Hetek - IX. évfolyam, 20. szám, 2005. május 20

Nem állított valótlan tényt az Élet és Irodalom - állapította meg a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében -, amikor többek között azt írta: Orbán Viktor még miniszterelnökként tevékeny részt vállalt a felesége résztulajdonában álló kft. privatizációs ügyeiben. A per izgalmas sakkjátszmához hasonlított, és „betű szerint” mindössze arról szólt, tartott-e taggyűlést a kft. bizonyos napokon, vagy sem. A valóságos tét azonban Orbán Viktor szavahihetősége, vagy ennél is több: a 2006-os választások kimenetele és a politikus jövője.

2001 szeptemberében Orbán Viktor miniszterelnök felesége társaságában fogadta az Angol Borcéh képviselőit az Országházban Fotó: MTI

A Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. (továbbiakban: kft.) azért indított sajtó-helyreigazítási pert az Élet és Irodalom című hetilap (ÉS) ellen, mert utóbbi azt állította: Orbán Viktor miniszterelnökként több esetben részt vett a felesége résztulajdonában álló kft. taggyűlésein, ott üzleti tanácsokat adott, hosszú távú terveket vázolt.
A cikksorozat nyomán a Fidesz politikai indítékokról beszélt és tiltakozott, Orbán egy ideig hallgatott. Első megszólalásában azonban figyelemre méltó módon nem cáfolta a neki tulajdonított mondatokat („Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet.” „Forgácsokat le lehet választani az ésszerű vagyongazdálkodás keretében a kereskedőháztól.” „A borkutatót nem lehet külön kihozni, óriási botrány lenne belőle. Ha szétszedjük az egészet, akkor ki lehet hozni a kutatót. 2002 után lesz aktuális.”), hanem kijelentette: sem miniszterelnökként, sem azt követően nem vett részt semmiféle taggyűlésen. Az, hogy Orbán első reakciója mennyire tudatos volt, akkor vált bizonyossá, amikor a kft. bejelentette helyreigazítási kérelmét: annak közlését kérték az ÉS-től, hogy a cikkben állítottakkal szemben 2000. szeptember 6-án, 2001. június 4-én, valamint 2001. december 2-án a kft. nem tartott taggyűlést, ezért jegyzőkönyv sem készülhetett.
(Ennél a pontnál érdemes felidézni a Fidesz és az ÉS között 1999-ben zajlott helyreigazítási per perdöntőnek bizonyult momentumát: a lap akkor azt állította, hogy a pártnak juttatott állami pénzek egy része Fidesz-cégeken keresztül magánvagyonokká alakult. Mivel az ÉS nem tudta bizonyítani, hogy a nevezett cégek „Fidesz-cégek”, veszített. A pontos és azóta is használt formula a „Fidesz-közeli cégek”.)
A jelenlegi perben hasonló taktikát folytat a kft.: amennyiben a lapnak nem sikerül bizonyítani, hogy a nevezett napokon voltak taggyűlések, akkor el sem hangozhattak az inkriminált mondatok, vagyis „nem történt semmi”.
A cikk okozta zavart mindenesetre jelzi, hogy Orbán időközben egy tévéműsorban elismerte, mondta a feleségének a lap által idézett mondatokat, nevezetesen azt, hogy pályázzon nyugodtan állami pénzekre, de ne ő, illetve a cége nyerje a legtöbbet. Itt két logikai képtelenség is adódik, amire mindeddig nem született válasz: hogyan tudná befolyásolni egy cég - már amennyiben nem a miniszterelnök felesége a résztulajdonosa -, hogy nyerjen egy állami pályázaton, de csak akkora összeget, ami nem szúr szemet? A másik kérdés: ha Orbán valóban ezt mondta a feleségének - márpedig maga ismerte el (ugyanakkor taggyűlés nem volt - ezt a kft. állítja) -, mi módon szerzett tudomást a lap a diskurzusról? (Az utca embere persze tudja, hogy a megoldás a „tokaji családmodell”-ben keresendő: férj, feleség, jegyzőkönyvvezető.)

