Tavaly látott napvilágot az oktatásügyi tárca javaslata, miszerint testnevelésből ne legyen osztályzás, csak szöveges értékelés. Ez a lépés, amennyiben csak erre az egy tantárgyra vonatkozik, elfogadhatatlan, mert a testnevelés helyzetének teljes ellehetetlenülését és az ifjúság egészségének további romlását idézné elő a szaktanárok egyöntetű véleménye szerint.
„A kistelepülésen, ahol tanítok, a kamaszok többnyire három fekvőtámasz után kidőlnek. Pedig vidéki gyerekek, nem »városi puhányok«. Túlterheltek, ezért amikor csak tehetik, felmentetik magukat, és ha nem lenne osztályzás, akkor be se jönnének az órákra” - mondja egy dunántúli testnevelő tanár. Véleményét számtalan kollégája osztja, ami erőteljesen érzékelhető volt azon a minapi szakmai konferencián is, amelyet az értékelés mikéntjéről, a póttantárgynak nevezett testnevelés válságos helyzetéről és a gyerekek egészségi állapotáról rendeztek a Testnevelési Egyetem zsúfolásig töltött előadójában.
A rendezvény résztvevői erősen nehezményezték, hogy a szaktárca nem egyeztette álláspontját az érintett pedagógusokkal. Sokuk szerint ez is mutatja, mennyire alacsony manapság a szakma presztízse, pedig a testnevelő tanárok jó szándékához és felkészültségéhez nem fér kétség. A magyar testnevelő tanári diploma EU-kompatibilis, bármelyik uniós országban örömmel fogadják a nyelvet beszélő kollégákat. A hazai szaktekintélyeket felvonultató eseményen elhangzott: a minisztérium meglehetősen amatőr módon nyúlt egy pedagógiai rendszerhez. A követelményről, a teljesítményszintről ugyanis, amely mögött komoly erőfeszítés és munka van, egyik tantárgy esetében sem lehet lemondani. A minisztérium főosztályvezetőjének, Friss Péternek az álláspontja, miszerint a gyerekek ne - a tanulmányi átlagot felhúzó - ötösért mozogjanak, hanem azért, mert sportolni jó, a jelenlegi óraszámban eleve megvalósíthatatlan.
Egy felmérés során a 25 EU-tagországban megvizsgálták, hogy az iskolások hány százaléka sportol a tornaórákon kívül legalább hetente egyszer. Finnországban 72 százalék, míg Magyarországon 13 százalék ez az arány - mondta el Nádori László professzor. A mindenkori kormányzatnak és a szaktárcának biztosítania kellene, hogy a napi 8-10 óra ülve görnyedés ellensúlyaként legalább napi egy testnevelésórára is sor kerüljön. Ennek hiányában a negatív folyamatok visszafordíthatatlanok lesznek, a fiatalok egészsége romlik, teherbírása csökken, s a sok tudományt nem lesz kibe beletölteni. A testnevelés rendkívül összetett oktató-nevelő munka. Az osztályzás csak a motiváció egyik eszköze, nem ezt kellene megváltoztatni, hanem sokkal inkább a finanszírozást kellene végre ésszerűsíteni. Nádori professzor a finn modellt hozta fel példaként, ahol az iskolai testnevelés és a délutáni sportolás finanszírozását a drogprevenciókra szánt pénzek 30 százalékának átcsoportosításából nyerik. A szakember ezért lobbizik már több éve itthon is - egyelőre eredménytelenül.
Az értékelésnél sokkal többről van itt szó - vélték a konferencia résztvevői. A tiltakozás a tanítványai egészségéért joggal aggódó testnevelői társadalom segélykiáltásának is tekinthető.