Szlazsánszky Ferenc
László és gyermekei

„Ne vigyenek állami gondozásba, mert én akkor meghalok. Nem az apukám vert meg, hanem a gyerekek az óvodában. Az egyik gyerek pornófilmet vitt be. Szeretem a szüleimet, és szeretnék itthon maradni velük.” (M. Dóra, 6 éves) 
„A helyszíni környezettanulmány is megerősítette, illetve a lakossági bejelentések, hogy az apa viselkedése arra adott okot, hogy a gyermekek kiemelése családjukból minél hamarabb megtörténjen.” (Fővárosi Gyámhivatal)
Higgye el, sokszor tucatnyi szakember sem képes megoldani egy ilyen szövevényes ügyet, szerintem ön se próbálja meg - javasolta az adatgyűjtés során egy gyermekotthon igazgatója. Megfogadva a tanácsot, következzen a történet - megoldás nélkül. 
Az M. család egy újpesti, 37 négyzetméteres lakás tulajdonosa. A 46 éves, rokkantnyugdíjas férj ágya az előszobában, a feleségé és a gyermekeké a szobában áll. Az otthont díszítő képek, szobrok eklektikus világnézetről tanúskodnak: a Szűz Máriát, Jézust és más szenteket ábrázoló gobelinek mellett Gagarin portréja is a falon díszeleg, a szekrény tetején álló Lenin- és Sztálin-szobrocskák mellett jól megfér a betlehemi jászol és Karol Wojtyla A4-es méretű portréi. A polcon műanyag karácsonyfa. 
Tünde, a feleség eredetileg László albérlője volt, az idők során azonban összemelegedtek. Azután elhidegültek.
László: - 2001-ben pánikbetegség és depresszió alakult ki nálam, rendszeressé váltak a rohamok, szinte naponta mentőt kellett hívni. Jelentkeztem az ideggondozóban, ahol beállítottak gyógyszerre.

László és Dóra Fotó: Somorjai L.

- Mivel feleségem ekkor volt terhes harmadik gyermekünkkel, megviselték az én rosszulléteim. Ezért elment a Gyermekjóléti Szolgálathoz anyaotthoni elhelyezést kérni. Mivel nem volt hely, várólistára került. Közben az én állapotom fokozatosan javult. 2002 nyarán értesítették, hogy van üresedés, de akkor már jól éreztem magam, így feleségem visszavonta a kérelmet. A Gyermekjóléti Szolgálat viszont onnan kezdve folyamatosan figyelte a családunkat. 
2004 nyarán a gyámhivatal védelembe vételre tett javaslatot, családgondozót jelöltek ki Werschitz Annamária személyében. 
Sajnos, a határozatot nem fellebbeztük meg, mert azt hittük, ezzel az ügy befejeződött. 
2004. december 17-én behívták a feleségemet a gyámhivatalba és megfenyegették, ha nem írja alá a gyermekek átmeneti nevelésbe vételéről a benyújtandó javaslatot, akkor azonnal elveszik a gyermekeket tőlünk. Feleségem félelmében aláírta a papírt. 
2005 januárjában közöltük, hogy a gyermekek átmeneti nevelésbe vételéhez nem járulunk hozzá, mivel semmi indok nincs arra, hogy a gyermekek kikerüljenek a háztartásunkból.
2005. február 16-án helyezési tárgyalást tartottak. A tanácskozás háromnegyed részét a feleségem nem hallhatta, mert kiküldték. Werschitz Annamária nagy nyilvánosság előtt „homoszexuálisnak” nevezett. Hétfőn megkaptuk az első fokú határozatot. Két napra rá, 2005. február 23-án személyesen vittem be a fellebbezést a gyámhivatalba. Ott megtagadták az átvételét, engem bűnözőnek neveztek, és rendőrséggel fenyegetőztek. Ezek után minket köröztek, mondván, eltűntünk. Újságban is megjelentették a képünket. Mi közben végig otthon voltunk.
2005. április 26-án, mikor én nem voltam otthon, feleségemre rátörtek, négy nyomozó, három férfi és egy nő, és elvitték a gyermekeket a Cseppkő utcai gyermekotthonba. 

