Csodafegyver kispénzűeknek

„Aki vállalkozik, annak az élete bizonytalan. De ha franchise- rendszerben teszi ugyanezt, mégis olyan védettséget érezhet, mint amilyet a hídról startoló bungee-jumper számára jelent a derekára erősített gumikötél.” 

Major Nóra, Tallós Balázs

Fornetti-pult a fővárosban. Magyar világsiker Fotó: Somorjai L.

A fenti idézet egy híres németországi franchise-rendszergazdától származik, aki - úgy tűnik - velejében próbálta megragadni ennek a - sokak által gazdasági csodafegyvernek tartott - vállalkozási formának a lényegét. De mit is jelent ez pontosan?
Kezdjük kicsit távolabbról. Gondolkozott Ön már azon, miért van folytonosan dejá vu érzése, ha külföldön betéved egy McDonald’s-ba? Hogy miért hasonlít minden a megszólalásig a „hazaira”, a legkisebb műanyag pohárfedőtől a sült krumplis zacskóig? A megfejtés: a franchise. Ez azt jelenti, hogy ha valahol megnyílik egy McDonald’s (de ugyanígy említhetnénk a Pizza Hutot vagy a Kentucky Fried Chickent is), az nem nézhet ki akárhogyan, nem állhatnak benne az asztalok így vagy úgy, és nem lehet a kiszolgálás sem akármilyen. Mind az itt kapható termékeknek, mind az üzlet küllemének, logójának megszólalásig hasonlítania kell az eredetihez. A franchise lényege ugyanis éppen az, hogy egy, a piacon már bevezetett rendszer tulajdonosa, az átadó, mintegy bérbe adja az adott termék, illetve szolgáltatás értékesítési vagy hasznosítási jogát egy önálló, tőle független vállalkozásnak, az átvevőnek. Az erre vonatkozó jogszabályok pedig - az átadó ellenszolgáltatása fejében - felhatalmazzák, sőt kényszerítik az átvevőt arra, hogy használja a rendszergazda védjegyét, márkajelét és egyéb technikai módszereit. Ennek megsértése ugyanis a köztük lévő szerződés felbomlását vonhatja maga után.

Gazdasági csodafegyver?

Az anyagiakra pedig különösen érzékeny magyar vállalkozói réteg figyelmét is valószínűleg inkább a tőkeszegénység, és az életben maradásért folytatott létharc fordítja a franchise felé, mintsem a kalandvágy. Egy-egy bolthálózat felhúzása, önálló kiépítése ugyanis rendkívül költséges. Ehelyett használják megoldásként a franchise-t, amely költséghatékony, mivel anélkül biztosít ellenőrzést az átadó számára a termék, az ár, az értékesítési csatorna és a reklám területein (marketingnyelven a 4P felett), hogy valóban megvásárolná az adott értékesítési hálózatot. 
A franchise elsősorban azoknak a hazai kis- és középvállalkozásoknak ajánlott, amelyek saját, már bevezetett termékükkel vagy szolgáltatásukkal eddig csak egy településen voltak jelen, de a jövőben regionális, országos vagy esetleg külföldi hálózatot szándékoznak kiépíteni belőle. Azok a vállalkozók is megtalálhatják számításaikat a franchise-zal, akik egyszerűen csak növelni akarják portékájuk márkaismertségét vagy az értékesítésére gyakorolt visszahatást, kontrollt akarják erősíteni. És persze az sem hátrány, ha többéves saját üzleti tapasztalattal is rendelkeznek. Ezek összefoglalóan az ideális franchise-vállalkozó jellemzői. 
Emellett a Magyar Franchise Szövetség (MFSZ) kifejezetten bátorítja azokat is a franchise alkalmazására, akik szívesen vállalkoznának, de nincsen igazán egyedi „ütős” ötletük hozzá. Jó hír lehet az ő számukra, hogy gyakorlatilag szinte minden termék és szolgáltatás kiterjeszthető franchise-rendszerben. Az MFSZ által jegyzékbe vett vállalkozások között ugyanis találunk fejvadász céget, ruhakészítőt, üzemanyagtöltő állomást, autómosót, de még fotóstúdiót és nyelviskolát is. A téma szakértői szerint abban rejlik a dolog szépsége, hogy csakis a vállalkozók kreativitásán múlik, hogy mit visznek bele egy franchise-ba. Az viszont kőkemény feltétel, hogy a rendszer kipróbált és működőképes legyen!

