Vizin Balázs
Életadás – kétszer

Transzplantáció - szervátültetés. Sokak számára ez csak remény, hogy életüket folytatni tudják. Donorra viszont olykor évekig várni kell. Mészáros Gáborról huszonöt éves korában derült ki, hogy súlyos vesebeteg. Az állapota a kezelések során egyre csak romlott, így nem maradt más, csak az átültetés. Édesanyja lett a donor, aki így a szülést követően másodszor is életet adhatott gyermekének.

Mészáros Gábor és Erzsi néni Fotók: Vörös Szilárd

- Mikor derült ki, hogy nem működik jól a veséd?
Gábor: - Hét-nyolc évvel ezelőtt éreztem, hogy van valami baj a vesémmel. Egyszer felfáztam, és a háziorvos küldött el a kórházba. Gyógyszereket kezdtem szedni, és nagyon komoly diétát folytattam, hogy meggyógyuljak, de néhány éve nyilvánvaló lett, hogy ki kell cserélni a vesémet. Tavaly augusztusban megműtöttek, attól kezdve tudtam hasi dializálást csinálni.
Erzsi néni, az édesanya: - Gábor huszonöt éves volt, amikor megműtötték az orrsövényét, és a vérvételnél derült ki, hogy problémák lesznek a veséjével. Körülbelül hat évig szedett gyógyszereket, de a kreatinszintje egyre jobban emelkedett, és tudtuk, műtétre lesz szüksége. Ekkor építették be neki a katétert.
- Mit kell tudni a katéteres vesepótlásról? 
Gábor: - Nem túl kellemes, de jobb, mint a kari dialízis. A hasi műveseprogramot napi négy alkalommal kellett alkalmaznom, ez négyszer húsz-huszönöt percet vett igénybe. Szerintem azonban ez még mindig sokkal jobb, mint a kari dialízis, mert azt ugyan két-háromnaponta hajtják végre, de akkor öt órát is igénybe vehet. A hasi művese rugalmasabb dolog, nem kellemes, de otthon is elvégezhető. Beépítenek az ember hasába egy katétert, amibe hatóránként kell beleönteni a mosóoldatot. Ez tisztítja ki a fehérjét a szervezetből. Előnye, hogy már több mindent ehettem, hátránya, hogy rendszeresen kell végezni, így gyakran késő este feküdtem, és korán reggel kellett kelnem, hogy dializáljak.
- Mit lehet arról tudni, hogy a veséd mitől betegedett meg?
Gábor: - Lehet, hogy a tüszős mandulagyulladás húzódott a vesémre, de lehet, hogy a Qualerin miatt. Ez elég erős gyógyszer, és én migrénes fejfájás miatt olykor hetente négyszer-ötször is szedtem. 
- Milyen változásokat hozott az életedbe a betegség?
Gábor: - Zöldség-gyümölcs kereskedő vagyok, sokat járok piacra, és az utóbbi két évben már mindig kellett valakit magammal vinnem, mert nem tudtam emelni. 
Erzsi néni: - Az étrendje is megváltozott, mert nagyon kemény diétát kell folytatniuk a vesebetegeknek. A számukra készített tésztát olyan keményítővel gyúrják össze, amit ha nem eszik meg azonnal, forrón összeáll, mint a beton. Mindennek nézni kellett a fehérjeszintjét, vigyázni kellett, nehogy több kerüljön a szervezetébe.
Gábor: - Majd kiesett a szemem az éhségtől, a gyerekemnek nem elég az a kis adag, amelyet ehettem. Mindössze napi negyven gramm fehérjét szabadott ennem, ami nagyon kevés. Egy szelet húsban például olyan húsz gramm fehérje van. A húsleves levét le kellett szűrni, majd újból főzni, gyümölcsöt pedig egyáltalán nem ehettem.
- Mennyit kell várni a donorra?
Gábor: - Én több mint egy évet voltam fent a várakozólistán, de a gyakori vércsoportom ellenére nem kaptam vesét.
Erzsi néni: - Tudok olyanról, aki tizenkét évet várt donorra.
- Mikor tetszett úgy dönteni, hogy odaadja a veséjét a fiának?
Erzsi néni: - Amikor megelégeltem a kínlódását. Borzalmas volt látni, ahogy a fiam szenvedett, bármit megtettem volna érte, hogy enyhítsek a fájdalmain. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy odaadom a saját vesémet. Beszélgetve a nászasszonyommal, ő is mondta, hogy lakik az utcájukban egy kisfiú, aki a nagypapájától kapta a veséjét. A rokonoktól kapott vese beépülésének sokkal nagyobb az esélye, mint az idegen vesének. A kórteremben például egy huszonnégy éves fiatal lány feküdt mellettem, aki most kapta a második veséjét. A műtőorvos azt mondta, annyira szép a vesém, hogy nem lesz vele gond. Mondtam is neki, hogy nem a szépség számít, hanem hogy jól működjön. Tulajdonképpen én most már kétszer adtam életet a fiamnak.
- Nem tetszett félni a műtéttől és az esetleges komplikációktól?
Erzsi néni: - A műtéttől nem féltem, inkább az azt követő lábadozástól. Ez egy komoly operáció, egy jó harminccentis vágást végeznek rajtam, és azon keresztül veszik ki az egyik vesét.
- Gábor, mit szóltál a mamád felajánlásához?
Gábor: - Nagyon meghatódtam, de először nem nagyon tudtam örülni neki. Féltem, hogy kidobódik, nem fogadja be a szervezetem, és emiatt bűntudatom lett volna. A doktor úr nyugtatott meg, hogy élő donorok esetén rögtön be szokott indulni a veseműködés, ezért mertem belemenni.
- És hogy érzik magukat most, a műtét után?
Erzsi néni: - Az alvás még nehezen megy, vannak még fájdalmaim is, de alapvetően azért jól vagyok. Örülök, hogy komplikáció nélkül sikerült minden, és Gábor szervezete befogadta a vesémet.
Gábor: - Folyamatos kontroll alatt vagyok, és olyan gyógyszereket kell szednem, ami segíti a veseműködést. Remélem, gyorsan felépülök, és bő fél év múlva tudom folytatni a munkámat. Szeretek élni, és ez fontos nekem.