Cseke Imrénének, a Fővárosi Gyámhivatal munkatársának jelentése: „A Dórát kezelő pszichológus szakvéleménye a következőket tartalmazta: »A családban olyan veszélyeztető tényezők állnak fenn, melyek - amennyiben a helyzet nem változik - a gyermek érzelmi és mentális fejlődését hosszú távon hátrányosan befolyásolják.« 
Az apa vizsgálatáról a Fővárosi Károlyi Sándor Kórház 2004. októberi levele a következőket tartalmazza: »Betegünk gyermekeivel kapcsolatos szexuális fantáziákról, késztetésekről számol be, bár elmondása szerint gyermekeivel szexuális kapcsolatot nem kíván létesíteni és késztetésein a jövőben is uralkodni fog.«”
László feljelentést tett a pszichiáter ellen: - 1994-től kezel engem pszichopátia diagnózissal. Szakvéleményében olyan hazugságot állított, hogy én a gyermekeimmel kapcsolatban szexuális fantáziákról, késztetésekről számoltam be neki. Valójában én kértem tanácsot tőle, hogy mit tegyek a gyermekemmel, aki igen gyakran közeledik hozzám. Megpofozni ugyebár nem lehet, mert az bántalmazásnak számít. Erre kértem tanácsot a főorvosnőtől, aki azt a kijelentést tette, hogy miattam van az egész. Ezt én határozottan visszautasítottam, és közöltem, hogy más orvost kívánok választani. Ennek hatására írta nevezett szakvéleményt. 
A pszichiáter megkeresésemre azt mondta: áll elébe a pernek, Lászlóról írt szakvéleményét fenntartja. László ügyvédje viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a kezelőorvostól, hanem egy független orvostól kellett volna szakvéleményt kérni: - Itt vétség áll fenn. Ha mindenkiről a saját orvosa nyilatkozna, a fél ország benn csücsülne valahol.

A gyermekek elvitele mellett szólt, hogy M.-né Tünde 2004. december 17-én azt állította, elhidegült férjétől, aki többször megverte. Részlet a jegyzőkönyvből: „Férjemmel elhidegültünk egymástól. A védelembe vétel előtt gyakran megvert, de azóta nem bántott. A gyerekeket nem szokta bántalmazni. Dórin a kék foltok mindig elesésből származnak. Sajnos elköltözni nem tudok a gyerekekkel, nincs hová mennünk. Tudom, hogy férjemmel nem maradhatnak egy fedél alatt.” Tünde később visszavonta a nyilatkozatot: - Meg lettem fenyítve - magyarázza az újpesti lakásban -,hogy valljak a férjem ellen. Azt mondták, akkor elintézik az anyaotthoni elhelyezetést. Én nem akartam ilyeneket mondani a férjemről, de akkor ők azt mondták, hogy el fogják venni a gyerekeket. A hatóság nem vette figyelembe az asszony visszavonó nyilatkozatát, mert „a Dórát ellátó óvoda több alkalommal jelezte a kiskorú testén az ütésnyomokat”.

Werschitz Annamária, családgondozó: - 2003-ban kaptunk a hetes óvodától jelzést, hogy a gyereken bántalmazásnyomok tapasztalhatóak. Beszéltem az anyukával és az édesapával, és akkor mondta a védőnő, hogy ő nem tapasztalt bántalmazásnyomokat. A szülők mondták, hogy a kis Dóri nagyon mozgékony, és többször elesik. Elhittem nekik. Utána többször bejött az édesanya, és panaszkodott, hogy őt időnként bántalmazza a férj. A gyerekeket nem, de őt igen.
Legutoljára 2004 tavaszán kaptunk olyan jelzést, egy magát meg nem nevező személytől, hogy az édesapa bántalmazta Dórit. Annak tényleg voltak nyomai, vérzett a feje. Utána javasoltam a védelembe vételt. Megint beszéltem a szülőkkel, tagadták, azt mondták, nem bántalmazták a gyereket. 
Kétszer voltam náluk, és az apa mindkét alkalommal szexuális jellegű témákkal bombázott engem. Abban az időben az óvodából kaptam egy telefonos jelzést, hogy az egyik óvónőnek Dóri kérdés nélkül elmesélte, hogy az édesapja homoszexuális, és az édesanyja nagyon örül, mert az édesapjának van egy barátja, és most az anyukáját nem molesztálja. Nem valószínű, hogy egy ötéves gyerek ezzel foglalkozik, ha ez a családban nem kiemelt jelentőségű. 
Az óvodában kérdésemre elmondták, hogy a kislány többször mesélt ehhez hasonló dolgokat, sőt azt is, hogy az édesapja pornófilmeket mutogat neki, amíg az édesanyja nincsen otthon. 
A nagymama elmondta, hogy a legnagyobb kislányt azért neveli ő öt éve, mert már 2001 körül voltak problémák a szülőkkel, Viktóriát sem látták el megfelelően. 
Felajánlottam M. úrnak, menjen másik pszichiáterhez, ehhez joga van, és annak alapján esetleg lehet valamit változtatni. Nem ment el.
Egy magát meg nem nevező, de hivatalos személy azt mondta, tud róla, hogy az apa úgy megverte Dórit, hogy vérzett a feje, egy-két napig ott volt a nyoma. Behívtam az édesanyát, ő ezt elismerte. 
László: - Werschitz Annamária ellen is följelentést tettünk, mert homoszexuálisnak nevezett. Azt mondta, diszharmonikusan élünk, hogy én régi kommunista dolgokkal foglalkozom. Az apámnak kitüntetései voltak, kiváló dolgozó, sztahanovista, azokat kiraktuk a szobában. És felvetette, hogy miért van itt ennyi vallási kép. 

