Szlazsánszky Ferenc
Vegyesbolt vagy köztársaság - Interjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel

- Mit gondol, miért ilyen népszerűtlen a kormány? 
- Az MSZP-t az összes választópolgár negyede, a legnagyobb riválist valamelyest kevesebb, mint a harmada támogatja. Ha a koalíció és a Fidesz viszonyát nézzük, ott 3-5 százalékos a különbség, körülbelül 3-400 ezer ember. Ez a választások előtt egy évvel figyelmeztető, de önmagában nem perdöntő adat. A kérdésre adott válasz pedig az, hogy az ország hangulata ma elbizonytalanítóbb, mint a valóságos helyzet. Nekem a legnagyobb fejfájást egyébként manapság éppen ez okozza. Miközben ugyanis azt látom, hogy minden mért mutató szerint alapvetően jó irányba megy a gazdaság, óvatosan kezeljük a kockázatokat, tisztességes a növekedés, nőnek a bérek, alacsony az infláció, egy nagyon erőteljes válságpropaganda működik. Ennek képviseletében rámenősebb, gátlástalanabb az ellenzék retorikája, mint a mi viszonylag racionális magyarázatunk. 

Gyurcsány Ferenc. „Bízom benne, hogy egy év múlva azt mondják az emberek: folytassák tovább!” Fotó: Somorjai L.

- Úgy tudom, az egyik közvélemény-kutató cég mandátumszámítása szerint egy mostani választás esetén közel kétharmados többsége lenne a Fidesznek a parlamentben. Lehet, hogy az Ön által említett 300 ezres szavazatkülönbség nem jelentős, a következménye azonban annál inkább. 
- A kormányzási felhatalmazás négy évre szól. Ha az ember minden pillanatban a népszerűség-kutatásokat böngészi, és ebből próbál meg politikát csinálni, akkor összekuszálódik a lába, és orra esik. Engem az hajt, hogy kimozdítsam az országot a borúlátó hangulatból. Hogy azt érezzék az emberek, könnyebb és igazságosabb az élet, és a végén azt mondják: folytassátok! Ehhez először politikát kell csinálni, majd a sikeres politikával kell felhatalmazást kérni. 
- A 100 lépés nyilván részben erről is szól. Az azonban nem világos, hogy a program által több pénz jut az emberekhez, vagy a jelenlegi keretet próbálják - úgymond - igazságosabban elosztani. 
- Is-is. Azt szeretnénk, hogy ez egy gazdagabb és igazságosabb ország legyen. Milyen utakat nyitottunk meg a 100 lépéssel? Az egyik a családtámogatási rendszer átalakítása. Kapjon többet, aki dolgozik, de kevés a jövedelme. Azaz nem támogatjuk azokat, akiknek magas a jövedelme, és nem támogatjuk kiemelten azokat, akik nem dolgoznak. 
- Hány családot érint pozitívan és hányat negatívan ez a változás?
- Ezt pontosan meg lehet mondani. A nem dolgozó, alacsony jövedelmű családokat egy ponton érinti előnyösen ez a rendszer: nem kell többet évente segélyért kuncsorogniuk, mert a segély alanyi jogon fog járni. De az ellátásuk színvonala nem nő, mert ugyanannyi pénzt kapnak, mint eddig. A közepes jövedelmű, dolgozó családok viszont jobban járnak, mert az egységes családtámogatás összege nagyobb, mint amit eddig családi pótlék és családi adókedvezmény formájában kaptak. 
- Ki nem jár jól? 
- Azok a családok, ahol mindkét szülő jövedelme több, mint bruttó hárommillió-négyszázezer forint évente. Tudom, hogy ekkora fizetéssel még nem lehet senkit gazdagnak nevezni, de ahhoz, hogy a rászorulóknak többet tudjunk adni, a módosabbaktól kell valamennyit elvenni. Az ekkora adózott jövedelemmel rendelkező családok aránya egyébként kevesebb, mint az összes család öt százaléka. 
Az egészségügyben megtörtént az, amit tizenöt év során egyetlen kormánynak sem volt bátorsága megtenni: az ellátás alapvetően biztosítási jogon fog járni. Ugyanúgy fogjuk magunkat biztosítani, mint a lakásunkat és az autónkat. Tudjuk, hogy mennyit fizetünk, és azért mire számíthatunk. Mindenki után lesz egy befizető. Vagy önmaga, vagy - a nyugdíjasok és gyermekek esetében - a költségvetés. A mai magyarországi egészségügy igazságtalan. Sok esetben nem aszerint kap valaki szolgáltatást, hogy mekkora a szüksége, hanem aszerint, hogy mennyire jó az érdekérvényesítő képessége, kit ismer. Egyébként rendkívül örvendetes és figyelemre méltó, hogy ezeket a változásokat senki sem vitatta, sem az ellenzék, sem pedig a szakma. 
