Csingár Edit
Szabad a füst
Magyarország, mint oly sok mindenben, a dohányzás elleni harcban is fáziskésésben van nyugati társaihoz képest. Míg külföldön a dohányipar ellen megnyert látványperek, a „Marlboro man”-ek és egyéb közismert személyek tüdőrákos elhalálozása, a politika és a dohánylobbi beigazolódott kapcsolata sokkolta a közvéleményt, addig nálunk még a dohányipar által szponzorált orvosi kutatások és intézmények sem okoznak sajtóbotrányt. Dr. Szilágyi Tibor, az Egészségünkért a XXI. Században Alapítvány ügyvivője, a dohányzás elleni küzdelem nemzetközileg elismert szakembere szerint a dohányipari szponzorálás betiltása mellett már az is komoly eredmény lenne, ha a meglévő törvényeket betartanánk.
Wayne McLaren. Cigarettamodell. Meghalt tüdőrákban- Nemrégiben látott napvilágot egy sajtóközlemény az alapítványuk honlapján, amely a Pécsi Tudományegyetem dohányipar általi szponzorálása ellen tiltakozik. Miben látja a problémát?
- A hazai dohányzásellenes szakemberek és civil szervezetek megdöbbenéssel értesültek arról a kiterjedt „együttműködésről”, mely a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és a British American Tobacco (BAT) dohánycég között fennáll. Az „együttműködés” legújabb megnyilvánulása az volt, hogy 2004 szeptemberében az egyetem „társadalmi szenátorrá” választotta Pauline Stamet, a BAT Hungary új ügyvezető igazgatóját, aki egyik legfontosabb feladatának tartja a hazai dohánytermékek adótartalmának csökkentését. 2004. november 4-én „BAT Professzori Ösztöndíjakat” adtak át az egyetemen, többek között három orvosnak, az Általános Orvosi Kar professzorainak, akik mindennap találkoznak a dohányzás okozta szenvedéssel és halállal. Ezzel a magatartásával a PTE elvtelenül kiszolgálja annak a BAT-nak az érdekeit, mely Magyarországon évente - piaci részesedésének megfelelően - legalább 13 ezer elkerülhető halálesetért felelős.
- Ezt a fajta szponzori tevékenységet semmilyen jogszabály nem tiltja?
- A Pécsi Tudományegyetem esete egy joghézagot illusztrál. Egyértelműen a szakértelem megvásárlását jelenti az eset, ami a dohányipartól nem szokatlan, de a nemzetközi közvélemény nagymértékben elutasítja. A világ számos államában több egyetem önként vállalja, hogy a dohányiparral, illetve más egészségkárosító anyagokat gyártó cégekkel nem köt semmilyen szerződést. Sőt, bizonyos pályázatoknál kizárják azokat, akik ilyen forrásból szereznek pénzt a kutatásaikra. Egy orvosi egyetemen, amelynek a vezetői, a tanárai is orvosok, nyilvánvalóan érzékelniük kell a dohányzás súlyos következményeit. Ezért különösen felháborító, hogy ők fogadnak el pénzt dohányipari cégektől, a cégek által jóváhagyott kutatásokra. A SOTE pár éve rendelkezett arról, hogy dohányipari pénzt nem szabad elfogadni. De erre országos szabály nincs.
- Ennyire nem fizetik meg az egészségügyi képzést, ennyire nincsenek lehetőségek?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy olyan könnyű lehetőség, amiért nem kell küzdeni, tálcán kínálják. Egyszerűen csak elvesszük a dohányipar pénzét, és csinálunk belőle egy kutatást. Ezek a kutatások nyilvánvalóan nem arról szólnak, hogy hogyan győzzük meg a Pénzügyminisztériumot, hogy emelje a dohánytermékek adóját, hanem olyan hatástalan témákról, hogy a fiatalok dohányzását hogyan előzzük meg, vagy hogyan szorítsuk vissza. Ezekre már bevált módszerek vannak, nincs mit kutatni ezen. Ez épp olyan hatástalan dolog ma már, mint az üzletek telematricázása, hogy 18 éven aluliaknak nem adunk el dohányterméket. Nem sok vizet zavar, de a küzdelem látszatát kelti. A gyakorlatban viszont nem működik, mert a fiatalkorú dohányosok 75 százaléka veszi saját magának a cigarettát.
- A dohányipar tudomásom szerint a vele kötött szerződéseket rendre megszegi. Nálunk is így van ez?
- A dohányipar viselkedését a profit vezérli, és ennek érdekében bármit megtesz.
- Korruptak is, ha kell?
