Szlazsánszky Ferenc
Én sem vagyok 100 százalékig SZDSZ-es

- A magyar társadalom 20-25 százalékánál életvitelszerűen megjelenik a liberális attitűd. A magyar liberális párt támogatottsága viszont csak 4-5 százalék körüli. Hol a különbözet?
- Attól, hogy valaki liberális alapértékeket vall, és az életét is ezen értékek mentén éli, még nem feltétlenül szavaz a Szabad Demokraták Szövetségére. Nem zárható ki, hogy vannak közöttük MSZP- és Fidesz-szavazók is. Persze az a célunk, hogy magunk mellé állítsuk a liberális attitűdű szavazókat, de tény, nem vagyunk eléggé hatékonyak. Vagyis a hibát mi követjük el.

Addig létezik egy párt, amíg önállóan képes bejutni a parlamentbe Fotó: Vörös Szilárd

- Lehet szimpatikus ez az önkritikus hozzáállás, önmagában mégsem lesz elég 2006-ban. 
- Arra viszont nem lehet rábeszélni, hogy a nyilvánosság előtt latolgassam, bejut-e a párt a parlamentbe. Szerintem bejut. Egyébként a 2002-es, de főleg a 2004-es európai parlamenti választások is azt mutatják, hogy a szavazók visszaigazolják a liberális értékek határozott képviseletét, annak ellenére, hogy Magyarországon sokan akarták szitokszóvá nyilvánítani a „liberális” kifejezést. 
- Gyurcsány Ferenc jó néhány, eredetileg SZDSZ-es kezdeményezést karolt fel, vagy erősebben fogalmazva: tett a magáévá. Ilyen volt a sorkatonaság eltörlése, az adócsökkentés, az ügynökügy, illetve az állam és az egyház viszonyának rendezése. Nem tart attól, hogy a közvélemény az MSZP-nek fogja honorálni mindezt? 
- Gyurcsány Ferenc megvalósítja az SZDSZ elképzeléseit. Gondoljunk bele: hogyan tudná keresztülvinni egy 5 százalékos párt egy 47 százalékos koalíciós társ mellett bármelyik javaslatát? Csak úgy, ha a partner elfogadja a javaslatot, és a miniszterelnök mellé áll. Persze, mivel ők is politikusok, nyilvánvalóan megpróbálják a maguk számára begyűjteni egy-egy sikeres kezdeményezés politikai hozadékát. Ezt figyelhettük meg Gyurcsány Ferenc politikájában is ezekben az ügyekben. Ami a közvéleményt illeti: a felmérések azt igazolják, hogy az említett intézkedéseket a választók ötven-hatvan százaléka köti egyértelműen az SZDSZ-hez, az adócsökkentést pedig 67 százalékuk. 
- Ez megnyugtató? 
- Jogos a kérdés, mert a választó hol emlékszik, hol nem emlékszik bizonyos dolgokra. De, gondolom, a sorkötelezettséget illetően, ahol több mint kétszázezer aláírást gyűjtöttünk össze, kiprovokáltuk, hogy a parlament vitatkozzon a kérdésről, végül a mi nyomásunkra került be a kormányprogramba, talán el lehet fogadni, hogy volt némi szerepe az SZDSZ-nek.
- Az ügynökkérdésben mintha kétféle liberális álláspont létezne. Az egyik úgy szól, hogy inkább a Fidesz tervezetét támogatják, a másik meg úgy, hogy a Fideszét is és a szocialistákét is. Ön, személy szerint mit képvisel ügynökügyben? 
- Egységes törvényjavaslatot a szocialisták nyújtottak be. Mi egyeztettünk velük, volt egy időszak, amikor egyetértettünk, később azonban változtattak. Ennek ellenére az SZDSZ támogatta a javaslat napirendre vételét, de megmondtuk, mely kérdéseket kell módosítani ahhoz, hogy meg is szavazzuk. A fő kérdés, hogy kik ellenőrzik az iratok átadását: továbbra is a titkosszolgálatok kompetenciája marad, vagy valamilyen civil kontroll mellett történik az átadás. Ha az utóbbi megoldás kerül a tervezetbe, azt természetesen támogatni fogjuk. Ha viszont ettől eltérő, akkor nem veszünk részt a színjátékban. 
