Tihanyi Péter
Büszke vagyok a fiamra

A közvéleményt hetek óta foglalkoztató, Moszkva téri kardos támadás ügyében lapzártánk után kerül sor a bizonyítási eljárásra, amelynek során a Mortimer néven emlegetett támadót, Gyurcsa Mihályt szembesítik áldozatával, Patai Józseffel. A találkozás előtti napon Ilosvay Katalinnak, a család ügyvédjének a jelenlétében beszélgettünk Mortimer édesapjával és bátyjával. 

Az iskola, ahova járt. Nem beszélhetnek róla Fotó: Vörös Szilárd

- Mi volt az előzetesben levő Misi első kérése a család felé? 
Gyurcsa László, a báty:
- Hogy vigyük be neki a Bibliáját. Később kért egy tévét is. 
- Miért pont a Bibliát?
- Mert így lett nevelve. 
- Hogy így?
- Úgy, hogy hívő katolikusok vagyunk, és mindennap Bibliával kelünk és Bibliával fekszünk.
Idősebb Gyurcsa Mihály, az apa:
- Reggel hat órakor, amikor felkelek, azt mondom, Uram, mutasd az utamat, vezesd a családomat a mai napon. Ráteszem a kezem a Bibliára, és mikor egy nyitási kényszert érzek, akkor felnyitom, és a Biblia jobb oldalát elolvasom. Mindig csak a jobb oldalát. Az ott levő cselekményekből megkapom az útmutatást: mit kell tennem aznap, hova kell mennem. Kivel, kikkel és miért találkozhatok, és kivel nem. Hogyan kerülhetem ki a konfliktusokat, és így tovább. Este pedig egy önkontrollal zárok: hogyan sikerült a feladataimat véghezvinnem, hol kell javítanom, mely területre kell jobban odafigyelnem. Családon belül kire kell jobban odakoncentrálnom.
- Jól nevelte a két fiát?
- Úgy gondolom, igen. Ki merem mondani, büszke vagyok mindkettőre. 
- A történtek után is?
- Igen.
- Járnak templomba?
- Nem járunk. Mindenkinek a saját teste a temploma, így szokás mondani. A hitünk házfalakon belülre tartozik. Mindenki saját maga, saját imájával intézi a dolgait. 
- Ha viszont mindennap Isten vezetése szerint élnek, akkor az a bizonyos vasárnap délután valahogy félresikerült? Vagy reggel nem lett jó vágányra téve? 
- Elmondom magának. A szeretetnek van egy alapmondása, ami három szóból áll: elfogadás, hosszútűrés, alázat. Minden cselekményt, amit az Atyaisten lehelyez ránk, azt elfogadom, mert nem tudhatom, hogy kiért, miért történik majd, ami történik. Nem tudhatom, cselekedeteimből az egyik, másik vagy tizedik ember mit tanulhat, mit nem. Ha így élek, én gyakorlatilag Isten szemében feddhetetlen maradok.
- Nem kaptam választ.
- Pedig megadtam. Nézze, lehet, hogy a vasárnapi történet nem Misiről szól, hanem pont a Józsika felé egy üzenet.
- Hogy érti?
- Elképzelhető, hogy Misi ezzel a tettével egy felsőbb akaratot hajtott végre, ami Józsinak szól, hogy most már elég, hagyja abba a rossz életvitelét. Lehet hogy Misi ezzel egy „állj”-t mutatott Józsinak. Aki még jó útra is térhet. A Misi most már egy megbocsátási állapotban van, úgy tudom, bocsánatot is akar kérni. 
- Törökbálinti volt barátja azt mondta nekem, Misi állandóan a sátánról beszélt neki, hogy az milyen szimpatikus személy, meg hasonlók. 
A másik téma a fegyver illetve a kardok voltak. Így lassan eltávolodtak egymástól.
Gyurcsa László, a báty:
- A sátán is egy arkangyal volt, akiről nyugodtan lehet beszélni, de annyit tudok mondani, hogy Misi nem úgy beszélt róla, mint aki imádja. Hidd el, semmi köze nincs a sátánhoz, ő egy igaz, katolikus keresztény.
- A Mortimer becenév honnan ragadt Misire?
- Egy hard metal zenészről.
- És melyik volt a kedvenc együttese?
- Felírtam magamnak, mert angolul van. Cradle of Filth.
- A barátai szerint Misit legalább négy éve tetőtől talpig csak feketében látják. Negyven fokban is bőrdzseki, bőrkabát, acélbetétes bakancs.
- Nézd, tizenéves koromban én is jártam feketében, én is elloptam édesapám motoros bőrdzsekijét, csak akkor úgy hívtuk magunkat, hogy csövesek meg 
rockerek. Én is hallgattam heavy metalt meg Metallicát, és úgy is öltöztem, mint ők. Majd megszerettem a Depeche Mode-ot, akkor meg nyálasan öltöztem. Pár év múlva jött a diszkó, és a Randevú bárba jártam. Utána meg a rapkorszak, és akkor meg úgy öltöztem. A katonaság alatt kicsit benőtt a fejem lágya, és ma így is öltözöm, meg úgy is. Az öcsém most éppen a fekete korszakánál tart. És a barátai is így öltöznek.
Idősebb Gyurcsa Mihály, az apa:
- 1984-ig nekem is vállig érő hajam volt, ne feledje el, és trapéz- nadrágban jártam.
- Meg lettek keresztelve a gyerekek?
- Meg, mind a kettő. A Laci fiam például a budafoki kéttornyú nagytemplomban.
Gyurcsa László, a báty:
- Ezt nézd meg! (Megfordul, felhúzza a pólóját, és megmutatja a hátát. Egy nagy igénnyel kidolgozott, Passió-szerű ábrázolást látok. Jézus a Via Dolorosán viszi a keresztjét. A kép látványos és monumentális, az egész hátát befedi.) Akkor most látod az egész életemet. Ettől függetlenül én nem vagyok olyan tiszta, nyugodtsággal teli és megbocsátó, mint az öcsém. Én hirtelen haragú vagyok, nem vagyok egy bárány, de farkas sem. Ellenben az öcsémet bármikor beadhatnánk egy papneveldébe, és nagyszerű pap lenne. Soha nem káromkodik. Ha például a buszon meglököd, rád néz, és továbblép. Na jó, egy csúnya mondatot lehet, hogy elereszt, de az a maximum.
Idősebb Gyurcsa Mihály, az apa:
- Higgye el, hogy a fiam más ember, mint a bátyja, és más, mint a legtöbb ember. Laci fiamat én később tudtam Isten szerint nevelni, de Misit már születése pillanatától, mert akkor én már elhívott ember voltam.
- Ön tulajdonképpen kertész vagy természetgyógyász?
- Kertész a szakmám, de inkább természetgyógyászként ismernek, így járnak hozzám sokan.
- Miben nyilvánul meg az, hogy természetgyógyász?
- Nézze, említettem az imént, hogy 1984-ig hosszú hajam volt. Az az igazság, hogy akkor ateista voltam, aztán az egyik napon, hogy is mondjam, megvilágosodtam, és elkezdtem az égiek felé fordulni. Erről egyelőre ennyit, de ha eljön az ideje, hosszabban is beszélhetünk róla.
- Van olyan könyv, amit ugyanúgy forgatnak és ugyanolyan hasznosnak tartanak mint a Bibliát? 
- Igen, van. Egy angol hölgy írta, Gyógyító kezek a címe. Annyit mondhatok, hogy a könyvben leírtakat én is tudom csinálni. 
- Önnek is valamilyen módon gyógyító erő van a kezében?
- Nem valamilyen módon, abszolút.
Gyurcsa László, a báty:
- De apunak nem magától van az ereje, ő csak egy közvetítő. 
- Minek a közvetítője?
- A Jónak. Maximálisan. Csak a Jóval lehet gyógyítani. 
- Ön valami hasonlót csinál, mint a tévében szereplő Gyurcsok József úr?
Idősebb Gyurcsa Mihály, az apa:
- Nagyon hasonlót. Megmondom őszintén, évekig hozzá jártam, sok mindent tanultam és 
átvettem tőle. A gerincoszlop kiegyenesítését, az érrendszer kitisztítását például ugyanúgy csinálom, mint ő. Aztán egyszer finoman úgy küldött el: „Te más vagy, mint én, neked mostantól a saját utadat kell járni”. Azóta ezt járom. 

