- Mi lesz a feladata a testületben?
- Rá szeretnénk döbbenteni az embereket arra, hogy nem a kivonulás, a tartózkodás, a közélettől való távolmaradás a helyes válasz a demokrácia zavaraira, hanem a részvétel. Ehhez a részvételhez pedig programot és intézményeket kell kitalálni, létrehozni. Fontosnak tartjuk, hogy az a társadalmi béke, ami jellemezte az egész magyar átalakulást, továbbra is fennmaradjon, ráadásul az összefogás erőforrássá váljék.
Ebben a közös gondolkozásban vállaltam szerepet, az ismereteimet, tapasztalataimat hasznosítandó. Emellett nekem is rendelkezésre áll nagyon sok közéleti fórum. Ahol tehetem - nem elsősorban a médiumokon keresztül, hanem az emberekkel való közvetlen kapcsolatban - megpróbálom érvényesíteni ezeket a gondolatokat.

Orbán, Szűrös és Pozsgay. Egy táborban Fotó: MTI
- A testületben pedig időről időre beszámolna a friss tapasztalatairól?
Így van. Megvitatnánk, mire kíváncsiak az emberek, és hogyan lehetne ezekre a kérdésekre választ adni. Szeretnénk, hogy érezzék, van egy-két gondolatgazdag centruma az országnak, érdekel a sorsuk, tudni akarunk róluk.
- Ön szerint mi fáj ma leginkább a népnek?
- Elsősorban az, hogy nagyon sokan rossz körülmények között élnek, és félniük kell a holnaptól. Ma még nem közös felelőssége az egész társadalomnak a leszakadók sorsa, és ez azért baj, mert ha millióknak a léte forog kockán, akkor az egész ország léte kockázati sávba kerül. Ráadásul, ha a demokrácia jelenlegi gyarló körülményei között úgy érzik az emberek, hogy a távolmaradással fejezhetik ki a közélet iránti érzelmeiket, akkor létrejöhet egy sokkal rosszabbra is mozgósítható társadalmi réteg. Erre pedig semmi szükség. Jobb lenne, ha az ország népe a rendelkezésre álló intézmények kereteiben keresne megoldást.
- Egy évvel ezelőtt azt mondta a Heteknek, hogy azt szeretné, a kétpólusú ország ne csupán két nagypártból álljon. Most viszont szerepet vállal a Fidesz elnökének konzultációs testületében, amivel a fennálló kétpártrendszert erősíti.
- Azt hiszem, nem a kétpártrendszer felerősítéséről van szó, hanem éppen arról, hogy sikerüljön a pártküzdelmek martalékából
kiemelni néhány olyan közérdeklődésre igényt tartó kérdést, melyek a nemzeti egység és a nemzeti centrum felé mutatnak. Ide sorolom az ország nemzetközi kapcsolatrendszerét vagy a gazdák helyzetét, hogy a piaci versenyen kívül ne kelljen politikai versenyt is folytatniuk ahhoz, hogy egyáltalán a létjogosultságukat igazolják. És szintén pártcsatározások feletti ügy a határon túli magyarságért érzett felelősség.
- Orbán Viktor körül jött már létre néhány civil szervezet, például a Professzorok Batthyány Köre vagy a Szövetség a Nemzetért polgári kör. Előbb-utóbb azonban kiüresedtek ezek a testületek. Nem tart attól, hogy egy idő után ez a legújabb is elhal?
- Ez a testület nem fog ütközni se polgári körökkel, se pártokkal. Egy ilyenfajta közös gondolkodásból pedig - ahol az első helyen az egész nemzetért érzett felelősség áll - nem kell kilépni és nem kell meghátrálni.
- Gondolom, az tagadhatatlan, hogy a szervezők célja a Fidesz erősítése.
- Én nem hiszem, hogy ha a szocialista párt eljut egy hasonló gondolatig, akkor rosszul járna vele. Nekem volt néhány kísérletem az ősszel a népszavazás előkészületei közben - nem sikerült. Isszuk a levét máig, pedig én ott is megpróbáltam.
- Ügynökügyben a Fidesz azt képviseli, hogy az érintetteket zárják ki a közéletből.
- Engem semmiben nem fognak érintettnek találni.
- Ebben nem kételkedem, ugyanakkor ismert, hogy annak idején hivatalból megkaphatott bizonyos bizalmas jelentéseket.
- Ez együtt járt az akkori sorssal, de azt is hozzáteszem, hogy ezen is túl vagyok, mert én számoltam le azzal a rendszerrel, amelyik ezt a szisztémát működtette, és ezt a céget életben tartotta. Így aztán talán számíthatok annak a méltánylására is, hogy tettem egyet-mást az új rendszerért. Ebben az esetben mondhatnám azt is, hogy nem a szankciók felé viszik az ügyet, hanem a társadalmi tisztázás felé. Attól félek, hogy az ügynökügy túlzottan a politikai leszámolások eszköze lesz, és még sötétebb helyzet áll elő, mint mielőtt még tisztázták volna a dolgokat.
- Mit felelne, ha 2006-ban a Fidesz hatalomra kerülne, és kormányzati pozíciót ajánlanának Önnek?
- Elég pozícióm volt az életem során: tíz évet miniszteri székben töltöttem el, ilyen ambícióim már nincsenek. Munkám viszont van elég, és a tanítás az egyetlen igazi hivatás, amiben jól érzem magam, és ahol egyetemi tanárként a huszonéves fiatal nemzedékkel naponta kell szembenéznem. Ami azt is jelenti, hogy naponta kell készülnöm.