága az volt - miközben ez a tizennégy hónap teljesen más emberré tett -, hogy egyrészt nincs lehetetlen dolog, ha van elég akaraterőd és hited. Enélkül a tanya sem jött volna létre. Másrészt megtanultuk elfogadni a másságot minden területen: étel, ember, kultúra, vallás, valamint rájöttünk arra is, hogy Magyarországon egyáltalán nem nehéz az élet, hiszen a világ nyolcvanöt százaléka nálunk sokkal rosszabb körülmények között él. Természetesnek vesszük például, hogy van víz vagy hűtőszekrény. Mindig a gazdagabbakkal hasonlítjuk össze magunkat, miközben nem becsüljük sokra azt, amink van, legfőképpen a környezetünket nem.” 
Igazán emlékezetes, élményekben gazdag kirándulást vagy éppen nyaralást ígérnek az idelátogató gyerekeknek, az erdei iskolák vagy osztálykirándulások résztvevőinek, természetjáróknak és baráti társaságoknak egyaránt, s ehhez egyszerűen igényes, kellemes és olcsó szállást biztosítanak. Céljuk minél több embert visszacsalogatni a természetbe. „Ide vagy a szülő hozza a gyereket, vagy a gyerek a szülőt” - mondják. A programkínálatot szakemberek segítségével alakították ki: negyven fajta állat megfigyelése és gondozása; lovaglás; veteményeskert, szőlőművelés, borászat; kenyérsütés kemencében; kürtőskalács készítése, szövés, fonás, nemezelés, bőrdíszművesség, fafaragás; csillagászat; játékvár, ügyességi akadálypálya, minikirakó, kicsikocsi-pálya, kötélpálya; csapatversenyek, kalandösvény; kukorica-labirintus, erdei tornapálya; kerékpáros és éjszakai gyalogos túrák; térképészet; az erdei élővilág felfedezése; vadgazdálkodás; tóparti piknikezés; Hancúr-pajta, Babaház. A tárgykörök bármelyikéből tematikus tábor, illetve azok kombinációjából több témakört érintő erdei iskola program alakítható ki.
Fennállásuk három éve óta számos óvodás és iskolás csoportot láttak vendégül, a nyári szezonban pedig főként családok látogatnak ide. „Naponta 4-5 csoport érkezik, ami 150-200 gyereket jelent - tájékoztat Eszter -, és már különböző csoportok is, mint például tánctábor, evangélikus tábor is nyaralt itt a turistaházban és a kempingben.”
Van egy önálló kezdeményezésük, melynek lényege az összefogás a környezethez közeli nevelésért. Azt szeretnék, hogy a dél-dunántúli régióról a természetközeliség és a hagyományőrzés arculata alakuljon ki. „Az összefogás a többi hasonló kezdeményezéssel pedig számunkra azt jelenti, hogy együtt többet érünk” - zárja mondandóját János, és búcsúzóul kezünkbe nyom egy frissen sült, ropogós kenyeret, egyenesen a kemencéből.