Szobota Zoltán
Megbukhat az ügynöktörvény

Politikusaink immár a Parlament falai között „szenvednek” tovább az ügynöktörvénnyel. Zavar egyedül a Fidesz oldalán mutatkozik: nem tudni hogy a higgadtabb Demeter Ervin kompromisszumra hajló álláspontja, vagy a „bepánikolt” Kövér László agresszív elutasításpárti magatartása határozza majd meg a végszavazást.

Kövér László a parlamentben. Harcban az MSZP-vel Fotó: MTI

Miután az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot, az ügynöktéma törzshelye ezentúl remélhetőleg a T. Ház lesz. A bizottsági ülés egyik érdekessége az volt, hogy annak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára adott otthont. A másik pedig Kövér László bizottsági elnök. No nem azért, mintha ezúttal visszafogta volna magát, hanem mert az eddig napvilágot látott fideszes véleményekkel szöges ellentétben teljes erejéből támadta a szerinte „szakmailag katasztrofális, erkölcsileg minősíthetetlen” szocialista javaslatot, és kijelentette, hogy annak megszavazása tizenöt éves képviselői tevékenységének megtagadása lenne. Szerinte a tervezet a magyar titkosszolgálatok felszámolásának irányába mutat, és hogy ő ehhez mennyire nem kíván asszisztálni, azt az is mutatja, hogy sosem tartozott azok közé, akik „nagy lelkesedéssel támogatták az ilyen-olyan, amolyan ügynöktörvényeket”. Legfőbb kifogása újabban - és úgy tűnik ezentúl -, hogy miért a „közkatonákkal kezdődne a tisztogatás”, amikor a nácikkal való leszámolás is a nürnbergi perrel indult, és a „kis nácikat csak utána hajkurászták”. Tanulságos példája nemsokára indirekt zsidózásban nyerte vissza egyensúlyát. Mikor Répássy Róbert, szintén fideszes bizottsági tag, azt fejtegette éppen, hogy nemcsak a magyar szolgálatokkal, hanem mondjuk a KGB-vel együttműködőket is le kell leplezni, Kövér segítségére sietett a felsorolás egy lényeges eleméről megfeledkező csapattársának, és eszébe juttatta a moszados besúgókat is. 
Kövér úgy tartja, hogy az információk „egy politikailag izgalmasabb részéről” a magyar miniszterelnöknek kellene érdeklődnie ifjabb Apró Antaltól, mondjuk egy családi vacsora keretében. És bár hajdan ő maga is kötődött az MSZMP Központi Bizottságához, az ott született döntések dokumentumai, valamint a Politikai Bizottság aktái jobban érdeklik, mint a III/III-as iratok. „Ne szórakozzunk itt szerencsétlen, pitiáner ügynökökkel, de urambocsá’ szt-tisztekkel, hivatásosokkal se!” - lepte meg kollégáit az egykori titokminiszter, aki az ávósok személyi adatait szívesebben olvasná az interneten. Répássynak jutott a feladat, hogy a tényfeltárás reménybeli eredményét „szégyenlistának” keresztelje, Demeter Ervin pedig a szakmai aggályok felvetésében szerepelhetett. 
A héten már zajló parlamenti vitát figyelve megerősödni látszik az a gyanú, hogy a szocialistákénál bővebb személyi kört szorgalmazó fideszes javaslat közelebb áll az SZDSZ elképzeléseihez. Ennek értelmében nem a Nemzetbiztonsági Hivatal mondaná ki a végső szót, mely iratok maradnak nála; illetve az ügynökök mellett a tartótisztek és az őket utasító állami szervek funkcionáriusai is górcső alá kerülnének. A Fidesz az Alkotmányban rögzítené, hogy az érintettség kizáró oka a közhatalom gyakorlásának, a kormányzó pártok viszont éppen ennek ellenkezőjében tudnak csupán maradéktalanul egyetérteni. Az MSZP álláspontja az, hogy a még létező anyagokra kell koncentrálni, azon belül pedig legyen teljes nyilvánosság, természetesen a nemzetbiztonsági érdekekre figyelemmel, és alkotmányos garanciákkal „bebiztosítva”.
Tóth Károly, a Nemzetbiztonsági Bizottság szocialista alelnöke nem lát Magyarországon olyan politikai erőt, amelyik ne értene egyet azzal a három állítással, hogy a múlt megismerése közügy, hogy a lehető legteljesebb nyilvánosságot kell megteremteni, és végül hogy az áldozatok védelme kulcskérdés. A képviselő szerint szavaznia is így kell majd mindenkinek. A törvény elfogadása után, illetve a május 2-ától kutathatóvá tett újabb iratok ismeretében - mondja Tóth - majd ráérünk azon gondolkozni, hogy maradt-e még olyan része a múltnak, amelyik a korlátozások miatt nem vált megismerhetővé. A politikus nem tartaná elegendőnek csupán egy névsor nyilvánosságra hozatalát, hiszen így nem válik el egymástól az a szolgálati ember, aki nemzetbiztonsági szempontból hasznos tevékenységet, mondjuk kémelhárítást, információszerzést, bűncselekmény-felderítést végzett, és aki kortársai életét nehezítette meg. Bevallása szerint ezért van szükség a részletekre is.