Hetek-összeállítás
Akiért a harang szólt

Hosszú utat tett meg a bajor Marktl am Inntől a Vatikánig Joseph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek pápa. Az 1927-ben született Ratzinger katolikus családban nevelkedett fel, édesapja rendőr volt, aki náciellenes nézetei miatt szándékosan inkább kis városokban teljesített szolgálatot. 

XVI. Benedek. 78 évet várt erre a pillanatra Fotó: Reuters

A háború alatt Ratzinger 14 évesen belépett a Hitlerjugendbe. Életének erről a szakaszáról később sokat faggatták, de ő maga is megemlékezett a Föld sója című memoárjában. Ezek szerint a belépés kötelező volt, igaz, ennek ellenére ő mégsem akart tagja lenni a szervezetnek. Egy tanára rábeszélésére lépett be mégis, aki azzal érvelt, hogy nem kell a mozgalom aktív tagjának lennie, a bonyodalmak elkerülése végett azonban jobb lenne, ha lenne tagkönyve. 
Két évvel később Münchenben, a BMW gyárat védő légvédelmi ütegben teljesített szolgálatot, saját bevallása szerint azonban soha nem lőtt senkire. 1945-ben dezertált, majd amerikai fogságba esett, ahonnan rövid időn belül szabadult. 
Joseph Ratzingert 1951-ben bátyjával egyszerre szentelték pappá. 1959 és 1963 között a Bonn Egyetemen tanított, ezt követően került a Münsteri Egyetemre, majd a Tübingeni Egyetemre, ahol kollégája volt Hans Küng svéd teológusnak, akit később ő fosztott meg a katedrájától. 1969-ben visszatért Bajorországba, a Regensburgi Egyetemre, majd Rómába ment, ahol a II. Vatikáni Zsinaton Joseph Frings kölni bíboros tanácsadója lett. 
A legtöbb életrajz szerint Ratzinger ekkoriban még liberális teológusnak számított, még a később általa vezetett Hittani Kongregációt is kritizálta.
Saját bevallása szerint az 1968-as diáklázadások következtében lépett a konzervativizmus útjára, hogy megvédelmezze a hitet az elvilágiasodással szemben. 1977-ben München érseke lett, és még abban az évben bíborossá nevezték ki. Rajta kívül csak egy kardinális volt a mostani pápaválasztók között, akit nem II. János Pál jelölt ki bíborosnak, hanem VI. Pál. 

14 évesen a Hitlerjugendben 

1981-ben II. János Pál a Hittani Kongregáció - a korábbi Szent Inkvizíció - vezetőjének nevezte ki. Az azóta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy a doktrínákat alkotó hivatal tökéletesen megfelelt a legtöbb életrajzíró által tudós, doktríner személyként jellemzett Ratzingernek. Az általa képviselt konzervativizmus egyre jobban meghatározta a katolikus egyház karakterét, a sokat emlegetett mondás szerint ő az egyetlen személy, aki még a pápánál (II. János Pál) is katolikusabb. Ez a konzervativizmus azonban nem mindenki tetszését nyerte el, a már említett Hans Küng liberális teológus 2000-ben megjelent Dominus Jesus című tanulmányát „középkori maradiságok és grandomán eszmék zavaros összevisszaságának” nevezte.
Ez a tanulmány élénk visszhangot váltott ki más felekezetekben is, a Panzerkardinal ugyanis a nem katolikus felekezetekről szólva kifejtette, hogy ezek „fogyatékos és nem igazi egyházak”, kijelentve, hogy a megváltás csak Róma által lehetséges, érvényben hagyva ezt sokat kritizált dogmát. 
Amikor a lutheránusok ezt szóvá tették, Ratzinger azzal söpörte le a panaszt, hogy ellenvetéseik abszurdak. Mindezek fényében nem váratlan a néhai Peter Hebblethwaite liberális katolikus jellemzése, akit a The Guardian című angol lap idéz, és aki szerint Ratzinger „az Inkvizíció nagy és gonosz farkasa… Esetleges pápává választása annyira rémisztő, hogy nem is szabad ezen gondolkozni… pápaként ugyanis elképzelhetetlen megosztást hozna.” Ez a megosztás jól tapintható volt a Szent Péter téren is, amikor kihirdették a pápaválasztás eredményét. A The New York Times beszámolója szerint, amikor elhangzott Ratzinger neve, a tömeg egy része tapsolni kezdett, egy másik része viszont elindult haza. A választás utáni eseményekről tudósító lapok szerint tapintható volt a csalódás, sokan más nevet vártak. Ez különösen annak fényében nem váratlan, hogy Ratzinger testvére, Georg Ratzinger is úgy nyilatkozott, hogy öccsének nincs sok esélye a pápaságra: „Túl öreg és túl német. Nem tudom elképzelni azt, hogy egy németet válasszanak meg pápának.” 
Ezzel számos honfitársa értett egyet, a Der Spiegel felmérése szerint ugyanis a németek 36 százaléka nem szerette volna, ha az új pápa német származású. Georg Ratzinger később azt is kifejtette, hogy félti testvérét a pápasággal járó fizikai és mentális kihívásoktól. „78 éves korban nem jó egy ilyen munkát elvállalni, ami fizikailag és mentálisan is teljes embert kíván. A nyolcvan évhez közeledve nem garantált az, hogy az ember másnap reggel fel tud kelni és dolgozni tud.” - nyilatkozta a CNN-nek a 81 éves Georg Ratzinger. A CNN vatikáni tudósítója szerint XVI. Benedek pápa jó egészségi állapotnak örvend, de megjegyzi azt is, hogy 1991-ben enyhe agyvérzést kapott.
Európán kívül is akadtak kritikusai a pápaválasztásnak. Leonardo Boff, brazíliai felszabadítási teologus szerint „nehéz lesz ezt a pápát szeretni, az egyházban és a világban betöltött pozíciója miatt”, míg Ruben Dri argentín teológus úgy vélte, hogy „ez a dogmatikus, kapitalista vonal győzelme. Számomra ez a legrosszabb választás, amit csak tehettek, II. János Pál legrosszabb vonásait hordozza, a jó vonások - a karizma és a politikai tehetség - nélkül”.
Az ilyen véleményekre is utalhattak azok az észak-amerikai bíborosok, akik kritizálták a média egy része által rajzolt „egyoldalú karikatúrákat”, amelyek XVI. Benedeket „vasöklű konzervatívként” akarják beállítani. Mint a washingtoni Theodore McCarrick bíboros hangsúlyozta, tévedés azt gondolni, hogy „a Szentatya ne lenne nyitott a dialógusra”.