- A feketemunka tervezett büntetését viszont jogos felzúdulás követte. 
- Mi nem a feketemunkát vállalók, hanem a kiszolgáltatottság ellen lépünk fel. Annyit szeretnénk elérni, hogy ne lehessen az emberek kiszolgáltatottságát ellenük fordítani, a munkavállalókat százezres nagyságrendben bejelentés nélkül, szürkén és feketén foglalkoztatni. Ez ugyanis hosszú távon mélyen sérti az emberek érdekeit. Lehet, hogy a mai napra megoldás, de nem megoldás holnapra és holnaputánra. 
- Miért nem a pártfinanszírozás kifehérítésével kezdik? Egy-egy kampányra súlyos milliárdok mennek el a törvénnyel ellentétes módon. Vagy miért nem változtatnak a megyei önkormányzati rendszeren, ami többek szerint azért ennyire túlduzzasztott, hogy képesek legyenek finanszírozni a hűséges pártkatonákat és a holdudvarokat - mindkét oldalon. 
- A pártok finanszírozását sok sejtés lengi körül... 
- Jogosan. 
- Egy részük biztosan jogos. A mi kormányunk volt az, amely érdemi változtatásokat kezdeményezett ezen a téren, de egyik párt sem élharcosa ennek a javaslatnak, inkább azt keresik, hogyan lehet felpuhítani a tervezetet. A pártok ellenében viszont a kormány csak mérsékelt módon tudja érvényesíteni az akaratát. Amit az önkormányzattal kapcsolatban mondott, kétségtelen, hogy miközben a központi államigazgatás egy része az elmúlt években érdemi fogyókúrán ment át, az önkormányzatok - megyeiek és városiak egyaránt - sok esetben megnövekedett apparátussal dolgoznak. De ilyenkor van nehéz helyzetben egy demokrata: mert nekem ebbe nincs beleszólásom. Az önkormányzatok a bevételeikkel egy határon belül szabadon gazdálkodnak, ők döntik el, hogy igazgatásra vagy programokra fordítják. A kormánynak ehhez majdnem annyira nincs köze - kis túlzással -, mint ahogy nem szólhat bele a családok költségvetésébe. 
- Ezek után borítékolható, hogy mit válaszol, ha megkérdezem, miért nincs még mindig ügynöktörvény, ami egyébként nem kerülne pénzbe. Azért - mondaná Ön -, mert a szocialista és az ellenzéki frakciók elszabotálták. Viszont legutóbb arról is beszéltünk, hogy jó, ha érzik az emberek, hogy erős kéz irányítja az országot. Hol itt az erős kéz? Öntől a baloldalon sokan szinte csodát vártak. 
- Nézze, én úgy látom, hogy azok, akik eddig a magyar politikában csodát ígértek, előbb-utóbb rászedték az országot, és ennek számláját az emberekkel fizettették ki. Én alapvetően civil miniszterelnöknek gondolom magam. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodásom, a környezetemhez való viszonyom nem változott meg. Azaz nem tudok és nem is akarok kielégíteni olyan igényeket, amelyekről messzire látszik, hogy hazugságokra épülnek. Az a kérdés, milyen országot szeretnénk. Olyat, ahol a köz ügyeiben önállóan eligazodó, véleményt alkotni képes, autonóm polgárok élnek, akik pontosan tudják, hogy a miniszterelnök sem képes csodákat tenni, hanem a törvények és az adófizetők által befizetett pénzek keretei között próbálja meg a közjót szolgálni, vagy egy másfajta Magyarországot szeretnénk? Létezik egy másik Magyarország-koncepció, a jobboldalé, amely azt mondja, hogy semmi más dolgotok nincs, csak rám szavazni, én majd mindent megoldok, holnaptól itt lesz a Kánaán. Nem állítom, hogy nem működik ez az érvelés, hogy nem hat az emberekre. De azt állítom, hogy ez így hamis és veszélyes. 
- A Medián felmérése szerint a köztársaságielnök-választás utolsó két napja során a legnépszerűtlenebb figura Áder János volt, a legrokonszenvesebb Orbán Viktor. Holott nyilvánvaló, hogy mindkét hang, mindkét viselkedés Orbáné volt. Egy ilyen könnyen megvezethető társadalomban mekkora az esélye, hogy az Önök realisztikus felfogása kerekedik felül? 
