Hetek - IX. évfolyam, 20. szám, 2005. május 20

„Az elmúlt tizenöt évben nem volt soha ennyire lefagyva az MSZP” - vélekedik több szocialista politikus is a párt belső állapotáról. Sommás véleményük szerint a különböző fórumok - például az elnökség és a választmány - súlytalanná lettek, a frakcióülések némelykor egy-két nagyhangú hőbörgő terepévé lettek, az egyetlen „ötletcentrumként” csak a miniszterelnök és szűkebb környezete „működik”, de az is jelentős hibaszázalékkal. Hiába dolgozik Hiller István pártelnök napi tizennyolc órát, nem láthatók kézzelfogható eredmények: az MSZP népszerűségi mutatói alacsonyak, kevés a sikersztori, a párt nem húz egy irányba. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy a legtöbben kivárásra játszanak.

Hiller István fél évvel ezelőtt az „Új kapcsolat” című elnöki programban fordulatot ígért az általa is válságos állapotúnak tartott és újjászervezésre szoruló MSZP-nek. „Nyitott”, „érthető” és „szerethető” párt megvalósítását tűzte ki célul. Nem sikerült: a nyitottság ígérete ellenére több szocialista politikus és elnökségi tag sem tudta pontosan megmondani, hogy a párton belül az érdemi döntések hol, kik között és milyen fórumon születnek. Egyetlen kezdeményező személy látható a koalícióban, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki viszont - finoman szólva - nem mindig köti a párttagok és a tágabb pártvezetés orrára a döntéseit.
A minisztercserékről a szocialista frakció tagjai és több elnökségi tag csak az utolsó pillanatokban értesültek, legtöbbjük néhány perccel a sajtó munkatársai előtt. A miniszterelnök arra hivatkozott, hogy így viszont nem szivároghattak ki információk.
„Nyilván a négyes fogat - Gyurcsány, Hiller, Lendvai Ildikó és Kiss Péter - egyeztetett a kérdésben, de a képviselők csak utólag értesülnek a történtekről. Így nincs lehetőség a visszacsatolásra. Amit nyertek a Drazsé (Draskovics Tibor pénzügyminiszter - a szerk.) leváltásával, azt elvesztették Németh Imre főagráros kirúgásával. A frakcióülésen a búzaégetős Karsai József és a gyöngyösi Magda Sándor - »a nép hangjaiként« - már régóta kritizálták Némethet, mégis - mint utólag kiderült - a frakcióban népszerűségnek örvendett az eltávolított földművelésügyi miniszter. Öngól” - meséli az egyik érintett, arra példázatul, hogy a valós állapotokkal nincsenek mindig tisztában a legfelső vezetők.
A száz lépés programjáról is kevesen értesülhettek előzetesen. Bár az is igaz, hogy Gyurcsány Ferenc már a bejelentéssel is meglepetést okozott saját táborában. A „Szili vagy nem Szili” kérdés körül őrlődő államfőjelölő kongresszuson a témától eltérően „üzente” a miniszterelnök, hogy mégis reformokba kezdenek. A 2006-os választásra készülő „mezei” szocialisták tűkön ülve várták, minél előbb legyen programjuk, hogy tudjanak „lent” kampányolni, valami értelmeset mondani az embereknek. Mégis a frakció tagjainak többsége csak a parlamenti bejelentés előtti frakcióülésen tudta meg a részleteket. Vitának helye nem volt.
„Olyan, mintha Ferit nem nagyon érdekelnék a párttagok, sőt még az elnökséggel sem foglalkozik” - kesergett egy bennfentes. Ráadásul a fáma szerint a pártvezetés is csak küzdelem által került hamarabb érdemi információk közelébe. A bejelentés előtti szerdán, egy vezetőségi megbeszélésen Juhász Ferenc vetette fel, hogy szerencsésebb lenne nem a pénteki Népszabadságból megtudni a részleteket. A jól értesültek az eset kapcsán már valamiféle lázadásról beszéltek.
A kormányban honvédelmi miniszter, a pártban alelnök Juhász azonban lapunknak úgy nyilatkozott - alaposan elvéve az élét a párton belüli pletykáknak -, hogy ő nem kritikaként, hanem javaslatként vetette fel a bővebb egyeztetést, és Gyurcsány Ferenc ezt követően „a fél frakcióval együtt vacsorázott”. Tehát mindenki, aki számít, időben értesülhetett a száz lépés részleteiről.
Ennek ellenére több képviselő politikai píár-szempontokból elengedhetetlennek, de tartalmilag elhibázottnak tartja a programot. „Az igazi és önkritikus műhelymunka hiányát mutatja például az, hogy a feketemunka elleni harc ilyen tág teret kapott a száz lépésben. Ilyen témával, mint a borravaló, nem lehet kampányolni, miközben az általunk amúgy is kritizált felső tízezer trükkjeire nem utazunk” - állítja egy magát elkötelezett Gyurcsány-pártinak valló képviselő, aki szerint a történtek jól illusztrálják, hogy „milyen védtelen, ha csak egy csatárra játszik egy csapat. Feri mintha nem jött volna rá, hogy egy párt nem olyan, mint egy részvénytársaság. A párvezetők nem olyanok, mint a vezérigazgatók.”