Akiknek sikerült…

László Árpád üzletember 1990-ben - visszaemlékezései szerint - épp egy karácsonyi bevásárlás alkalmával döbbent rá arra, hogy Magyarországon nem létezik olyan üzlet, ahol kimondottan kis ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Ezek után László ellátogatott néhány nemzetközi vásárra, ahol frankfurti, birminghami ajándékgyártók vonultatták fel az áruikat. Hosszas szemlélődés és piaci körséta után végül a német Nici és Steinbeck cégekkel kötött szerződést, és az ő áruikkal feltöltve nyitotta meg első boltját a Váci utcában. Később ebből lett a méltán híres Happy Box Kft., amely nemcsak a vásárlókat, de a kiskereskedőket is szép számmal vonzotta. Az üzletember időközben levédette a vállalkozás nevét, és a továbbiakban csak annak volt hajlandó árut adni, aki az általa megtervezett módon nyitott üzletet Happy Box néven. Emellett a sajátos „boxos” csomagoláskultúra betanítását és használatát is kikötötte. 
Jártunkban-keltünkben gyakran meg-megcsapja orrunkat a BKV-aluljárók nem éppen vendégmarasztaló látvány- és bűzáradatában a friss túrós táskák és csokis croissant-ok hamisítatlanul ínycsiklandó illata. Nem csoda, ha ilyenkor az ember rögtön megéhezik… Az illathullámok epicentrumához közeledve gyakran szembe találjuk magunkat egy felirattal: Fornetti. Egy olaszosan csengő név (jelentése: kis kemencék), pedig a vállalkozás 100 százalékig magyar tulajdonú. Palásti József, kecskeméti pékmester és felesége 1997-ben alapították meg a Fornetti Kft.-t, az első magyar látványpékség-hálózatot. A családi vállalkozásként indult péküzem a kezdetektől fogva franchise-rendszerben működik, és ma már az európai TOP 500 cég között jegyzik. Milliárdos tulajdonosát, Palásti Józsefet pedig évek óta a 100 Leggazdagabb Magyar oszlopos tagjaként tartják nyilván. (Palásti 2004-ben a 27. leggazdagabb magyarként került fel a toplistára, mintegy 7,9 milliárd forintos vagyonával.)
A híres pékmester annak idején azért határozott a franchise-típusú értékesítés mellett, mert - saját bevallása szerint - ez a forma rendet és összeszedettséget sugároz, ami a vevőkben természetes bizalmat szül. A társaság az elmúlt hat évben három gyáregységet épített fel itt Magyarországon, és ma is közel négyezer embernek biztosít megélhetést. A Fornettinek jelenleg 1800 itthoni franchise partnere van, amelyek közel 2200 üzletben kínálják pékáruikat. A szaksajtó szerint a piaci részesedése 50-70 százalék közé tehető. Külföldön 20 hivatalos partner működteti a vállalkozást Nyugat-Európa számos országában, sőt még a kontinensen kívül, Kuvaitban is. 

Lehetséges buktatók

Mielőtt azonban mindenki megrohanná a hazai franchise-rendszergazdákat, nem haszontalan elkészíteni egy-egy alapos piacfelmérést, és persze nem mellékes tisztán látnunk saját felkészültségünket és tőkehelyzetünket sem. A szolgáltató ágazatban általában elegendő egy 5-10 millió forintos induló tőke és néhány éves kereskedelmi vagy szolgáltatói tapasztalat. Az egyszeri belépési díjak fél- és egymillió forint közé tehetőek. A hálózat jellegétől függően összesen mintegy 10-50 millió forintot kell rákölteni az üzletre.
Végezetül pedig álljon itt néhány jó tanács az MFSZ publikációiból. A franchise-üzlet legkockázatosabb pontja a partnerválasztás. Sokak szerint ezen áll vagy bukik a vállalkozás, ugyanis a káros következmények is pont akkor keletkeznek, amikor olyan vállalkozások is franchise-nak minősítik magukat, amelyek valójában nem is azok. 
Nem árt odafigyelni az egyes - nem teljesen osztatlan népszerűségű - hálózatépítési technikákkal működő vállalkozások megtévesztő elnevezéseire sem! Az utóbbi időben ugyanis a többnyire network, vagy multilevel marketinget alkalmazó cégek is „népi franchise”-ként vagy „személyes franchise”-ként hirdetik magukat. Szomorú példa erre az Energen nevű cég esete, amely kitűnő franchise-szerződéssel adta el magát, holott vezetőit a rendőrség piramiskereskedelem miatt már letartóztatta. Az MFSZ mindig azt javasolta az Energen szerződését bemutatóknak, hogy ne írják azt alá. Sajnos azonban nem minden partner mutatta be a szerződését a szövetségnek…
Aki franchise-gazdát keres, annak nem árt ismételten odafigyelnie arra a tényre, hogy a piacon kizárólag kipróbált és működőképesnek bizonyult termékkel vagy szolgáltatással érdemes foglalkozni. Az pedig, hogy egy franchise-elképzelés mennyire vehető komolyan, kiderül a szerződés legfontosabb kiegészítőjéből, a működési kézikönyvből. Egy alapos, felkészült vállalkozásról tanúskodó leírás olykor ezer oldalakban mérhető, és többnyire arról szól, hogy az adott üzletnek miként kell működnie. Az igényesebb útmutatók mellé gyakran videokazetta is jár. Ha azonban a szerződéshez mellékelt kézikönyv gyanúsan vékony, felmerülhet, hogy az ötlet még nem teljesen átgondolt, nem egészen kiforrott. Ilyesmibe ne vágjunk bele!