- A politika nem a falusi vegyesbolt polcáról szabadon leszedhető termékeknek valamilyen zagyva egyvelege. Én nem akarok pusztán azért más politikát csinálni, hogy nagyobb legyen a támogatottságom. Mert az ilyen felfogásból adódik az, hogy egyazon politikus pár év leforgása alatt mindent és mindennek az ellenkezőjét is kiszolgálja. Én nem ilyen vagyok. Határozott és mély meggyőződés alakult ki bennem arról, hogy mi jó ennek az országnak, és arról is, hogy nekem ebben mi a szerepem. A köztársaság lényege, hogy az emberek szabadon eldönthetik, akarják-e, amit én gondolok, vagy azt akarják, amit más gondol. Csupán azért, mert az emberek többsége esetleg mást gondol egy-egy kérdésben, mint én, nem kell megváltoztatnom az álláspontomat. 
- Nem zavarja, hogy minden őszintesége ellenére, vagy esetleg éppen a túlzott őszintesége miatt a választók azt mondják jövőre: köszönjük, ennyi volt? 
- Én okosabbnak gondolom az embereket. A politikában persze nem adják olcsón a sikert, és tudom, hogy az általam képviselt világlátás sokaknak nem a sajátja. Ugyanakkor látszik, milyen egyszerű az embereknek könnyű álmot ígérni. Egyszerű, de felelőtlen. Mindebből azonban azt a következtetést vonom le, hogy még többször kell elmondani az érveinket, még jobban kell tenni a dolgunkat, még több támogatót kell keresnünk. És nem kell megijedni. 
- Ha már szóba került a kommunikáció, a jobboldal e tekintetben is jobban áll. Orbán Viktor előtt felállt egy népfrontszerű pajzs, amelynek tagjai bármelyik társadalmi réteget meg tudják szólítani: egyszerre kampányol Pozsgay Imre és Bayer Zsolt, Kudlik Júlia és Kövér László, a professzorok és a polgári körök, a faluparlamentek és a lenyelt jobboldali pártmaradványok. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc egymaga próbálja képviselni a baloldalt. 
- E tekintetben sok minden át fog alakulni azzal, hogy átvettem az Országos Választási Bizottság vezetését. A politikát azonban nem elsősorban kommunikációs küzdelemnek gondolom. A magyar baloldal alapvetően racionális politikai meggyőződésű alakulat. Mögöttem soha nem fog harminc híres ember a pódiumon ülni, amikor beszélek. 2002-ben sem volt ilyen, és nyertünk. A jobboldal hisz ebben a formában, azt gondolja, működik, én viszont azt hiszem, mi nem ilyenek vagyunk, nálunk ez mesterkélten hatna. Nem saját pályáján kell felvenni a harcot a Fidesszel, ebben egészen biztos vagyok. 
- Orbán Viktorral egyelőre csak távolról kóstolgatják egymást. Ön korábban azt mondta róla, hogy soha életében nem dolgozott, ő viszont azt, ha valaki jó üzletember, jó spekuláns, az nem jelenti azt, hogy jó kormányzásra is képes. Ez nyilván Önnek szólt. 
- Ezt nem veszem magamra. Itt nem egyszemélyes csatáról van szó, ez nem kiszavazóshow. Itt kétfajta világlátás, kétfajta koncepció, kétfajta politika vetélkedik egymással, amelyeket a választás utolsó szakaszában feltehetően két politikus fog képviselni. Én abban a Magyarországban hiszek, amely döntően az emberek saját teljesítményéről és az arra épülő felelősségről szól, aminek a középpontjában nem a politikusok és nem az állam áll. Hiszek abban, hogy van a politikától nagymértékben független piac és nagymértékben független civil világ. Én egy nyitott országban hiszek. A jobboldal erős állami túlsúlyban gondolkodik, a gazdasági-társadalmi autonómiák csökkentésében gondolkodik, tekintélyközpontú. Én sokkal inkább szabadságközpontú vagyok. A jobboldal gátlástalan a politikai eszményei megvalósítása tekintetében, a mi oldalunk kicsit gátlásos, és az utóbbi megjegyzést kritikának is szánom. A lényeg, hogy a kétféle felfogás két különböző Magyarországot eredményez. 
- Hány százalék esélyt adna most a koalíció választási győzelmének? 
- Nem szoktam ilyenféle találgatásokba belemenni. Mindent megteszek azért, hogy jövő májusban azt lássák az emberek, hogy „ezek megverekedtek a maguk igazáért”. Nem könnyű, de egy hosszú távon is működő igazságot ajánlok Magyarországnak, ezért bízom benne, hogy egy év múlva azt mondják az emberek: folytassák tovább! Természetesen győzni szeretnék.