Szlazsánszky Ferenc
Ügynöklista önkéntes alapon?

Ha ismét megfeneklik az ügynöktörvény, „önkéntes alapon” hozza nyilvánosságra az ügynöklistát - jelentette ki Rainer M. János történész a hét elején. Az esetleges jogi következményekkel kapcsolatban pedig azt mondta: „lesz, ami lesz”.

Rainer M. János: „Helye van a civil ellenőrzésnek” Fotó: Vörös Szilárd

- Meddig vár az ügynöktörvény megszületésére?
- Nem szeretnék, nem is tudok határidőt szabni, de a normalitás határán belül. Nyomon lehet követni, hol tart a folyamat. Ügynök- ügyben két törvényjavaslat is az országgyűlés előtt van, az egyiket tárgysorozatba is vették. Ha tárgysorozatba került, le kell folytatni a különböző bizottsági előmunkálatokat, vitát kell róla rendezni, végül eljut a zárószavazásig: vagy megszületik a törvény, vagy leszavazza az országgyűlés. 
Amennyiben nem születik meg - ez nagyon szomorú, sőt botrányos lenne - létre fogunk hozni egy történészekből álló munkacsoportot, és nekilátunk a feladatnak. 
Mivel azonban ez a bizonyos ügynöklista a jelen pillanatban nem létezik, a végeredményhez szükséges idő években mérhető. 
- Amennyiben önökre hárul a feladat, fokozatosan tennék közzé az eredményeket, vagy a kutatás végén publikálnák az egészet? 
- Nem lenne szerencsés egy „folytatásos regényt” írni, ahol éppen a legizgalmasabb résznél marad abba a szöveg, azután várni kell egy hetet vagy hónapot a következő fejezetre. 
- A sajtóban az jelent meg, hogy Rainer M. János nyilvánosságra hozná az ügynöklistát. Gondolom, ez csak felületes megfogalmazás, nem csupán az ügynökökről, a hálózatról, hanem az őket mozgató személyekről is szó van. 
- Természetesen. A hálózat névsora csak az egyik elem. A fölöttük álló - becslések szerint az egész történeti korszak alatt talán tízezres létszámú - apparátus tevékenységét is nyilvánosságra kell hozni. A listának tartalmaznia kellene az állambiztonsági szolgálat operatív tisztjeinek névsorát is, mégpedig az úgynevezett nyílt állományú és a titkos vagy szigorúan titkos állományú tisztekét is. Persze senki nem gondolja, hogy a kézbesítőt, a hivatalsegédet vagy a gépírónőt is szerepeltetni kellene a névsorban, hanem azokat, akik érdemi tevékenységet folytattak. 
Ugyanakkor fel kellene tüntetni azokat a kapcsolatokat is - alkalmi, hivatalos, társadalmi kapcsolat: sok megjelölés létezett -, amelyek nem a hálózatba formálisan beszervezve adtak információkat, hanem más módon. 
- Mekkora az összlétszám?
- Fogalmam sincs. Bizonyos számok persze adhatnak támpontot: például az állambiztonsági szervezet irattárába az évtizedek alatt száztízezer ügynöki dosszié került be. De ezek közül az úgynevezett beszervezési vagy röviden „B” dossziék közül alig több mint tízezer maradt fenn 1990-re, és ezeknek csak kicsit több mint a fele került át a Történeti Hivatalba, a mai levéltár elődintézményébe. 
Egy másik igazodási pont a kartonrendszer. A hálózati kartonok közül 22-23 ezer kartont őriznek a Történeti Levéltárban. Ellenőrizetlenül azonban nem szabadna nyilvánosságra hozni e dokumentumokat, mert kartonok nemcsak azokról készültek, akiket beszerveztek és valójában hálózati munkát végeztek, hanem például olyan emberekről is, akiknek a beszervezését ugyan tervbe vették, de a terv végül nem realizálódott.
A nyolcvanas évektől pedig léteztek digitális formában tárolt hálózati nyilvántartások is, ezek azonban nem kerültek levéltári őrizetbe. Ez egy nagyon fontos probléma, amit tisztázni kellene. 2004-2005-ben sok irat a levéltárba került, de hogy ezek az arányok hogyan változtak, azt nem tudom.
- A száztízezer beszervezési dossziéból tehát csak tízezer van meg. A többi érintett adatai elvesztek? 
- Nem, ugyanis egy hálózati személy tevékenységének nagyon sok helyen van lenyomata a rendszerben. Ezért tartom a törvénytervezet egyik kulcskérdésének azt, hogy mely dokumentumok válhassanak megismerhetővé, vagyis mely dokumentumok kerüljenek a levéltárba. 
- Mi a lényege az MSZP és SZDSZ közti vitának, amely szerdára odáig fajult, hogy a szabaddemokraták talán a Fidesz törvénytervezetét fogják támogatni?
- Az MSZP javaslata azt a törekvést jeleníti meg, hogy az iratok a lehető legszélesebb körben kerüljenek levéltárba, és tudományos feldolgozás tárgyaivá váljanak. Tehát a szándékukkal - úgy látom - minden rendben van. A probléma az, hogy ezt a törvényhozói intenciót valamelyest megváltoztatja az a pont, mely kimondja, hogy a szolgálatok visszatarthatnának bizonyos iratokat. 
A liberális álláspont szerint nem a szolgálatoknak, hanem egy független történészekből álló négyfős testületnek kellene döntenie a kérdéses esetekben. 
A szocialista kiegészítés értelmében azonban bizonyos iratok még csak el sem juthatnának e testülethez, noha a testület tagjait átvilágítják nemzetbiztonsági szempontból, továbbá büntetőjogi felelősségük tudatában esküt tesznek az esetleges államtitkok megőrzésére. 
Egyébként a korábbi háromfős testület sem ismerhette meg az iratok bizonyos körét. Ez arra mutat, hogy az eddig kiszivárogtatott információk, illetve dokumentumok akár a szolgálatoktól is származhattak. 
Véleményem szerint tudomásul kellene venni, hogy Magyarországon rendszerváltás is történt, ami azt jelenti, hogy bizonyos köztevékenységek felett helye van a civil ellenőrzésnek.