Tévedés ne essék, a bruges-i maffia nem egy alvilági szervezet, hanem az EU-bürokraták egy csoportjának gúnyneve. Azoké, akik a bruges-i College of Europe egyetemen végeznek, ők ugyanis feltűnően jó eséllyel pályázhatnak a zsíros juttatásokkal ellátott uniós állásokra. Az „elitcsapat” mára ezer számra lepi el a brüsszeli hivatalokat.

Uniós bürokrata a parlament előtt Brüsszelben. Egyszer kell bekerülni a körbe Fotó: Reuters
Justin Stares, az intézmény egyik hallgatója a The Guardian brit lapban meglehetős iróniával számolt be iskolája és az EU kapcsolatáról. Mint mondta: feltűnően sok College of Europe (CE) végzős kap állást a brüsszeli húsosfazék körül. Az elitegyetem egykori hallgatói közül közel ezer főre tehető azok száma, akik már most kulcspozíciókat töltenek be az EU különféle intézményeiben. A Jose Barroso vezette Bizottság, az EU csúcsintézménye - mondhatni kormánya - kétszáz tagja közül harmincan végeztek a CE-n. David o’Sullivan, az Európai Bizottság főtitkára maga is bruges-i diák volt egykoron. Gőzerővel folyik tehát az európai politikai elit képzése, de hogy ez a hivatalnoki réteg valóban előre viszi-e majd az uniót, arról most még megoszlanak a vélemények. Jose Barroso Bruges-ben a diákoknak tartott beszédében így fogalmazott: „Bruges nem csupán a magas szintű oktatás fellegvára, hanem mindenekelőtt a gyakorlati alkalmazás helye, egy gazdag forrás a holnapi Európa számára. Így nem túlzás azt állítani, hogy önök közül sokan szorosan be lesznek vonva Európa jövőjének alakításába.”
Jelenleg összesen 400 hallgató tanul Bruges-ben és a vele párhuzamosan létrehozott lengyel Natolinban. Natolinban tíz évvel ezelőtt kezdődött el az oktatás a bruges-i minta alapján, és a cél az volt, hogy egy hivatalnoki elitképző intézmény Kelet-Európában is működjön, előre látva a keleti bővítés által keletkező feladatokat. Bruges-ben már 1949 óta folyik oktatás, de mindössze 8 ezer 400 hallgató abszolválta az egyetemet, ami azért jelzi, hogy nem olyan könnyű bekerülni. Pedig a tandíj nem is vészes, tizenhatezer euró, azaz négymillió forint. Az Európai Bizottságban a nettó kezdő fizetés pedig havi 3 ezer 800 euró, azaz „csupán” kilencszáz-ötvenezer forint, ehhez bőséges juttatások, valamint sok szabadság is jár, és a munka sem túl stresszes. A College of Europe-on összesen négy képzés folyik, a politikai, gazdasági, jogi, illetve jogi-gazdasági szakon. A legjobb oktatók adnak elő az egyetemen, a vendégelőadók pedig nemritkán világhírűek. Margaret Teacher például híres euroszkeptikus beszédét éppen a bruges-i egyetem hallgatóinak adta elő 1988-ban. Azóta erre az eseményre a „bruges-i beszédként” emlékeznek. Az oktatás angol és francia nyelven folyik, melyek kiváló ismerete alapkövetelmény, hiszen az uniós bürokráciának is ez a két anyanyelve. Az oktatás gyakorlati részeként a hallgatók rendszeresen ellátogatnak az EU-intézményekbe, például a Parlamentbe vagy az Euro-statba (statisztikai hivatal), így mire Brüsszelbe kerülnek, már teljesen átlátják a rendszer működését. A diákokat nemcsak a tanulás kovácsolja össze, hanem ahogy az lenni szokott, a közös bulizás is. Nem ritka, hogy Párizs melletti kastélyt béreltek ki a diákok a közös evészet és ivászat kedvéért.
Az mindenesetre példaértékű, hogy Anne Draime oktató vezetésével folyamatosan állásajánlatokkal bombázzák a végzősöket, amíg egy jó állást el nem csípnek. A jelenleg nyilvántartott ezerötszáz exhallgató közül ötszáz a versenyszférában dolgozik, és több százan úgynevezett lobbicégeknél, amelyek a magánszféra és az EU-hivatalok között mozognak, meglehetősen homályos feladatokkal. A szintén hallgató Justin Stares szerint az oktatással egyetlen gond van, mégpedig az, hogy a diákok megtanulják az intézményrendszert és abban részt is tudnak venni, de azt annak hibáival együtt fogadják el, és nem az újító szellem, hanem inkább a tökéletes bürokrata nyilvánul meg bennük későbbi munkájuk során. Persze egy végzős se gondolja, hogy a legjobb állás automatikusan az övé lesz.
Anne Draime, a végzősök karrierjét támogató oktató nem szereti, ha bruges-i maffiáról beszélnek, mint mondta: „Ez egyszerűen egy hálózat, ami kiválóan működik. Minden elitképző intézmény ilyen az egész világon.”