A gyermekek védelembe vételéről az Újpesti Gyámhivatal döntött. Részletek a határozatból: „A szakemberek egyöntetű véleménye alapján a kiskorúak átmeneti nevelésbe vétele elkerülhetetlen. A helyszíni környezettanulmány is megerősítette, illetve a lakossági bejelentések, hogy M. László viselkedése arra adott okot, hogy a kiskorúak helyes irányú fejlődése érdekében mindhárom gyermek kiemelése a családjából minél hamarabb megtörténjen. Dóra és Noémi a pszichológiai szakvélemény szerint súlyosan veszélyeztetett helyzetben van családjában, mert M.-éknél a családon belüli érzelmi viszonyok súlyosan torzultak. A legnagyobb gyermek - Viktória - közös megegyezés alapján életvitelszerűen a nagymama háztartásában tartózkodik, ő tehát nincs veszélyeztetett helyzetben, fejlődése optimális.
- „2004. június közepén a családgondozó jelzést kapott, hogy az édesapa bántalmazta Dórát, akinek orra és feje erősen vérzett.” - olvassa hangosan László az indoklás egyik mondatát, majd rögtön meg is cáfolja: - Ez óriási hazugság, akkor nem is volt itthon a gyerek, mert anyámnál nyaralt. Ez a rendőrségen már jegyzőkönyvezve lett a múlt héten, mikor anyámat kihallgatták ezzel kapcsolatban. 
Az általam megkérdezett öt lakó egyike sem támasztotta alá a gyámügy vádjait. Igaz, amikor László magunkra hagyott, ketten is elmondták, tudják, milyen szegénységben él az M. család. Gyerekbántalmazásról, szexuális devianciáról azonban nem hallottak.
László nyugdíja 38 ezer forint: - Más bevételem persze, hogy nincs, én nem tudok dolgozni, gyógyszeren élek, 46 évesen hová vesznek fel? Tünde még gyesen van, szeretett volna főállású anya lenni, de a terv meghiúsulni látszik. A család összjövedelme 110-120 ezer forint. - Nem vagyunk elmaradva semmivel sem - mondja László -,meg lehet élni szerényen. A lakásban fellelhető műszaki berendezésekkel kapcsolatban - tévé, videokamera, négy darab magnó, hifitorony - elmagyarázza: - Tavaly nyertem a Fülessel egy pályázaton 200 ezer forintot. Nagy rejtvényfejtő vagyok, és néha szerencse is éri az embert. 
A videónak rögtön hasznát is vesszük. László ugyanis filmre vette Dóra „nyilatkozatát”, melyben lánya elmondja, milyen körülmények között tett terhelő vallomást Lászlóra. Együtt figyeljük a képernyőn Dórát: „Az édesapám soha nem vert meg.” „Mondták, hogy mondjak rosszat, mondjak rosszat. Szeretem a szüleimet, és szeretnék itthon maradni velük. Ő sokat visz kirándulni, vonatozni, színházba.” „Amit az Annamária is mondott, az hazugság, és én nem is mondtam ilyent.” „Nem bántottak, hanem csak elestem, és ami a jegyzőkönyvben van, az hazugság. Ne vigyenek állami gondozásba, mert én akkor meghalok.” „Az óvodában a gyerekek megütöttek, és az egyik gyerek meg pornófilmet vitt be.” „Nem az apukám vert meg, hanem a gyerekek. Nem a szüleim ütöttek meg, és a jégen elcsúsztam.” László ezt a vallomást is fel akarja használni a gyermekek visszaszerzéséért vívott küzdelmében. 

Werschitz Annamária, családgondozó: - Az apa már a tárgyaláson fölvetette, hogy videóra veszi a gyereket, aki majd elmondja, hogy nincs semmi gondja velük. Ilyet egy gyerekkel nem szabad megtenni. Ez maga veszélyeztető tényező. 

