Hetek - IX. évfolyam, 13. szám, 2005. április 01

Manapság egyre többet hallani, hogy az Európai Unió komolyan támogatni kívánja a romák társadalmi beilleszkedését. Mindenekelőtt pályázati pénzek révén, azaz a megfelelő helyi projektek finanszírozásával. Ám nem könnyű feladat egy életképes program kidolgozása, már csak azért sem, mert az ilyesmi egész Európában hiánycikk. Épp ezért figyelemre méltó a hazai Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület PHARE-pénzen megvalósuló kezdeményezése. Először Miskolcon, majd az ország további kilenc pontján, sőt a tervek szerint külföldön is létrehoznak és felszerelnek RomaPONT közösségi házakat. Itt főként szakképzett romák nyújtanak majd sokrétű segítséget hátrányos helyzetű társaiknak.

Mint ismeretes, a 2005 és 2015 közötti időszakot az unió a Roma Integráció Évtizedének keresztelte el, s az erről szóló nemzetközi megállapodást hazai részről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök írta alá, ezzel is jelezve, hogy kormányzati szintű támogatást élvez a romák felzárkóztatása. A kérdés „csupán” az, hogy mennyire tudnak élni a megnyílt lehetőségekkel maguk az érintettek. Az egyik leghatékonyabb segítség, ha roma segít romát: a célok között szerepel tehát az oktatás és a roma vállalkozások fejlesztése, vagy a romák bevonása a különféle segítő szakmákba. Ékes példa erre a Miskolcon január közepén létrejött szociális és kulturális közösségi ház, mely a Kalyi Jag Miskolci RomaPONT nevet viseli. A Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület - élén a Magyar Köztársaság Érdemérem Lovagkeresztjével és Pro Urbe Scola díjjal kitüntetett Varga Gusztávval - tavaly uniós pályázaton több mint kétszázmillió forintot nyert arra a célra, hogy szociálisan hátrányos helyzetű, tartósan munkanélküli, elsősorban roma embereknek nyújtson olyan lehetőséget, melynek segítségével javítani tudnak életminőségükön. Ez egy kiterjedt akciónak az első felvonása, ugyanis Miskolcon kívül még kilenc hazai városban szeretne a Kalyi Jag hasonló közösségi házat létrehozni, ami összességében egy hárommilliárdos projektet jelent.
Itt a szkeptikusok vagy rasszisták máris megszólalnak, hogy ennyi pénz a cigányoknak, s ebből mennyit nyúlnak le? Az elmúlt pár hónap során több eset is sajtónyilvánosságot kapott arról, hogy különböző roma szervezetek hogyan tüntettek el milliókat. Ezúttal nagyobb a garancia, hisz EU-pénzről lévén szó, jóval szigorúbb az ellenőrzés, a pénzfelhasználásra az Európai Szociális Alap felügyel. S hogy az első város miért Miskolc? Itt és a megyében a legmagasabb a roma lakosok aránya, ráadásul ebben a régióban a legnagyobb a munkanélküliség. Hatvan, fele részben roma alkalmazottal nyújt az intézmény ingyenes szolgáltatásokat, egész családokra kiterjedően. Négy idegen nyelvű - angol, német, francia, cigány - és két számítástechnikai oktatás zajlik már most is házon belül, s ez bővül még ének-zene, cigánytánc, prózai képzéssel, pszichológiai, mentálhigiénés és szociális tanácsadással, egészségügyi felvilágosítással, családterápiával, egyetemi felvételi előkészítővel, jogi tanácsadással, kézműves mesterségek tanításával, internet hozzáféréssel, játszóházzal, kiállításokkal, koncertekkel, táncházzal, irodalmi estekkel.
A maga nemében egyedülálló közösségi ház társadalmi jelentőségéről az intézmény roma dolgozóit kérdeztem.

Első interjúalanyom a Miskolci Egyetem kulturális antropológia tanszékének óraadó tanára, egy EU-s pedagógiai program szakmai vezetője, Horváth István, a közösségi ház fő programszervezője:
- Kétdiplomás cigányemberként, egyetemi oktatóként éreztél-e vagy érzel-e elutasítást, megkülönböztetést származásod miatt?
- Nem érzek, viszont azt tapasztalom, hogy egyre csökken az érdeklődés a romológia iránt. Van egy félelem a hallgatókban a kutatással szemben. Nem szeretnek terepre, vidéki cigánytelepekre, városi gettókba járni.
- Vannak még gettók?
- Igen, mivel szegregált egy-egy környezet egy-egy városon belül. A 70-es években ipari területekre telepítették, a 90-es években pedig kilakoltatták őket.
- Nem tudtak ez ellen fellépni?
- Nagyon kevés roma önszerveződés volt itt korábban, ami azt mutatta volna, hogy van összefogás közöttük. Ráadásul az anyagi forrás is gyér volt, s ezért inkább egymás ellen mentek a harcok. Az EU-s pénzekkel ez megszűnt, viszont most a szakértelem hiányzik, amivel sikeresen pályázhatnának a romák. Másik oldalról pedig évek óta hallani az oktatás, lakhatás, munkahely kérdését velünk kapcsolatban, de a végrehajtás hiányzik, ez nem jelenik meg össztársadalmi ügyként. Ebben a politika nem tud vagy nem akar aktív szerepet vállalni, ezért lenne szükség erős roma érdekérvényesítő szervezetekre.
- Itt jön képbe a közösségi ház?
- Így van, ugyanis ha a családokat elérjük komplex programokkal, szolgáltatásokkal, akkor tudunk igazából eredményt produkálni. Ehhez tudni kell azt, hogy a családon belüli nevelés része a személyes modellkövetés, vagyis ha azt látja otthon a gyerek, hogy a családfő nem dolgozik, ő sem fog tanulni. Helybe kell vinni a programokat, vagy be kell őket hozni a házba. Ez lesz ennek az intézménynek az egyik fő ereje. Eddig az illetékesek nem vették észre, vagy nem is akarták megismerni a roma kultúrát, ugyanis a cigányok felosztják a környezetüket tiszta és tisztátalan részekre. Az iskolák, kórházak, szociális és közintézmények nekik tisztátalan helynek számítanak, mivel nem roma emberek foglalkoznak velük. Többek között ez okoz feszültséget, konfliktushelyzetet e helyeken, amiért a többségi társadalom kizárólag a cigányokat teszi felelőssé. Ebből következik a másik erőssége a közösségi háznak, ugyanis szinte minden területen roma szakemberek is foglalkoznak a hozzánk fordulók problémáival.