- Milyen feltételekkel támogatnák a Fidesz tervezetét?
- A Fidesz a Nemzetbiztonsági Bizottságot szeretné feljogosítani az iratok ellenőrzésére, annak eldöntésére, mi kerülhet a nyilvánosság elé. Ezt nem tartjuk szerencsésnek, mert egy politikai testületről van szó, amely elkezdene „politizálni” ezekkel az adatokkal. Folytatódna vagy kiszélesedne az, amit eddig is láttunk: mindenki húzkodja elő a neveket a másik oldalról, egyre többen válnak zsarolhatóvá. 
A Fidesz másik javaslata az érintettek szankcionálása: ezzel sem értünk egyet. Hack Pétertől származik a mondás: a pufajkásról tudtuk, hogy pufajkás, mert pufajkát hordott, a tégláról nem tudtuk, hogy tégla, mert nem hordott téglát, ezért aztán ismertessük meg a nagyközönséggel. De miután megteremtettük a nyilvánosságot, bízzuk az emberekre, mit kezdenek vele. 
A Fidesz javaslatának harmadik eleme az, hogy a volt állampárt ma még titkos iratait is hozzuk nyilvánosságra. Ezt a felvetést támogatjuk. 
- Elméletileg benne van a végkifejletben, hogy sem az MSZP-vel, sem a Fidesszel nem vergődnek zöld ágra bizonyos részletkérdések miatt. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyik törvényjavaslatot sem szavazzák meg, és ilyenformán megint elsikkad az egész?
- Ismétlem, színjátékhoz nem statisztálunk egyik oldalon sem. 
- Ha mondjuk százegységnyi iratból visszatartanak harmincat, hetven kutathatóvá válik. Ez mégis több, mintha törvény híján semmit nem ismerhetünk meg, nem? 
- Ez a jelenlegi helyzet, mert az átadás már befejeződött. Csak azt nem tudjuk, mi harminc és mi hetven, ugyanis nem tudjuk, menynyi a száz. Ha tehát marad ugyanez a felállás, nem csináltunk semmi újat. Az SZDSZ tizenöt éve szorgalmazza az összes irat teljes nyilvánosságát. Ehhez kell a civil kontroll. 
- Térjünk át Budapest helyzetére! Egyfelől hallani lehetett, hogy Demszky Gábort beáldoznák cserébe Göncz Kinga köztársaságielnök-jelöltségéért, másrészt azt is hallani lehetett, hogy az SZDSZ kiáll a főpolgármester mellett. 
- Mondok egy harmadik verziót: a kérdés nincs terítéken. Másfél év múlva lesznek önkormányzati választások, egyszerűen nem téma a főpolgármesteri jelölés. Például azért sem, mert Demszky Gábor sem nyilatkozott arról, vállalja-e az újabb megmérettetést. 
Ami a köztársaságielnök-jelölést illeti, azt nem tekintem üzleti bulinak, ahol hoci-nesze alapon eldöntjük, ki legyen az államfő. Éppen ezért nem is kapcsoljuk össze a főpolgármesterséget és a köztársasági elnök kérdését. 
Személyesen egyébként azt szeretném, hogy rendeződjenek a viszonyok Demszky Gábor körül, vegye kézbe sikeresen újra a fővárost, és teremtsen olyan helyzetet, amivel jó eséllyel indulhat 2006-ban. 
- Demszky Gábor kapcsán felrémlik az Önök korábbi Lop-Stop kampánya… 
- Ez durva volt így együtt…
- És Wekler Ferenc ügyei is…
- Pláne…
- Mint amelyek nem állnak teljes összhangban a hirdetett elvekkel, de legalábbis morális szempontból erősen megkérdőjelezhetőek. 