Gubányi Irén, óvodaigazgató: 
- Dóra szorongó kislány volt, ötéves kora ellenére gyakran bepisilt. Mivel az orvosi vizsgálat nem mutatott szervi elváltozást, pszichológushoz küldtük. A vizsgálat eredményéről azonban kérésem ellenére sem tájékoztattak. 
- Bántották a szülők a kislányt?
- Az óvoda orvosa ezt nem tudta egyértelműen megállapítani, ezért a gyámügy megkeresésére azt a hivatalos választ adtam, hogy nem tartom indokoltnak a hatósági beavatkozást. 
- Mit tud az apát ért homoszexuális vádakról?
- Véleményem szerint egy szülő homoszexualitása önmagában nem veszélyeztető tényező a gyermekre nézve.
- Egy óvónő állítólag tájékoztatta a családgondozót arról, hogy Dóra ezt állította az apjáról. 
- Nem tudok ilyenről, azt viszont mesélte az egyik kollégám, hogy egy ízben M.-né itt kiabált az óvodában, hogy a férje a fiúkat szereti. 
- Milyen benyomást szerzett az M. családról?
- Sok furcsa momentum van ebben az ügyben, de nehéz bármit is bizonyítani. Az ilyen eljárásokban a legfőbb bizonyíték a pszichológusi, pszichiáteri szakvélemény. 

Werschitz Annamária, családgondozó: - A helyezési tárgyaláson a nagymama jegyzőkönyvbe nyilatkozta, ő is úgy látja, hogy a fiánál nem jó helyen vannak a gyerekek. 

K. Ferencné, a nagymama: - Valóban azt mondtam, hogy az intézetben jobb helyük lesz.
- Ezek szerint igazak a fiát ért vádak?
- Az, hogy homoszexuális lenne, egyszerűen őrültség! Az sem igaz, hogy bántotta volna Dórit. A rendőrségen is vallomást tettem, hogy abban az időben a kislány nálam volt, nem is történhetett meg a bántalmazás. És az sem igaz, hogy vonzódna a lányaihoz. Hát mikor tenné? Viktória öt éve nálam lakik, Dóri pedig hetes óvodába jár, ami azt jelenti, hogy csak hétvégenként volt otthon. 
- Akkor mi a probléma?
- Nézze, a stílusuk biztosan problémás, így nem lehet kommunikálni a hatóságokkal. És nagyon elhanyagolják a gyerekeket. Viktóriát én nevelem - az állami támogatást közben az anyja kapta -, de öt év alatt talán kétezer forinttal járultak hozzá a költségekhez. Pedig nekem se könnyű, mert 73 éves vagyok, ráadásul velünk lakik a 94 éves édesanyám is.

A gyermekbántalmazásról, az apa homoszexualitásáról, valamint a lányaihoz való vonzódásáról tehát nincsenek egyértelmű bizonyítékok. Tény viszont, hogy amíg Viktória nem hivatalosan lakott a nagymamánál, Dóra pedig a hetes óvodába járt, a családi pótlék és a gyes az M. család költségvetését gyarapította. Most, hogy a két kisebb lány gyermekotthonba került - ahol a feltételek kedvezőbbek, mint a hetes óvodában -, a nagymama pedig hivatalosan is gyámja lett Viktóriának, az állami támogatások már nem járnak M.-éknek. Sőt, László szerint nyugdíjából gyermektartást is köteles lesz fizetni. 
A házaspár mindenesetre nem adja fel. Tünde feljelentést tett a Fővárosi Főügyészségen, melyben a gyermekek elvitelét sérelmezi: „2005. április 26-án három civil ruhás nyomozó férfi és egy nő dörömbölt az ajtómon. Az egyik pisztolyt szegezett rám. Betódultak, beszállítottak a gyermekeimmel együtt a Cseppkő utcai gyermekotthonba.” 
László a gyermekotthonra tett feljelentést: „A két kislányunkat olyan folyosón tartják, ahol hét szoba van és a többi szobában mind tizenöt-tizenhat éves fiúk laknak. Egyik alkalommal Dóra lányom elmondta, hogy egy tizenöt éves fiú a társalgóban simogatni kezdte a lábát, hátát és a fenekét.”
László ügyvédje: - Egyszer kell csak a hatalmat beengedni az ember családjába, és kész. A hatalom rendet rak a maga módján. Eredetileg a feleség anyaotthoni elhelyezést kért, és hiába vonta vissza később a kérelmet, közben beindult a gépezet. És azt nem lehet leállítani. 
A határozat szerint azonban van visszaút, akár már fél év múlva: „A kiskorúak családból történő kiemelését követően a szülőknek lehetőségük nyílik megfelelő családgondozással felkészülni a gyermekek családban történő gondozására, nevelésére.”