Hazafi Zsolt
Érje meg munkát vállalni

- A napokban bejelentett tizenöt akciópontból legalább hét fejezet a fekete- és szürkegazdaság visszaszorítását célozza. Miért e terület az intézkedéseik egyik fő csapásiránya? 
- Mert Magyarországon ez nagyon jelentős probléma. A fekete- és szürkemunka kiszolgáltatottságot jelent az emberek számára, hiszen akik után nem fizetnek tb-járulékot, vagy csak a minimálbér után fizetik a közterheket, azok nyugdíjaskorukban csak nagyon alacsony összegű nyugdíjra számíthatnak. A probléma nagyságát érzékelteti, hogy Magyarországon másfél millió „minimálbéres” dolgozik. Ha ez így marad, akkor másfél millióan nagyon kevésre számíthatnak majd idős korukban. Ugyanakkor a rendezetlen munkahelyeken általában a munkabiztonság is rendezetlen. Rengeteg érv felsorakoztatható amellett, hogy miért nem jó, ha egy ország a szabálytalanságok és a kis stiklik birodalmává válik. 

Csizmár Gábor. A feketemunka nem EU-konform Fotó: MTI

- Csakhogy Magyarországon sajátos történelméből kifolyólag évszázados hagyomány a „kiskapuzás”. Ügyeskedések nélkül sokan nem is tudták volna, és nem tudnák fenntartani magukat. 
- Uniós tagállam lettünk, az európai kultúrkörbe ez már nem fér bele. És éppen itt az ideje újat kezdeni. A banánköztársaságokra és a diktatúrákra jellemző dolgokat el kellene hagynunk, és modern köztársaságot kellene építeni, ahol világosak és tiszták a viszonyok. Ráadásul az emberek is ezt akarják: tisztességes körülmények, rendezett jövedelmi és munkahelyi viszonyok között dolgozni, munka után nyugodtan aludni. Erre a természetes emberi igényre szeretnénk építeni a programunkat, megpróbálni rendet tenni. A szigorítás nem a munkavállalókat érinti, hanem a munkaadókat. Ezek a lépések a munkavállalókat kedvezően érintik, hiszen jobb és kiszámíthatóbb helyzetet teremtenek számukra. 
- Meglepett, hogy az intézkedések közül jelentősek a bűntető jellegű lépések, mint például a feketén dolgoztató munkáltatók büntetőjogi felelősségre vonása, a közbeszerzési eljárásból való kizárásuk és a szigorított ellenőrzés.
- Kombinált „orvosságot” készítettünk. Nemcsak negatív, hanem pozitív eszközöket is bevetünk. Csak büntetéssel és ellenőrzéssel nem lehet megoldani ezt a kérdést, ezért, ha elemzi a „pontjainkat”, akkor láthatja, hogy az érdekeltséget, a segítségadást és a szolgáltatás eszközét is alkalmazzuk. Az, hogy bevezetjük, hogy állami megrendeléshez csak olyan cég juthat, melynek rendezettek a munkajogi viszonyai, nem fenyegetés, hanem érdekeltté tevés. Azzal, hogy az alkalmi munkavállalást - a „kékmunkát” - könnyebbé és olcsóbbá tesszük, ugyancsak az érdekekre kívánunk „hatni”. 
- A rendezett munkajogi viszony alatt azt értik, hogy a legkisebb adminisztrációs szabályt sem lehet még véletlenül sem áthágni? E „kukacoskodás” esetében a munkáltatók azt érezhetik, hogy még az ág - pontosabban az állam - is húzza őket. Nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók érdekeire is érdemes figyelemmel lenni, hiszen sokszor az is nagy eredmény, ha egy cég folyamatosan munkát és bért tud biztosítani alkalmazottainak. 
- A munkaügyi ellenőrzésben nem a kevésbé lényeges adminisztrációs tévedésekre kívánjuk helyezni a hangsúlyt. A lényegi kérdések foglalkoztatnak minket: be vannak-e jelentve az alkalmazottak, a közterheket befizették-e utánuk, illetve ha van lehetőség - nagyobb cégek esetén - a szakszervezeti kapcsolatok is rendezettek-e? Például néhány multinacionális cégnek is meg kellene tanulnia, hogy nem lehet minden másnap kirúgni a szakszervezeti vezetőket. Találkoztam olyan jelenséggel, hogy cégvezetők meg voltak arról győződve, helyes az, ha egy vállalatnál megakadályozzák a szakszervezetek megalakulását. 