- Erre nincs bizonyítékunk, de a jogszabályokat nem tartják be. Ez történt a kilencvenes évek elején, amikor bevonultak Magyarországra a dohánymultik. Ekkor még tilos volt a dohányreklám, 97-ben szabadították fel a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényben. Addig gyakorlatilag minden dohányreklám-tilalmat minden médiumban sikerült megszegniük. Még gyermekeknek is küldtek termékmintákat, a BAT ekkor adminisztratív tévedésre hivatkozott. A folyamatos törvényszegés egy taktika volt annak érdekében, hogy kikényszerítsék a döntéshozókból a dohányreklám-tilalom mielőbbi feloldását. Erre más országokban is van példa, ez bevált módszerük. Magyarországnak elég szigorú szabályai vannak jelenleg a dohányzás visszaszorítására, itt inkább a betartatás a probléma. Pedig nyilvánvaló, hogy ezzel csak nyernénk.
- Mi miatt vetik akkor el? Politikai akaratból?
- A Pénzügyminisztérium nem hiszi el az egészségpárti szakembereknek azt, hogy a dohányzás elleni fellépés pozitív hatással jár a büdzsére. Pedig a dohánytermékek adójának, illetve árának az emelése a leghatékonyabb dohányzásellenes intézkedés, főként a fiatalok körében. Ha évente 10 százalékkal megemeljük a dohánytermékek árát, akkor 4-8 százalékkal csökken a cigarettafogyasztás, ezt világbanki számítások is igazolják. Egy Magyarországhoz hasonló fejlettségű országban ez körülbelül 6 százalék, és ez bejött az elmúlt években hazánkban is. A dohánytermékek adóztatására van európai uniós direktíva, amit Magyarországnak nem sikerült bevezetni a csatlakozásig, azért, mert haladékot kértünk 2008. december 31-ig.
- Miért kértünk haladékot? Hiszen világos, hogy gazdaságilag és egészségileg jobban jártunk volna.
- A haladék egy külön történet. Az előző kormány, az Orbán-kormány éppen azért nem kért haladékot, mert a dohánytermékek adójának emelése pozitív hatást gyakorol a lakosság egészségére. Viszont amikor a 2002-es választásokkor az első fordulóban a Fidesz hátrányba került, a két forduló között úgy döntött, hogy mégis halasztást kér. Ennek az oka lehetett a dohányipar felé való kedvezés is, akitől vélhetően szponzori támogatást reméltek és kaptak, de a dohányos szavazók felé való kedvezésnek is tűnhet. Annyi biztos, hogy a szocialisták nyertek, akik aztán nem vonták vissza a kérelmet, így a halasztást elérte az ország, és az adótartalom miatti pénzügyi bevételektől egyelőre elestünk. 2005-ben Magyarország annak ellenére sem emelte a dohánytermékek jövedéki adóját, hogy lényeges elmaradásunk van az Európai Unióval szemben, és a 2008-as haladékot is csak folyamatos adóemeléssel lehetne elérni. Félix Péter, a Füstirtók Egyesületének elnöke többször is megkérdezte Kovács László pártelnököt, fogadott-e el a szocialista párt kampánypénzt a dohányipartól?
- És Kovács László mit válaszolt?
- Semmit, erre nem adott választ. És erre Félix Péter soha nem kap választ. Ha azt vesszük alapul, hogy Amerikában mennyire támogatja a politikusokat a dohányipar - márpedig erről konkrét dokumentumok sokasága került napvilágra -, nincs okunk azt feltételezni, hogy Magyarországon ez másképp lenne, különösen akkor, amikor a dohányipari szponzorálás nem tilos - amint azt a lengyel törvény például tiltja. A parlamenti felszólalások alapján nyilvánvaló, hogy mind a dohányiparnak, mind a dohányzás visszaszorításának minden politikai pártban vannak támogatói. Sajnos a dohányzás vonatkozásában az egészségügyi lobbi mindig gyengébb volt, mint a pénzügyi, az agrár- vagy a gazdasági lobbi. Amikor az egészségügy akart valami nagyon haladót, ezt a másik oldal felpuhította, gyengítette, és ez a harc megteremti a kiskapukat, amiket a dohányipar kihasznál. Pontatlan meghatározások, pontatlan megfogalmazások, és abszolút enyhe büntetések. Hiszen egy ötvenezer forintos bírságot tiltott dohányreklám miatt a dohányipar a kisujjából kiráz.
Egy másik adalék: a Pénzügyminisztérium indirekt adóztatási főosztályán dolgozó egyik munkatárs 2002 végén átment a Philip Morrishoz dolgozni, és történetesen a Philip Morris kormányzati kapcsolatokért felelős menedzsere lett.
- És ez nem törvényellenes?
- Nem. Felmondott a munkahelyén, és aztán elment a dohányiparhoz dolgozni. Szintén Félix Péter tette fel a kérdést a Pénzügyminisztérium vezetésének, hogy nem tartják-e aggályosnak, hogy ez a munkatárs máig szabadon bejárhat a Pénzügyminisztériumba, és a régi munkatársaival kapcsolatot tart fenn? Azt válaszolták, hogy nem, hiszen amíg ott dolgozott, addig vonatkoztak rá a szabályok, utána pedig nem.
