A részmunkaidő hátrányai

A múlt ősszel az Egyesült Királyságban elindítottak egy felmérést, hogy teljesebb képet kapjanak a nemek közötti fizetés- és lehetőségbeli eltérésekről. Egyes adatok szerint a részmunkaidőben dolgozó nők nemcsak a teljes munkaidőben dolgozó férfiakhoz, de teljes munkaidőben dolgozó női kollégáikhoz képest is hátrányban vannak. A felmérés arra is rávilágít, hogy a nők efféle megkülönböztetése és eltérő lehetőségei már mélyen meggyökereztek a brit társadalomban. Míg néhány nő képes összeegyeztetni jól fizető, karriert jelentő állását a családi élettel, addig másoknak nehéz egyáltalán visszatérni is a munkába, gyakran a család miatt. Megint mások alacsonyan fizetett munkákat kénytelenek végezni, melyekben nincs lehetőségük további fejlődésre vagy előléptetésre. 

A részmunkaidőt választó nők megpróbálnak egyensúlyt teremteni háziasszonyi és munkavállalói teendőik között, folytatva akár köztudottan is rosszul fizető munkájukat - harminc évvel az egyenlő fizetéseket szorgalmazó törvény elfogadása után. A teljes munkaidőben dolgozó nők és férfiak átlagos órabére közötti különbség 2004-ben 14,4 százalék volt, míg a részmunkaidős nők és a teljes munkaidős férfiak közötti különbség 43,2 százalékra rúgott. Ami azonban igazán nagy aggodalomra ad okot, az a nők és nők fizetése között megmutatkozó jelentős eltérés. 2004-ben a részmunkaidőben dolgozó nők 33,7 százalékkal kerestek kevesebbet, mint teljes munkaidőben dolgozó kolléganőik. Ez a tendencia - csakúgy, mint a nemek közötti fizetésbeli rés - emelkedőben van. A felmérés szerint az azonos neműek fizetésbeli különbségének körülbelül fele a különböző iskolai végzettségeknek, az eltérő szakértelemnek tudható be, a maradék pedig a foglalkozásbeli különbségekből fakad. A részmunkaidőben dolgozó nők többnyire segédeladóként, takarítónőként vagy más, szaktudást nem igénylő munkakörben helyezkednek el. (The Guardian)