- Wekler Ferenc elindult egy teljesen törvényes pályázaton, és nyert, ahol mindenki nyerhetett, aki képes volt a feltételeknek megfelelni. Megjegyzem, az országban nagyon sokan voltak ilyenek. Az ő esetében az merülhetett fel vitakérdésként, hogy parlamenti alelnökként megteheti-e, hogy állami pénzekért sorban áll. Mivel az SZDSZ-ben is az volt az általános vélemény, hogy nem, Wekler lemondott parlamenti alelnöki pozíciójáról. De amit tett, az végig nyilvános és ellenőrizhető volt, ezért is keletkezett belőle sajtópolémia. Wekler Ferenc nem lopott el semmit, törvényesen jutott hozzá támogatásokhoz, nem vonatkoztatható rá a Lop-Stop. 
Demszky Gábor esetében pedig az vágta ki a biztosítékot leginkább, hogy olyan allűröket engedett meg magának, melyek tőle is teljesen szokatlanok voltak korábban. Demszky ezt belátta és elnézést kért a választóitól. Nem sokan képesek ezt megtenni. 
- Beszéljünk a pártról! Úgy tűnik, kissé töredezett, előfordul, hogy egy időben több arc jeleníti meg. Köztudott, hogy van egy belső ellenzék, a fodoristák, van a Szabad tanácskozás, és van az Új Generáció. Megengedheti egy ötszázalékos párt ezt a luxust? 
- Az Új Generáció az SZDSZ ifjúsági szervezete, örülök, hogy van ilyen. Ők korukból fakadóan türelmetlenebbek és radikálisabbak, mint a pártvezetés, ezt teljesen rendjén valónak tartom.
Belső ellenzék szerintem nem nagyon van, bár kétségtelenül akadnak olyanok, akik a pártétól eltérő véleménynek adnak hangot, és az sokszor nagy publicitást kap. Azonban a párt egészét nézve támogatottságuk nagyon csekély. 
A Szabad tanácskozást egy olyan fórumnak tartom, ahol néhányan összejönnek és beszélgetnek egymással a nyilvánosság előtt, az ő véleményüket nem szabad az SZDSZ hivatásos álláspontjaként felfogni. 
Sokszor egyébként az a vád ér, hogy egyszemélyes a párt, kevés az arc. Ez éppen ellentétes azzal, hogy milyen töredezett. Mindent összevetve azonban teljesen jogos a felvetés, mert ha a Szabad Demokraták Szövetsége nevében túl sokfélét kommunikálnak, az megzavarhatja a választót. 
Viszont amikor felrovom ezt, az a válasz, hogy attól erősödik az SZDSZ, ha mindenki látja, lehet belül vitatkozni. Ez is egy felfogás.
- A kérdés úgy szólt, megengedhetik-e maguknak ezt a luxust? Nem veszélyeztetik-e a párt sikerét? 
- Szerintem nem jó ez a folyamat, de nincsenek eszközök a kezemben, hogy megállítsam, és nem is szeretném, ha lennének ilyen eszközök a kezemben. 
- Megint kellemetlen kérdés következik.
- Nem baj, majd megkerülöm a választ.
- Abban a tekintetben is látok egy törést, hogy önállóan, vagy a szocialistákkal közös listán induljanak 2006-ban. 
- Ameddig én vagyok az SZDSZ elnöke, nem indulunk közös listán. Addig létezik egy párt, amíg önállóan képes bejutni a parlamentbe. Az SZDSZ-en belül nincs olyan mértékadó áramlat, mely a közös listát szorgalmazná a szocialistákkal. 
- Akkor nézzük a kampányt: az SZDSZ az interneten teszteli a választók véleményét tíz témakörben. Így akarják eldönteni, mely témákkal induljanak versenyben jövőre, vagy ez már maga a kampány? 