Mindenesetre a dohánytermékeknek továbbra sem emelik a jövedéki adóját, sőt mind a BAT, mind pedig a Philip Morris levitte a cigaretta árát. Ezzel még egy pofont adott a költségvetésnek, mert az áfát is a nettó ár alapján kapja az állam, tehát még jobban csökkentik az állam bevételeit.
- Milyen módszereket lát a dohányzás hatékony visszaszorítására?
- Több különböző módszer van a dohányzás visszaszorítására, egyrészt jogi, gazdasági intézkedések ezek, másrészt médiakampányok. Az első csoportba sorolhatjuk például a nemdohányzók védelmében hozott törvényt, a kártérítési pereket, vagy ilyen például a dohányipari szponzorálás tilalma, amibe a politikai pártokat is bele kell érteni. Gazdasági téren a termék árának növelése a legfontosabb eszköz, ami magában foglalja a dohánytermékekből származó adó- és áfabevételt is.
Szintén fontos gazdasági eszköz lenne a termékdíj vagy járulékos adó, ami több országban sikert aratott. A termékdíj be van építve a cigaretta árába, mint például a benzinben az útalapba kerülő összeg, amit egy külön alapba kell gyűjteni, ez azonnal visszaforgatható dohányzásellenes programok finanszírozására. Sok országban ez az összeg nemcsak a dohányzás elleni küzdelemre, hanem egy teljes népegészségügyi programra elegendő. Jó példa erre Ausztrália, ahol Victoria tagállamban vezették be először, 1987-ben a dohánytermékekre a termékdíjat, létrehoztak egy közalapítványt, ami azóta a legfőbb egészségfejlesztési intézménnyé nőtte ki magát. Csak Victoria tagállamban 28 millió ausztrál dollárt fordítanak évente az egészségfejlesztésre, és ebből 26 millió ezen az egészségfejlesztési közalapítványon megy át, a maradék 2 millió a direkt finanszírozás. De más országokban is működnek ilyenek, például Thaiföldön is most hozták létre, Amerikában is több helyen működik, ezen kívül Finnországban, Portugáliában, Olaszországban is. Ez tehát egy olyan ismert mechanizmus, ami Magyarországon is régóta a gondolkodás tárgya, de a pénzügy mindig elveti, annak ellenére, hogy számos pozitív példa van már a termékdíjra Magyarországon.
- A társadalmi gondolkozást milyen eszközökkel lehetne hatékonyan befolyásolni?
- A dohányzás a magyar társadalomban régóta gyökerezik. Elég, ha bemegyünk a Parlamentbe, és megnézzük honatyáink aranyból készült szivartartóit. Azonban a felmérések azt mutatják, hogy a magyar társadalom is egyre inkább vágyik a dohányfüstmentes levegőre, és egyetért a dohányzás visszaszorítását célzó intézkedésekkel. Önmagában az állami fellépés nem is segítene. Az emberekben tudatosul, hogy a dohányfüstben mennyi a rákkeltő vegyület, mennyire ártalmas és mekkora pénzügyi terhet jelent - akár nyolcszor akkora kiadást, mint amekkora bevételt. Ezen kívül óriási fegyver a média, a dohányzásellenes médiakampányok, amik eljuttatják az átlagemberekhez a valóban fontos üzeneteket. Nem pedig azt, hogy a cigaretta mennyire ciki. Arról kellene tudósítani, hogy a dohányzásnak mennyi a társadalmi költsége, hogy igenis meghal az ember, és nyomorult lesz, amikor meghal. Vannak nagyon sikeres külföldi kampányok, amiben valakinek például a szerette halt meg a dohányzás következtében, és a családtag nyilatkozik a reklámban, hogy mit tett a családtagjával a dohányzás. Ilyen például Wayne McLaren esete, aki az egyik „Marlboro man” volt, és 51 évesen tüdőrákban halt meg. Élete utolsó éveit a dohányzás elleni harcnak szentelte, halála után felesége és családja tovább küzd ezért a célért.
Az ütős, hatékony üzeneteket nem mindig meri felvállalni a média, illetve azok, akik egy ilyen médiakampány szervezéséért felelősek. Így lettek a fiatalok a tavalyi médiakampány célcsoportja, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy a dohányosokat sokkal jobban megéri leszoktatni a dohányzásról, mint a fiatalokra építeni egy kampányt. Sajnos akkor is ki fogják próbálni, mert a fiatalság ilyen. A felvilágosításuknak nem sok értelme van. Ellenben ha olyan fiatalokat hallgatnak, akik dohányoztak, de már leszoktak róla, rájuk még talán hallgatnak. Az ifjúságot inkább a zsebén keresztül lehet megfogni, ha magas a cigaretta ára, akkor nem arra fogja a zsebpénzét költeni.