Dr. Járay Jenő 

Dr. Járay Jenő
kezelőorvos

- Évente hány veseátültetést hajtanak végre Magyarországon?
- Tavaly 303 átültetésre került sor, évente általában 280-300 között van a veseátültetések száma Magyarországon. Eddig ’97-ben végeztük a legtöbbet, akkor 309 vesetranszplantációt hajtottunk végre. Európában a kilencedik helyen állunk az átültetések számát tekintve.
- Minden vesebeteg alkalmas transzplantációra?
- Sajnos veseátültetésre nem mindenki alkalmas. Idősebb embereknél vagy gyengébb szervezetű betegeknél nem lehet elvégezni a transzplantációt, számukra marad a műveseprogram. A beteg életútja azonban jóval rövidebb művesekezeléssel, mint veseátültetéssel, és nyilván az életvitele is sokkal komplikáltabb a dialízises betegeknek. Hiszen ha az ember egy műszervvel jobban élne, akkor az Úristen műszervet teremtett volna neki. Az orvostudomány nem képes az élő szerveket tökéletesen pótolni. Tudom, a civilizációnk elég nagyra van a saját technikánkkal, de ez az igazság.
- Kikből lehetnek donorok?
- A donorok száma behatárolható. Alapvetően kétféle donor létezik: az élő és a halott. Magyarországon évente körülbelül százezer ember hal meg, ebből olyan kétszázötven-háromszáz lenne alkalmas donornak, de mi csak a felét leljük fel. Mivel azonban egy embernek két veséje van, el tudjuk végezni az évi háromszáz műtétet. 
Az élő donor lehet genetikai rokon, szülő, testvér, de lehet nem genetikai rokon is, feleség vagy esetleg egy jó barát. A törvények lehetővé teszik, hogy bárkiből lehessen donor, csak ha valaki nem genetikai rokona a betegnek, akkor az orvosi vizsgálatok mellett egy független etikai bizottságnak is engedélyeznie kell a műtétet.
2003-ban hat, tavaly pedig tizenegy alkalommal került sor élő donoros műtétre. Hazánkban jelenleg 2 százalék alatt van a vesefelajánlásoknak a száma, ezzel az európai ranglista végén kullogunk.
- Mi lehet ennek az alacsony aránynak az oka?
- Tudatlanság. Pedig világméretekben növekszik a felajánlások száma. Az Egyesült Államokban például évi 9 százalékkal növekszik az élő donorok száma. Ráadásul a tengerentúlon a társadalombiztosítás különböző adókedvezményekkel ösztönzi a felajánlást.
- Állati szervekkel pótolhatók emberi szervek?
- Régen voltak ilyen próbálkozások, de jelenleg nincs ilyen program. Valószínűleg lesznek erre is kísérletek, például a genetikailag manipulált törpe sertés szerveivel, de nagy az óvatosság a vírusok miatt. Hiszen egy állati szerv beültetése fertőzés esetén könnyen indíthat el világjárványt.
- Milyen kockázatokkal kell szembenézniük a donoroknak?
- Sajnos, az elhalálozás esélye 0,03 százalék. Bár ha valaki az Egyesült Államokban két évig vezet autót, ugyanakkora az esélye, hogy életét veszti, mint ennek a műtétnek. Az pedig közismert, hogy Magyarországon ennél sokkal veszélyesebb autót vezetni. A nagyobb szövődményekre, mint a sérv, a tüdőembólia vagy más sebészi gondok, 3 százalék esély van, míg a kisebb kellemetlenségek, mint a láz vagy a rossz közérzet 1 százalékos eséllyel jelentkezhetnek.
- Meddig lehet élni a „megmaradt” egy vesével?
- Meglepő, de egy norvég felmérés alapján a vesedonorok tovább élnek az egy veséjükkel, mint a kétveséjű kortársaik. Ennek az lehet az oka, hogy nem lehet akárki donor, a lehető legegészségesebb embereket választjuk ki erre a feladatra. 
A mi első transzplantált betegünk huszonkét évig élt az új veséjével. Van egy huszonkilenc évvel ezelőtti páciensünk 1976-ból, aki halott donorból kapta a veséjét, a mai napig él és jól van. Nemzetközi viszonylatban egy 1964-ben műtött beteg viszi a pálmát. A beültetett vese zavartalan működését és a hosszabb életet nagyban segítik az újabb és újabb gyógyszerek. De azért természetesen nem szabad azt hinni, hogy a veseátültetéssel meghosszabbítható a rendelt idő. 
- Milyen gyakori, hogy nem fogadja be az új vesét a beteg teste? 
- A hetvenes években még elég magas, 35-40 százalékos volt a kilökődés, ma már 10 százalék alatt van. Gyógyszeres kezeléssel azonban száz esetből, ha tíz kilökődik, kilencet még meg tudunk gyógyítani.
- Mit jelent Önnek a szervátültetés?
- A sebészetben általában elvesz valamit az ember a gyógyulás reményében, például eltávolít bizonyos szerveket. Itt viszont adok valamit. Nagyon felemelő, amikor látom a sápadt szervet, és miután elkészül a varrat, a vese „kipirul”, életre kel. Nagyon-nagyon lélekemelő pillanat ez. Olyan érzés, mint amikor gyerekként jót cselekedett az ember.