- Garanciát kívánnak teremteni arra, hogy a munkáltatók irreálisan magas teljesítménykövetelmények előírásával ne fizethessenek a minimálbérnél kevesebbet. Ilyen méreteket öltött már ez a „stikli”? 
- Több bejelentést kaptunk erről a jelenségről. Rendkívül inkorrekt munkáltatói magatartásnak tartom azt, hogy eleve úgy határozzák meg a normákat, hogy kevesebbet kelljen fizetniük a minimálbérnél. Általában vidékről érkeznek ilyen visszajelzések. Nagyon becsülöm azokat a dolgozókat, akik 30-40 ezer forintért ilyen megalázó körülmények között munkát vállalnak. Ezt az eljárást nem nézhetjük tétlenül, már kidolgoztuk azt a törvénymódosítási tervezetet, amely ezt megakadályozhatja: az átlagos teljesítménynél magasabb normát nem lehet majd előírni, az ilyen követelményszintet vissza kell állítani az átlagra.
- Azt a csapdahelyzetet miként kívánják feloldani, hogy bizonyos esetekben több jövedelemhez lehet úgy jutni, hogy ha valaki szociális támogatást kap, és emellett még „fusizik” is, vagy termel valamit, mintha bejelentett munkahelyen dolgozna. Ők talán joggal mondhatják, hogy nem akarnak dolgozni több műszakban, rossz munkakörülmények között ugyanannyi bérért, mint amit az előbb vázolt módon megszerezhetnek. 
- Ismerem a jelenséget. A szociális juttatások és a munkanélküli- ellátások rendszere is átalakul. Célunk az, hogy érje meg munkát vállalni. Arra törekszünk, hogy a munkabér a munkavállalók számára nagyobb bevételt biztosítson, mint más jövedelmek. Ezzel párhuzamosan el kell azt is kerülni, hogy a munkavállalók alacsony fizetéssel járó, rossz minőségű munkahelyeken ragadjanak. Az egyik oldalon visszaszorítani akarjuk a feketemunkát, hogy arra ne legyen út, a másik oldalon viszont húzóerőt kívánunk teremteni a legális munkaerőpiac felé. 
- Két évvel ezelőtt az Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg a magyar foglalkoztatáspolitikára vonatkozóan, amelyben elsősorban nem a feketemunkát „kárhoztatták”. Fő problémaként azt jegyezték meg, hogy a munkaképes korú lakosság körében magas az inaktivitás aránya, azaz kevesen dolgoznak, a munkabért terhelő adók és járulékok szintje továbbra is magas európai viszonylatban, ami akadályt jelent a munkahelyteremtés számára. Valamint a munkavállalók egészségi állapota is aggodalomra ad okot, magyarán sokan vesztették el a cselekvő- és munkaképességüket. Az Önök 15 pontjával kapcsolatban némi hiányérzetem van, mert ezeket a kérdésköröket nem látom benne visszaköszönni. 
- Hadd vitatkozzam ezzel az állítással. Szerintem éppen ezekre a problémákra keressük a választ. A feketegazdaságban foglalkoztatottak, inaktívként számon tartottak száma több százezer, egyes becslések szerint akár egymillió főre is tehető. Ha sikerül ezt a tömeget „kifehéríteni”, akkor már előrébb vagyunk. Az alacsony legális foglalkoztatás azt jelenti, hogy a „kevesek” fizetik be a társadalombiztosításra és szociális ellátásokra fordítható közterheket, ami korlátozza az adó és járulékterhek csökkentését. Ha több munkavállaló fizeti a közterheket, akkor szélesebb és biztosabb befizetői körre alapul az államháztartás bevétele, így el lehet jutni az adóterhek csökkentéséhez. Ha csökkennek a munkáltatói közterhek, akkor a munkahelyteremtések megindulhatnak. Ma sajnos kevesen fizetnek sok adót, és az lenne a jobb, ha sokan fizetnének kevés adót. 
