Kántor Zsolt
Apák és mecénások

Vámos Miklós József Attila-díjas író, januártól a Nemzeti Kulturális Alapprogram Szépirodalmi Kollégiumának elnöke. A Nagy Könyv első százas listáján szerepel Apák könyve című regénye, a mű Németországban is komoly szakmai sikert könyvelhet el a recenziók alapján. Az Élet és Irodalomban éppen a múlt héten fejeződött be sorozata Hogy volt címmel, amelyben legnevesebb íróinkkal (Ottlik, Örkény, Mándy, Déry) kapcsolatos személyes emlékeit örökíti meg. 

Vámos Miklós író Fotó: K. Zs.

- Vajon mit szólna Örkény, Mándy, ha élnének - játsszunk el a gondolattal -, az érettségi botrányhoz vagy a III/III-as ügyekhez? Érdekelné-e őket, ki figyelgette meg őket suttyomban? Letöltenének-e egyáltalán valamit is az internetről, vagy maradnának az Erika írógépnél, mint Tandori Dezső?
- Annyira méltatlan, hogy ő velük ezeket az undok napi híreket kapcsolatba hozzuk, akár csak játékból is. Egyébként pedig, gondolom, Örkény talán internetezne, Mándy biztosan nem. Abban az időben teljesen természetes volt, hogy sokakat megfigyeltek. Keveset és kevesen foglalkoztak ezzel. 
- Te mit választottál (És mi volt a választék?) anno a magyar érettségin? 
- Szerencsésen nem emlékszem. Bár jelesre értem, nem csekély szerencsével. Sosem voltam túl jó versenyző a kollektív oktatás vizein.
- Hagyjuk akkor a közoktatást, - beszéljünk a kultúrpolitikáról! Az eltelt néhány hónap alatt több változtatási javaslatot is megfogalmaztál az írói mecenatúrával kapcsolatban a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál. Én azt a gyakorlatot hiányolom e honban, hogy az oligarchia nem érzi kötelességének a művek, az írók finanszírozását. Nyilvánvaló, hogy naivitásnak tűnik ez elsőre, de ha lenne úttörő, aki mondjuk felvállalna egy pályakezdő elsőkötetest, tizenkét havi, százezer forintos ösztöndíjra, biztos lenne követője. Mert az NKA pénze, tudjuk, keveseknek jut. Mit szólsz ehhez?
- Én azt hiszem, a hazai kapitalizmus még túl fiatal ehhez. Az első generációs újgazdagok gyerekei és unokái már sokkal tudatosabbak lesznek a társadalom javára való adakozás terén. Meggyőződésem egyébként, hogy kár teljes egészében az államtól vagy a gazdagoktól várni, hogy a szépirodalmat és a kultúrát eltartsa. A könyv, a film, a színház üzlet - bár kis országban nem túl jó üzlet. Ezzel együtt, ha például egy kiadót támogatunk, akkor beleavatkoztunk a piac ügyeibe, felülről, ami kissé szocialista megoldásnak tűnik. Szerintem csak az alkotókat és a befogadókat volna érdemes támogatni. Az olvasókat például úgy, hogy a fontos könyvek fél áron kerülnének a boltokba, állami vagy privát támogatással. De ez a téma túl bonyolult, szétfeszíti egy ilyen interjú kereteit.
Annyit azért elmondhatok, hogy szerintem üzletembereknek kellene vezetni a kiadókat, nem irodalmároknak, a piac törvényszerűségeit ismerni kell és megélni. Ugyanaz az elv érvényes a könyvkereskedelemben is, mint az őszibarack eladásánál. Egy-két láda megrothadhat, ezt be kell kalkulálni, lehetetlen mind egy szálig értékesíteni az árut.
A kuratóriumoknak nem a beérkezett, ismert írókat kéne szponzorálniok, hanem a fiatal tehetségeket, mert az öregeket (a legjobbakat) már el lehet adni, ők azért eltartják magukat, sőt esetleg a kiadót is. Jelenleg kiadóvezetők is lehetnek grémiumtagok, így nehéz elfogadtatni efféle elveket.