Ilyen előzmények után kezdődött a per a Fővárosi Bíróságon a múlt pénteken. Az ÉS először is azt kérte a bíróságtól, utasítsa el a keresetet, mert a kft. nem lehet felperes, hiszen a lap konkrét személyekről - Orbán Viktorról, Orbánné Lévai Anikóról, Szász István Attiláról, Duda Attiláról, Kékessy Dezsőről, Madarász Lászlóról - írt.
Okkal feltételezhető, hogy azért döntöttek úgy, hogy a kft. - mint önálló jogi személy - hívja perbe az ÉS-t, mert ezáltal a kft.-t alkotó tagok mentesülnek a bíróság előtti megjelenéstől, az alperes és a bíró által feltett kényes kérdésektől, az esetleges szembesítésektől, valamint a minderről tudósító média kellemetlenkedéseitől. Vagy ahogyan Orbán fogalmazott: a „vegzálástól”.
A bíróság mindazonáltal elutasította az ÉS kérését, így hát megkezdődött a per érdemi része.
Az ÉS szerette volna tisztázni, pontosan mire irányul a kft. helyreigazítási kérelme: arra, hogy a cikkben vázolt események és az idézett mondatok minden valóságalapot nélkülöznek, vagy pedig arra, hogy az események és a mondatok valóságosak ugyan, a mindezt dokumentáló iratok viszont bizonyos szempontból nem szabályosak.
A kft. képviselője nem kívánt érdemben válaszolni, csupán megismételte (a per során összesen négyszer): az említett napokon a kft. nem tartott taggyűlést.
Az ÉS többszöri kísérletre sem tudta „kihajtani” a kft. ügyvédjéből, mit akarnak pontosíttatni, márpedig a lap szerint a helyreigazítás célja, hogy az olvasók hű képet kapjanak a valóságról.
Mivel e kérdésben nem jutottak dűlőre, az ÉS bemutatta azokat a jegyzőkönyveket, melyek a peresített mondatokat is tartalmazzák.
A kft. képviselője kifejtette: az iratok fénymásolatok, lehetnek hamisítványok is, semmiképpen nem alkalmasak a lap állításainak bizonyítására.
Ha pedig elfogadnánk, hogy eredeti dokumentumokról készült hiteles másolatok, önmagukban igazolják a kft. érvelését: első ránézésre is megállapítható, hogy nem felelnek meg a Gazdasági Társaságokról szóló törvény (GT) kritériumainak. Nem tüntették fel a hitelesítő személyét, a tagok közül mindössze egy írta alá a többoldalas irathalmaz utolsó lapját.
Az ÉS nyilvánvalóan készült erre az érvelésre, ugyanis szintén a GT-ből idézte a szabálytalanul összehívott, formai hibákkal jegyzőkönyvezett taggyűlésekre vonatkozó részt: a törvény ismeri és elismeri az ilyen eseteket, a hibák ellenére sem tekinti semmisnek ezeket. Ráadásul - mutattak rá - az iratok szerint maguk a tagok is taggyűlésnek nevezték az összejöveteleket.
Ezek után a kft. képviselője benyújtotta Lévai, Szász, Duda, Kékessy, Madarász egy-egy mondatos nyilatkozatát, mely szerint a nevezett időpontokban nem volt taggyűlés. Az ügyvéd ekkor ismét kérte a kereset megállapítását, mivel - szerinte - az ÉS dokumentumai nem hitelesek, a lap által ígért tanú pedig nem jelent meg.
Az ÉS erre bejelentette: a tárgyalóterem előtt vár Mayer Aranka, aki tanúként kész elmondani, hogy ő adta át a jegyzőkönyveket a lapnak.
A kft. tiltakozott a tanú meghallgatása ellen, mivel - vélte - Mayer nem érdektelen, hiszen Szász István Attila korábbi felesége. Ennél a pontnál ütött a visszájára az a többször hangoztatott korábbi okosodás, miszerint azért nem kell beidézni a bíróságra a kft. tagjait, mert nem ők állnak perben a lappal, hanem a kft. Ha viszont ez a helyzet - érvelt az ÉS -, Mayer nem elfogult tanú, ő legfeljebb Szásszal szemben nem érdektelen. (Azt is mondhatnánk, Mayer nem a kft.-től vált el, hanem Szásztól.) A bíróság elrendelte a tanú meghallgatását.

A terembe lépő Mayer Aranka egyúttal a nagypolitika színpadára is belépett, vallomása ugyanis a kft. minden igyekezete ellenére a „legmagasabb” szinteket érintette. Tanúvallomásából kiderült: akkor kezdte összegyűjteni és rendszerezni a férjével közös vállalkozásokra, ingatlanokra vonatkozó dokumentumokat, amikor kiderült: a válófélben lévő Szász úgy akarja elkerülni a vagyonmegosztást, hogy külső cégekbe menti közös értékeik egy részét. Mayer tízezernyi oldalt böngészett végig és másolt le. Mivel hiába kérte a cégtársak - így Lévai Anikó - támogatását a kulturált elválás lebonyolításához - a „mindkettőtöket szeretünk, megpróbálunk segíteni” típusú válaszoknál többet nem kapott -, maga lépett: a dokumentumok egy részét elvitte az ÉS szerkesztőségébe.
Mayer úgy fogalmazott, „megrettent”, amikor felmérte a később a cikkekben idézett taggyűlési jegyzőkönyvek súlyát.
Mint elmondta, a családok rendszeresen összejártak - voltak hosszú hétvégék is -, hol Szászéknál, hol Kékessynél, hol a miniszterelnöki rezidencián töltötték együtt az időt. Sokszor már az étkezéseknél szóba kerültek a kft. ügyei, majd a tagok félrevonultak „taggyűlni”. „Teljesen természetes volt, hogy ha Anikó a gyerekekkel foglalkozott, akkor Viktor ment”; „Gyere, hozd a pennád, megyünk taggyűlni”; „Nem jövök haza időre, Viktor üzent, hogy este taggyűlés lesz”. „Orbán számtalanszor részt vett taggyűlésen” - hallhattuk a volt miniszterelnökre nézve legkellemetlenebb mondatokat.

A szerdán kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság elutasította a kft. keresetét. Az indoklás szerint a cikkekben megjelent állítások összességéhez képest közömbös, hogy a peresített mondatok lényegtelen formai hibát tartalmaznak, ugyanis a sajtó-helyreigazítás célja a tartalom pontosítása. Márpedig - emlékeztetett a bíróság - a felperes tartalmi szempontból nem kérdőjelezte meg a lap állításait. Mint ahogy nem kérdőjelezte meg Mayer Aranka tanúvallomását sem, és ellenbizonyítást sem ajánlott.
A kft. fellebbez az ügyben.