Sajnos az unió 25 tagállama közül Magyarországon a legalacsonyabb a „munkaügyi” aktivitás. Ezért például a munkaügyi ellátást úgy alakítjuk át, hogy munkanélküli-segély helyett álláskeresési-támogatást biztosítunk, amelynek első három hónapjában a korábbi keresethez igazodik a támogatás mértéke, és olyan szolgáltatást kapnak a rászorultak, hogy minél hamarabb új munkahelyet találjanak. Az állástalanná vált polgártársaink ne váljanak inaktívvá, hanem a lehető leghamarabb visszataláljanak a munkaerőpiacra. Az aktivitást kívánjuk támogatni. Értelmetlennek tartjuk azon szabályokat is, amelyek tiltják a valamilyen szociális juttatás közbeni munkavégzést: mindenféle munkavállalási hajlandóságot segíteni, ösztönözni kell.
- Kevés szó esik arról, hogy tömegek veszítik el a munkaképességüket, ahogy az ajánlás udvariasan fogalmaz: a munkavállalók egészségi állapota aggodalomra ad okot. Az idősebb generációban az alkoholizmus, a fiatalok között a drogfogyasztás járul hozzá az inaktivitáshoz. 
- A „Száz lépés” programban a szociálpolitika és az egészségügy is érintve lesz. Sajnos, a magyar munkavállalók rossz egészségügyi állapota nem változtatható meg egyik napról a másikra. Az idősebb generáció már a Kádár-korszakban kizsigerelte magát, emlékezzünk csak a „géemkázós”, „harmadik műszakos” és „háztájis” idősza-kokra. Akkor sem nyolc órát dolgoztak az emberek. Meghajszolt ország vagyunk. Csak gondoljunk arra, hogy négy-öt rendszerváltást éltünk át a múlt évszázadban. 
- A „15 lépés” során miért nem érintették az úgynevezett diplomás munkanélküliség kérdését?
- Mert erre már az év elején elindítottuk a programunkat. Jelenleg a munkaerőpiac nem igényel annyi diplomást, mint amennyit az oktatás kibocsát. Tény azonban, hogy diplomával könnyebb állást találni, esetenként azonban csak felsőfokú végzettséget nem igénylő munkakörökben. A diplomások 82 százaléka el tud helyezkedni, miközben a más végzettséggel rendelkezők átlaga 57 százalék. Azonban a pályakezdő diplomás munkanélküliség rátája meredeken emelkedik. Egyébként a magyar, 19 százalékos pályakezdő munkanélküliségi ráta megegyezik az európai átlaggal, tehát nem tipikusan magyar, hanem európai jelenséggel állunk szemben. 
Olyan rendszert dolgoztunk ki, hogy az állami finanszírozású szakok kvótaszámaiban visszatükröződjön a munkaerő-piaci igény. Költségtérítéses oktatásban mindenki olyan szakot végez el, amilyet akar, de úgy gondoljuk, hogy az állami finanszírozással nem szabad azt támogatnunk, hogy a fiatalok olyan diplomát szerezzenek, amelyekkel nagyon nehéz elhelyezkedni. A felsőoktatási törvényben már megjelent az általános pályakövetés, ami azt jelenti, hogy mindenki, aki elvégez egy iskolát, azt egy, illetve három év múlva „leellenőrizzük”, hogy mire jutott a végzettségével. Az eredmények pedig kihatnak az oktatási normákra. Ugyanezt kívánjuk bevezetni a szakképzés és a felnőttképzés esetében is: csak olyan intézmények kapjanak támogatást, amelyeknél a képzésben résztvevők megfelelő arányban tudnak új munkahelyet találni. 
- A „15 pontos” programban egyébként mi az újszerű, hiszen több eleme már korábban megjelent a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben? 
- Szakmai értelemben ennek az intézkedéssorozatnak több eleme nem teljesen új, hiszen ezeket már terveztük, előkészítés alatt voltak, készültek hatásvizsgálatok és számítások. 
- Akkor egy ügyes kormányzati píár-akciónak lehetünk a szemtanúi? 
- Nem. Valódi lépések ezek. Az újdonság az, hogy ezek a „lépések” kombinálva vannak, illetve lesznek a szociális-ellátórendszer, az egészségügy, az oktatás és más területek intézkedéseivel. A „Száz lépés” programsorozat megteremti azt a lehetőséget, hogy minden ágazat egy irányba húzzon, és a fejlesztéseket összehangoljuk. A kormány nem tér rá arra az útra, amelyre az előző kormányok a választások előtti években rátértek, nevezetesen, hogy kampánykormányzást végeztek. Olyan kérdésekhez is hozzányúlunk, amelyekhez az elmúlt 15 évben egyetlen elődünk sem mert.