Sok program vagy kiadvány sínyli meg a pénzek elosztásánál azt is, hogy a kurátorokban az egyenlősdi elve ösztönösen működik. Sok esetben az ilyesfajta pályázó talán az elutasítással jobban járna, mint a csekély összegű támogatásból a kényszeres megvalósítással.
- Kiket tartasz a fiatalok közül kiemelkedő tehetségnek a kortárs próza terén?
- Nagyon nehéz megjósolni, kiből lesz jelentős író. Erre nem is vállalkozom. Azt viszont szívesen elmondom, kihez fűzök reményt. Szeretem Grecsó Krisztián iróniáját, Jónás Tamás dramaturgiai érzékét, Cserna Szabó András groteszk látásmódját. A költők közül Varró Dániel kivételes humorérzékét értékelem nagyra. Nagyon kérem, akit most lányos zavaromban kihagytam, ne sértődjön meg.
- Épp a könyvhét megnyitó programjaként mutattad be Grecsó Krisztián új regényét Békéscsabán, aminek a címe: Isten hozott.
- Grecsóról megírták már a kritikák a Pletykaanyu című novelláskötete kapcsán, hogy móriczi a lényeglátása, Mikszáthoz hasonló a mesélőkedve, Örkényre hajaz a precizitása, lényeglátása. A regény önmagunk megtalálásának története, főhőse egy falusi környezetből származó fiatalember. Úgy Érzem, ennek a könyvnek van esélye, hogy megfilmesítsék, nagyon plasztikus, jól felépített regény az Isten hozott.
- Horribile dictu: van mondanivalója?
- Igen. A mondanivaló kifejezést ma korszerűtlennek tartják bizonyos kritikusok, de én szívesen használom. Persze, nem politikai üzenetre gondolok. García Márquez szerint egy jó regény történetét egy mondatban el lehet mesélni. A Száz Év magányt például ilyesféleképpen összegezte: Adva van egy család Latin-Amerikában, amelyben születik egy kisfiú hátul farokkal. Ezek után száz évig rettegnek, hogy ez meg ne ismétlődjék. De hiába.
Grecsó könyvét sommázhatjuk ezen az alapon. A fiatal emberek keresik önmagukat, és amíg meg nem találják, jóval több baj éri őket, mint az után.
- Németországban megkérdezték tőled és Esterházytól is, hogy egy regénynek szüksége van-e mondanivalóra?
- Én azt válaszoltam, hogy igen, Esterházy pedig azt: nem. Ő szerinte akinek mondanivalója van, legyen egyetemi tanár. Ebből is látszik, mennyire másként fogjuk föl a prózaírást. Ő szerintem prózaköltő egyébként.
- Nem lepett meg az Apák könyve németországi fogadtatása, hogy más környezetben, más nyelven is jól vehető az adás? Milyen nyelvre fordították még le?
- Természetesen meglepett, bár - derűlátó lévén - icipicit reménykedtem abban, hogy így lesz. Jó érzés, hogy ott valóban csak a regényem számít, az egyéb életkörülményeimet nem fontolgatják. A német az Apák könyve első külföldi megjelenése, de már fordítják öt másik nyelvre, angolra, franciára, spanyolra, olaszra, hollandra.
- Mi készül mostanában Vámos Miklós írói műhelyében, mikor jelenik meg új könyv? 
- November elejére tervezem az általad említett, az ÉS-ben megjelent portrék legjavát egy kötetben, a már bevált Hogy volt címen. Persze, alapos átírás és egybefésülés után. Vázlatolgatok továbbá egy regényhez, melynek az lesz a címe: Testvérszív. 
- Van-e olyan sztori, ami nem került be a Hogy volt című sorozatba, de később eszedbe jutott?
- Csak olyan történetek maradtak ki, amelyekben mellékszereplő voltam, háttérfigura. Egy epizódszereplő pedig ne dicsekedjen azzal, hogy Ő mindent tud, mindent látott. Ezeket meséljék el a főszereplők.