- Egyik sem. Hogy melyek lesznek a kampányban a párt fő üzenetei, közvélemény-kutatással fogjuk meghatározni valamikor augusztus-szeptember folyamán. Most olyan kérdéseket vetettünk fel, melyekről Európában vita folyik, és döntések is születnek, Magyarországon viszont a politika elbújik előlük, vagy mismásol, sunyiskodik. Miközben egyébként otthon vagy a munkahelyen vitatkoznak róluk az emberek. Az eutanázia, a melegek kérdése, a romák ügye, a nők egyenjogúságának kérdésköre, a drogkérdés mind olyan felvetés, melyekről Magyarországnak előbb-utóbb állást kell foglalnia, és jó lenne, ha addig ezek a viták lezajlanának. 
És nem a saját szavazóinkat teszteljük, hiszen az interneten bárki részt vehet ebben a szavazásban. Általános véleménykutatást végzünk, és megjegyzem, nagyon érdekes eredményeket kapunk. 
- Nekem például az jött ki, hogy 60 százalékban egyetértek az SZDSZ álláspontjával. 
- Ezt el tudom képzelni, talán még azt is meg tudnám mondani, mely kérdésekben van vitánk, de…
- Melyikben?
- Például a homoszexuálisokat illetően, talán az eutanáziát illetően is.
- Az előbbiben egyértelműen, az eutanáziára vonatkozóan viszont nem válaszoltam, mert rosszul vannak megfogalmazva a kérdések. 
- Gondolom, a drogfogyasztást illetően is lehet véleménykülönbségünk.
- Én nem tekintem bűnözőnek a drogosokat, viszont semmiképpen nem támogatom a drogliberalizációt, ugyanis több olyan embert ismertem közelről, akik marihuánával kezdték, ma pedig már nem élnek. De cseréljük vissza a szerepeket!
- A drogliberalizáció alatt azt értjük, hogy ne csináljunk bűnözőt a kábítószer-fogyasztóból, hagyjuk őt békén, üldözzük a kereskedőt. Nem arra gondolunk, hogy lehessen lágydrogokat árusítani. Én magam soha nem próbáltam ki semmilyen kábítószert, de tudom: a marihuána önmagában nem életveszélyes, viszont könnyen elvezeti a fogyasztót a keménydrogokhoz, és onnantól kezdve nincs megállás. Ezért én sem értek egyet a drogliberalizációval, úgyhogy azt is mondhatjuk: én sem vagyok 100 százalékig SZDSZ-es.
- Amiben leginkább eltér az Önök álláspontja a válaszadókétól, az a melegkérdés: a szavazók 70 százalékban elutasítják, hogy meleg párok örökbe fogadhassanak gyereket, 60 százalék pedig úgy gondolja, a házasság két külön nemű ember között köttetik. Ezekkel a kérdésekkel tehát nem érdemes kampányolni. 
- Ismétlem, ezek nem kampánytémák, a kérdés pedig nincs a politikánk középpontjában. Mivel azonban az SZDSZ kis párt, megengedheti magának, hogy ilyen témákban is kifejtse a véleményét. Az MSZP vagy a Fidesz azért nem mer hasonló kérdésekben markánsan állást foglalni, mert azonnal leválik róluk egy tömeg. 
- Azt mondta, biztos benne, hogy bejutnak 2006-ban. Ha így van, mi inspirálja?
- Munka nélkül nem jutunk be. Másrészt, nem elégít ki az 5 százalékos támogatottság, célul egy 10 százalék körüli eredmény elérését tűztük ki. Ez elég inspiráló kell legyen.
- Nincs elkedvetlenedve? Mondogatják itt-ott. 
- Mondogatják, mert most ez a menő. De én, amíg értelmét látom, vállalom, ha pedig vállalom, akkor csinálom. Ez nem jókedv vagy rosszkedv kérdése.