Lukács András
Az ég tudja, ki az ellenség
Kettős űrfegyverkezés kezdődött meg az elmúlt napokban. Az senkinek sem okozott különösebb meglepetést, hogy George Lucas hősei a mese végét jelentő epizódban nekilátnak a Halálcsillag nevű bolygó építésének, az viszont már sokkal inkább, hogy a Bush-kormányzat is egy hasonló terv megvalósítására törekszik. Még kérdés, hogy ez utóbbi ötlet megmarad a fantasztikum világában, vagy a filmmel ellentétben valósággá válik.
Az amerikai légierő űrparancsnokságának központja Fotó: USAFAz amerikai kormányzat egyelőre eltökéltnek tűnik abban, hogy a Reagan-korszak csillagháborús projektjének egyes elemeit felelevenítve a fegyverkezést újra kiterjessze a világűrbe is. Nagy kérdés azonban, hogy ez megint egy olyan stratégia, amelynek során az Egyesült Államok gazdasági krízisbe kívánja taszítani potenciális ellenségeit, vagy ezúttal tényleg elhatározta, hogy ellenőrzése alá vonja a világűrt.
Az új űrfegyverprogram céljait még nem ismertették részleteiben; a Fehér Ház előzetesen annyit közölt, hogy a Védelmi Minisztérium egy új űrvédelmi stratégiát terjesztett az elnök elé, amely jelentősen különbözik a Clinton-kormányzat által bevezetett elvektől. Az 1996-os űrfegyverkezési stratégia nem harci, hanem kommunikációs és információs terepként kezelte a világűrt, ennek megfelelően az elsődleges cél a kémműholdak fellövésének és működtetésének biztosítása volt. Scott McClellan fehér házi szóvivő szerint a Clinton-stratégia bevezetése óta hosszú idő telt el, és olyan országok jelentek meg a világűrben, amelyek fenyegethetik az amerikai érdekeltségeket - ezért az új program elsősorban az amerikai műholdak védelmét szolgálja majd.
Az „Úr rúdjai”. Föld körüli pályáról indított, tízezer kilométerre felgyorsult, izzó titánrudak. Pusztító erejük felér egy atomcsapással Fotó: USAFTheresa Hitchens, a Védelmi Információs Központ igazgatóhelyettese szerint az új doktrína azonban nemcsak védelmi célokat tartalmaz. Véleménye szerint a Pentagon és elsősorban a légierő az elmúlt években olyan stratégiákat dolgoztak ki, amelyek az űrbeli hadviselés számára készítik elő a terepet. Hitchens szerint az új stratégia felesleges, mert az Egyesült Államok jelenleg is nagy erőkkel - a hadászati célú műholdak 95 százaléka, a kereskedelmi műholdak mintegy kétharmada amerikai - rendelkezik a világűrben. Ez a lépés minden bizonnyal fegyverkezési versenybe kényszeríti a Fehér Ház által meg nem nevezett ellenfeleket, valószínűsíthetően Kínát, Indiát és Oroszországot. Theresa Hitchens úgy véli, a világ országai valószínűleg nem hagyják szó nélkül, hogy minden tizedik percben egy amerikai „Halálcsillag” suhan el felettük.
A „Halálcsillag” program mindezek ellenére valószínűleg zöld lámpát kap majd. Pete Teets, a légierő volt főnöke már korábban elismerte, hogy a Donald Rumsfeld által 2001-ben kezdeményezett stratégiának megfelelően, dolgoznak a világűrből bevethető fegyvereken. Az egyik legfontosabb ilyen fegyver a Csillagok háborúja című filmben található lézerfegyverrel való hasonlósága miatt Halálcsillagnak nevezett műhold, amely tükrök segítségével nagy energiájú lézersugarat fókuszálna a célpontra. Egy ilyen űrbe telepített lézerfegyver a becslések szerint 100 millió dollárba kerülne. Ennek fényében érthető, hogy az űrfegyverkezésre fordított összeg a 2003-as 18 milliárd dollárról 2010-re várhatóan 25 milliárd dollárra fog növekedni.
Egy másik típusú bombázó műhold, a Védelmi Minisztérium által az „Úr rúdjainak” nevezett titán-, wolfram- és uránrudakat dobna a célpontokra. Egy ilyen rúd sebessége földközelben meghaladja az óránkénti tízezer kilométert, így a becsapódás egy kisebb nukleáris bomba hatásával ér fel. A kormányszóvivői bejelentés szerint az új program az Egyesült Államok műholdjainak védelmét szolgálja, így minden bizonnyal olyan műholdak is készülnek majd, amelyek alkalmasak ellenséges műholdak megtámadására. A szakértők szerint a légierő XSS-11 műholdja - amely jelenleg más műholdak közelében kering, hogy fényképeket készítsen - könynyen átalakítható, hogy ne csak kémkedésre, hanem támadásra is alkalmas legyen. A műholdas bombázók mellett az amerikai légierő rendkívül közel áll ahhoz, hogy a hangsebesség közel tízszeresével, 90 perc alatt bevethető hiperszonikus bombázókkal rendelkezzen.
X-43A hiperszonikus repülőgép egy bombázó szárnyai alatt. Kilencven percen belül mindenhol ott vannak Fotó: USAFElfogadása esetén a Bush-féle űrstratégia egy újabb fegyverkezési versenyt indíthat el, amelyben a nyolcvanas évek szereplői mellett újabb „versenyzők” is megjelennek. Oroszország mellett a saját űrprogrammal és egyre nagyobb geopolitikai befolyással rendelkező Kína és India is minden bizonnyal megpróbálja felvenni a kesztyűt. És lehet, hogy pont ez a cél. Ha nem lehet Kínát más módszerekkel kifárasztani, jöhet a jól bevált Reagan-taktika: a Csillagháború.