Következő beszélgetőtársam az intézmény egyik vezetője, Horváth Győzőné Erika, négygyermekes édesanya, aki korábban többek közt vegyelemzőként dolgozott a Lenin Kohászati Művekben, és vállalkozó is volt. Őt is arról kérdeztem, hogy találkozott-e személyét érintő diszkriminációval.
- Az első munkahelyemen, a nyolcvanas évek közepén, miután felvettek a laboratóriumba, a közvetlen főnöknőm kijelentette, hogy itt cigány nem dolgozhat. Mint utólag kiderült, nem gondolta, hogy ilyen komoly munkára egy roma is alkalmas. Miután megismert, úgy személyemet, mint szaktudásomat illetően, nemcsak megbékélt velem, hanem nagyon sok labormunkát rám alapozott, olyannyira, hogy az egyetem fémkohászati tanszékének is bedolgoztunk. Ez az eset sajnos társadalmi jelenség, ugyanis sokan fel sem tudják tételezni a roma emberekről, hogy nagyon magasan kvalifikált feladatok elvégzésére is képesek.
- A romák oktatásában milyen szerepe van a háznak?
- Ha be tudjuk hozni a cigánygyerekeket, s az angol nyelvet vagy a számítástechnikát, legyen az csak Word, megtanulják, akkor komoly szerepe van. A roma kultúra megismertetésében is jelentős eredményeket érhetünk el, ugyanis ha a játszóházban a kisgyerekekkel, óvodásokkal képek segítségével meg tudjuk szerettetni a roma nyelvet, felnőve vélhetően fogékonyabbak lesznek az igen gazdag kultúránkra. Szerintem ez a jövő útja, mert negyven-ötven éves embereket tanítani nehezebb, mint gyerekeket. A kvalifikáltságra visszatérve pedig a cigányok magas képzettsége jó példa arra, hogy ebből a közösségből is lehet igen komoly eredményeket elérni. Itt van például István. Vidékre jár gyerekeket tanítani, ahol felnéznek rá. Többekről tudok, akik az ő mintáját követve akarnak főiskolán vagy egyetemen tanulni. Vagy itt van intézményvezetőnk, Lakatos Jolán is, aki harmadik egyetemi diplomájának megszerzésére készül. Ha ilyen képzett roma emberek gyakoribb közszereplők lennének, a társadalom többségének véleménye is jelentősen javulna velünk szemben.

Utolsóként régi barátomat, Dancs Karcsit, egykori súlyemelőt és karosszérialakatost kérdezem. Az ő esete a cigányok vonatkozásában tipikusnak mondható, ugyanis mielőtt ide felvették volna, öt évig volt munkanélküli. Szociális segélyeken és feketemunkákon tartotta fenn helyi viszonylatban átlagosnak mondható életszínvonalát. Tejen, kenyéren, vajon - alkohol, bagó és autó nélkül. Életvitelét tekintve tehát Karcsi üdítő kivétel.
- Nagyon fontos az itteni programokkal az ifjúság megcélzása. Olyan embereknek - és itt nem fontos, hogy roma legyen - kellene oktatni őket, akik erkölcsi, morális szinten példák lehetnek. Egyébként úgy látom, hogy a romakérdés túl van lihegve, sokan beszélnek rólunk, de kevesen tesznek valamit értünk. A másik oldala a dolognak, hogy a cigányok is sokat várnak az államtól, az uniótól, de nekik is kellene tenni ezért valamit.
- Mit tehetnek a romák?
- Tanulni, tanulni, képezni magukat.
- Húsz éve írsz verseket. Mi késztet erre?
- Mindenkiben megfogalmazódnak érzések, fájdalmak, örömök, amiket szeretne közölni. Egyszerű szavakkal írok egyszerű embereknek egyszerű érzésekről. Azt szeretném, ha verseim olvasása, hallgatása közben az emberek, ha csak egy kis időre is, elfelejtenék a mindennapok gondját.