Öveges József Gimnázium és Szakmunkásképző Iskola, Budapest. Az iskola, ahová Mortimer járt.

Egy neve elhallgatását kérő iskolatárs:
- Mi ez a nagy titkolózás?
- Pár nappal ezelőtt az igazgatónő aláíratott velünk egy papírt, egy körlevelet vagy mit, hogy senkinek nem nyilatkozhatunk és nem beszélhetünk a Misiről. Én is aláírtam. Úgyhogy a kicsapásommal játszom.
- Mi volt még ebben a körlevélben?
- Hogy ami történt, az az iskolára tartozik, és ha majd meglesz a jogerős ítélet, akkor az iskola is kialakítja saját álláspontját, addig viszont mindenkinek csak ő, az igazgatónő nyilatkozhat. (A szakközépiskola vezetője megkeresésünkre telefonon elutasított bármiféle nyilatkozatot - a szerk.)
- Ez egyházi iskola?
- Dehogyis, önkormányzati. 
- Milyen srác volt Misi?
- Full normális, tök nyugodt srác volt. Nem volt az osztályban semmi problémája senkivel. A tanárokkal sem. Se verekedés, se vadulás. Jó képességű, közepes tanuló volt. Néha, amikor számára talán fontosnak tűnő dologról beszélt, pár évvel idősebbnek tűnt a koránál. Én eleve nem csípem 
a romákat, de vele semmi bajom nem volt.
- Mióta járt feketében?
- Csak az utóbbi években járt rockerszerű, fekete bőrszerkókban. 
- Hogyan gondolkodott?
- Erről nem beszélt velem soha, zárkózott srác volt.
- A családjáról sem tudsz?
- A szüleiről semmit, de nem élhettek rosszul, márkás cuccokban járt, és a bátyja hozta mindig egy elegáns, piros terepjáróval a suliba. Haza egyedül ment. Azt sem tudtam, hogy fegyvergyűjteménye van otthon, erről sem beszélt, csak a sportról. Alacsony, izmos, jó felépítésű gyerek.
- A barátnőjét ismered?
- Aha. Régebben ő is normális ruhában járt, miután Misivel megismerkedett, azután vette át ezt a stílust. Aztán ő is már csak feketében járt. Régebben más zenét hallgatott, és más stílust is képviselt. 
- Mi volt Misi kedvenc tárgya?
- Talán a rajz. Meg a számítógépeket szerette. Matekból mondjuk nem remekelt.