Hetek - IX. évfolyam, 18. szám, 2005. május 06

„Magyarország jól élt az uniós csatlakozás kínálta nyitással, jól használja fel a lehetőségeket a gazdaság terén” - nyilatkozta Thomas Glaser, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője a bővítés évfordulója kapcsán. Ezt a megállapítást erősítette meg Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter is, aki elmondta, Magyarország 76,5 milliárd forintos plusszal zárta a tavalyi évet. A csatlakozás pozitív hozadékaként fogható fel, hogy az uniós pályázatokon eddig 100 milliárd forint értékű támogatás került a vállalkozói szférához és az önkormányzatokhoz. A legfrissebb felmérések arra engednek következtetni, hogy oszlanak a félelmek az euroszkeptikus lakosság körében, mivel nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyeket a régi, illetve az új tagországok kölcsönösen tápláltak egymás iránt.

„A pénz jön, és a dolgok rendben vannak”

Az ígéreteknek megfelelően az új tagországok nem váltak nettó befizetőkké. A tíz ország összesen kicsivel több mint 3 milliárd eurót fizetett be, miközben közel 6 milliárdot kapott vissza. Hazánk 133,2 milliárd euróval járult hozzá a közös kiadásokhoz, ám az EU 210 milliárd eurós „adománya” révén 76,5 milliárd forintos pozitívummal zártuk. A pénz tehát jön, a pályázók jelentős része nyer, így számtalan nélkülözhetetlen nagyberuházás indulhat el a következő években. Olyan hosszú idő óta elmaradt projektek kelhetnek életre, mint az ivóvíz-, a szennyvízhálózat kiépítése, autópályák, hidak, utak építése, vasúthálózat modernizálása, sőt városközpontok rehabilitálása, műemléki épületek felújítása, turisztikai fejlesztések, múzeumok kialakítása. Az Európai Unió strukturális alapjaiból 100 milliárd forint értékű beruházás, fejlesztés kezdődhet el, és további 223 milliárd forintra nyílik lehetőség - mondta Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter.
Nem titok ugyanakkor, hogy a legnagyobb lemaradásunk a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások lehívásában van: eddig a lehetőségek felével sem tudtunk élni, de elmaradás - igaz jóval kisebb mértékű - tapasztalható a felzárkóztatási és az előcsatlakozási alapok forrásai esetében is. Kimondatlanul is, de e gyenge pont, azaz a gazdák uniós támogatásának akadozó kifizetése miatt veszítette el a napokban Németh Imre a bársonyszékét. Nem volt ugyanis védhető számára az, hogy a márciusi országos agrárdemonstrációkat követő megállapodás pontjait nem teljesítette határidőre a miniszter (. Hetek, 2005. január 14.). A nemzetközi befektetők a csatlakozásra várakozó országok tőzsdéit is kedvelték, hiszen a balkáni országok indexei egy év viszonylatában 50-77 százalékkal emelkedtek. Ugyanakkor a hazai ingatlanpiac pangása is erre a vonalra vezethető vissza. Tavaly elmaradt ugyanis az a sokak által várt áremelkedés, amit az uniós tagságtól vártak. A korábbi évek árfelhajtói (jórészt külföldi befektetők), már régen keleten, a balkáni országokban üzletelnek, ahol a jövőbeni uniós tagságra készülve, előre nézve bevásárolnak a még olcsó ingatlanokból.

A május elsején megnyílt kapuk sok honfitársunk számára jelentett vonzerőt, és indult el jobb sors reményében a régi tagországok felé. Nincsen azonban adat arról, hogy hány honfitársunk vállalt külföldi munkát az elmúlt egy év során az EU-ban - tudtuk meg Kovács Gézától, a Foglalkoztatási Hivatal Nemzetközi és Migrációs Főosztályának vezetőjétől. Kovács becslésekbe sem bocsátkozott, mert - mint elmondta - a szabad munkaerő áramlás jegyében bárki szabadon vállalhat munkát külföldön, ha tud, Magyarországon erre vonatkozóan nincsen bejelentési kötelezettsége. Annyi azonban biztonsággal elmondható - tette hozzá -, hogy nem igazolódtak azok a félelmek, miszerint az újonnan csatlakozó országok munkavállalói elárasztanák a régi tagállamokat. Még a nyitott Nagy-Britannia sem tapasztalt hasonlókat. 2004. novemberi adatok szerint az újonnan csatlakozott országokból mintegy 90 ezer regisztrált vendégmunkás dolgozik a szigetországban, közülük legnagyobb számban, mintegy 50-60 ezren lengyelek, a magyarok aránya alig érte el a 3 százalékot (2300 fő). Írországban - ugyancsak novemberi adatok szerint - 1500 magyar vendégmunkásról tudunk, más régi tagállamban pedig érezhetően kevesebb honfitársunk dolgozik.
A főosztályvezető kifejtette, évek óta tartó tendencia, és az elmúlt évben sem változott, hogy sem a német, sem a francia kvótát nem merítjük ki. Franciaországba 350 fő számára nyílna lehetőség, ám tavaly csupán 50 fő élt ezzel, a 20 fős luxemburgi keretre pedig senki sem jelentkezett tavaly. A 2000 fős német kvótát sem sikerült feltölteni az elmúlt 15 évben egyszer sem. Egyedül Ausztria annyira vonzó, hogy várhatóan betelik az 1800 fős gyakornoki és 2000 fős ingázói kontingens, sőt ez esetben még sorban állás is van.

A realitás talaján

Az uniós tagság veszteseinek és nyerteseinek a mérlegét egy év távlatából nem lehet meghúzni. Ám azok számára kétségtelenül csalódást okozott az elmúlt év, akik arra számítottak, hogy meglódul az életszínvonalunk emelkedése. Ez olyannyira nem jött be, hogy 2004-ben - hosszú idő után először - csökkentek a reálkeresetek. Az életszínvonal emelkedése a magyar gazdaság teljesítőképességével összhangban képzelhető el. Komoly gazdaságkutatók a madárjóslás kategóriájába tartozó dolognak tartják annak a dátumnak a meghatározását, amikor végre elmondhatjuk: felzárkóztunk az unió átlagához. Óvatos becslések szerint 20 vagy akár 25 évi kemény munkálkodás szükséges ehhez mind a mindenkori kormányok, mind a polgárok részéről - hasonlóképpen ahogy ez Spanyol-, Görög- vagy Írország esetében is volt.