Miközben csak óvatosan és udvariasan bírálják Gyurcsány Ferencet („reméljük, nemcsak ennyi volt benne”), addig Hiller István - ahogy mondani szokás - kap hideget és meleget egyaránt. Leginkább kritikát. Miközben a kormányfő lépéseiről, a minisztercserékről és a személyi döntésekkel kapcsolatban nem kötelező, bár olykor kívánatos lenne a széles pártnyilvánosság, addig a pártelnöknek róják fel, hogy hiába ígérte a belső nyilvánosságot („a döntések a párt nyilvánossága előtt történjenek”), az elnökség többször csak kullog az események után. Példaként sorolják, hogy tavaly októberben - „ekkor kezdődött a lejtmenet” - Hiller István látogatást tett Kuncze Gábornál, ahol a közös sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az MSZP mindkét esetben nemmel szavaz a kettős népszavazáson. Az MSZP fórumai csak utólag követték le Hiller bejelentését. Legutóbb - e héten - azt kifogásolták, hogy Hiller ugyancsak elnökségi egyeztetés nélkül jelentette be, hogy Szili Katalin megüresedő házelnöki tisztségére majd Mandur Lászlót, az Országgyűlés alelnökét jelölik az államfőválasztás után.
„Mivel úgy tűnik, hogy a miniszterelnök nem tartja sokra az elnökséget, a döntésekbe igazából kevesen vannak bevonva, a grémium súlytalan, így az elnökség tagjai, alelnökök és a sima tagok meglehetősen passzívakká váltak - mondja egy belső megfigyelő, aki szerint ez az oka, hogy nem jön ki semmilyen „politikai termék” az elnökségből, hanem csak bólogatnak Gyurcsány Ferenc ötleteinek, alternatív javaslatuk nincs. Szóval, a testület lefagyott. Az idősebb generáció a fiatalokra mutogat, hogy fiatalítás ide-vagy oda, az újak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az ifjú titánok viszont az öregek évtizedes túlélési és „szürkítési” technikáját hibáztatják a forradalom elmaradásáért. Így nem csoda, hogy a tagok közül többen kivárásra játszanak, ahogy egyikük fogalmazott: „lapítunk, mert nem látszik, hogy merre megy tovább az MSZP, nem látni, hogy ki mellé érdemes állni”. A Hiller által ígért működési mechanizmus - a vita után döntés, majd támogass vagy hallgass - tehát látványosan nem működik.
Persze az érintettek is tudják, hogy nincs minden rendben. Két hete Gyurcsány Ferenc meghívta egy beszélgetésre a tavalyi kormányfőválasztó kongresszuson személyét támogató politikusokat és megyei elnököket, valamint Hiller Istvánt. A beszélgetést több résztvevő is meglehetősen őszinte hangúnak minősítette, amit talán az elfogyasztott egy-két kupica whisky is elősegíthetett. A pártelnök elismerte, hogy napi tizennyolc órát dolgozik, mindenkit igyekszik meghallgatni, az eredmény mégis az ismert állapot. A több órás beszélgetésen Toller László pécsi polgármester és Botka László szegedi városvezető is - különösen az előbbi - vitriolos kritikákat fogalmaztak meg a jelenlevő két vezető tevékenysége és korábbi ígéretei kapcsán. Az esemény csak egy a sok informális és formális pártrendezvény sorából, mégis jól mutatja, hogy az MSZP belső szerkezete, korábbi szövetségi viszonyai és csoportjai kezdenek felbomlani. A fiatalokból álló Mozaik-csoport tetszhalott állapotban van, a korábbi Baranya-Nyírség tengely is megszűnni látszik. „Nem tudni, ki kivel van” - mondja egy szocialista középvezető, aki azt is aggasztónak találja, hogy Gyurcsány Ferencnek láthatóan nincs igazi szocialista stábja. A környezete olyan technokratákból és szakértőkből áll, akiknek nincsenek mély pártkapcsolatai, a kormány fel van töltve „színtelen-szagtalan” személyekkel, akik ugyan nem jelentenek politikai veszélyt a kormányfőre nézve, de eredeti ízű, új politikai „terméket” sem képesek előállítani.
A pártvezetés korrekcióra való hajlandóságát mutatja, hogy a száz lépés programjának üzenetét láthatóan próbálják korrigálni, és az eddig patthelyzetnek tűnő Szili-ügyet a hetekig tartó tétovázás után igyekeznek megoldani. Hiller István elérte, hogy a szocialista frakció együttesen, mind a százhetvennyolc képviselő aláírásával jelölje Szili Katalint az államelnöki posztra, és a napokban Gyurcsány Ferenc is kiállt a jelenlegi házelnök mellett, ezzel - koalíciós miniszterelnökként - az egész koalíció ügyévé téve a politikusasszony megválasztását. Innentől kezdve a szabad demokraták belátására bízták a koalíció jövőjét.
Ha sikerül kivitelezni Szili Katalin megválasztását, elhárul annak veszélye, hogy a Budapest-vidék párton belüli ellentéte végletesen kiéleződjék. Szili Katalin ügyét ugyanis több szocialista összekapcsolja a pártdemokrácia kérdésével. Szerintük Magyarország egyetlen demokratikusan működő pártja az MSZP, hiszen miközben a többi pártban - már amelyik még létezik - nem lehet megbukni, szűk csoportok leválthatatlanul őrzik hatalmukat, addig a szocialista párt tizenöt éves történetére jellemzőek a spontán, alulról jövő, „népi” folyamatok. Mint például Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kongresszusi megválasztása, a javarészt vidéki „talpas” pártagok támogatásával.
A kis számú optimista szerint, ha sikerülnek a korrekciók, a jelenlegi pártvezetésnek esélye nyílik, hogy a választásokig beindítsa a MSZP motorját, és 2006-ban újra győzhetnek. A borúlátóbbak azonban akár kétharmados Fidesz győzelemre is „esélyt” látnak.