Erdei L. Tamás
A Hóhér újra győzött

Bernard Hopkins a boksztörténelem egyetlen olyan ökölvívója, aki megszerezte mind a négy elismert világszervezet bajnoki övét, és zsinórban huszadik címvédő összecsapását is sikerrel abszolválta. Ezzel Hopkins már egy évtizede a középsúly vitathatatlan bajnoka. 

Bernard „Hóhér” Hopkins, a börtöntöltelékből lett világbajnok Fotók: Reuters

A negyvenegyedik életévében járó amerikai bokszoló vasárnap hajnalban a WBC hivatalos kihívója, Howard Eastman (40-2-0; 34 KO) ellen lépett szorítóba. Hopkins taktikus és megfontolt bunyója ismét meghozta a várt sikert: egyhangú pontozással ő maradt a vitathatatlan középsúlyú világbajnok. Eastman csak annak örülhetett, hogy kibírta a tizenkét menetet. A meccs előtti fogadkozásából, miszerint az ötödik menetben egyszerűen kiüti a nagy bajnokot, semmi sem valósult meg. 
A philadelphiai bokszlegenda majd tizenkét éve veretlen. Világbajnoki címét közel tíz éve szerezte meg, azóta ez volt a huszadik sikeres címvédése, amely egyedülálló a középsúly történelmében. Rekordja: 46 győzelem, 2 vereség és 1 döntetlen. 
Rosszfiúból jófiú, vesztesből világelső, börtöntöltelékből példakép - így lehetne összefoglalni Bernard Hopkins regénybe illő élettörténetét. 1965. január 15-én született Philadelphia egyik lepattant kerületében, egy sokgyermekes családban. Rosszfiú volt. Tizenhét évesen lecsukták többrendbeli bűncselekmény miatt. 56 hónapot töltött a Graterford State Penitentiary büntetőintézetben. „Sok mindent láttam a börtönben, amiről nem szép vagy jó beszélni. Nincs olyan nap, amikor ne gondolnék vissza a börtönben töltött időre. Így őrzőm meg a józanságomat. A boksz volt az én terápiám. Helyes mederbe terelte az ítélőképességemet. Elkezdtem tanulni a börtönben, és diplomát szereztem. Megtanultam, hogy nem kell rossznak lenned, ha kemény akarsz lenni.”
1988. október 11-én vívta első profi mérkőzését. A négymenetes meccset mindjárt el is veszítette. Legközelebb 1990-ben láthatta a közönség a philadelphiai ökölvívót. Ekkor már Bouie Fischer volt az edzője; a kiváló mesterrel azóta is a legnagyobb egyetértésben dolgoznak. 1992 végén már a USBA középsúlyú övéért húzhatott kesztyűt Wayne Powell ellen. Ebben az időszakban kapta az Executioner, azaz Hóhér becenevet is. 
1993-ban egy másik bokszlegendával, Roy Jones Juniorral mérkőzött az IBF világbajnoki övéért. A mérkőzés mindkettejük számára addigi profi karrierjük legfontosabb eseménye volt, s Jones egyhangú pontozással derekára csatolhatta első világbajnoki övét. Veresége után a Hóhér azonnal visszament az edzőterembe, két és fél hónap múlva már ismét a USBA középsúlyú övért bokszolt, s a veretlen Roy Ritchie megállításával vissza is szerezte azt. Bár harmincegy évesen még semmi sem utalt boksztörténeti jelentőségére, harmincas éveiben olyat alkotott, amire még nem volt példa. 
2004-ben Bernard minden idők egyik legnagyobb bokszolóját, Oscar De La Hoyát ütötte ki egy sebészi pontosságú, testre elhelyezett balhoroggal. „Hopkins-szósz aprított májjal” - kommentálta a bajnok saját alkotását. A Hóhér időközben betöltötte negyvenedik életévét, és édesanyjának tett ígéretét mindenképpen be kívánja tartani: negyvenéves kora után abbahagyja az ökölvívást. A huszadik címvédése után még egy utolsó, nagy kaliberű csatát kíván vívni: listáján Trinidad és Winky Wright mellett a félnehézsúlyú Glen Johnson neve is szerepel. Sokan felteszik a kérdést Bernard életkorával kapcsolatban: hogyan lehetséges, hogy a philadelphiai negyvenévesen is ennyire jó formában van? A remek teljesítmény okát fiatalkorában kell keresni. A törvénykerülő életmódot élő utcagyerek személyisége a börtönbüntetés alatt gyökeresen megváltozott, és elkötelezte magát a becsületes és egészséges polgári életmód, valamint az ökölvívás mellett. 
Családi élete példaértékű, feleségével, Jeanette-tel, és egyetlen gyermekével, Latress Gerney-vel boldog életet élnek. A bajnok komolyan veszi a házasságot: „Szeretem a feleségem, és száz százalékban hűséges vagyok hozzá. Néha megesik, hogy valaki próbálkozik, de én azt mondom neki: házas ember vagyok”. 
„Példakép vagyok. A legfontosabb azonban az, hogy módom van más embereknek megmutatni, hogyan kell egy férfinak éreznie felesége és gyermeke iránt, hogyan kell értük felelősséget vállalnia. A szívem mélyén tudtam, hogy ha valaha kapok még egy lehetőséget az élettől, hogy törlesszem tartozásaimat, és eljussak onnan, ahonnan indultam, odáig, ahol most tartok, példát mutathatok nemcsak az ökölvívásban, hanem az életben is. Én magam vagyok az Amerikai Álom.”