Vissza a tartalomjegyzékhez

Petrovánszki Zoltán
Új dinasztia született

A címvédő New England Patriots 24-21-es győzelmének köszönhetően egy új dinasztia születésének lehettünk szemtanúi vasárnap este. Az egyhangúság ellen különböző szabályzókkal küzdő ligavezetők foghatják a fejüket, ugyanis az elmúlt négy év során már harmadszor diadalmaskodott a Patriots gárdája. Ezt a bravúrt rajtuk kívül eddig egyetlen csapat, a Dallas Cowboys tudta csak végrehajtani.


A döntő utolsó pillanata. Rodney Harrison (37) a megszerzett labdával ünnepelni indul Fotó: Reuters

A finálé az Egyesült Államokban több mint 150 millió nézőt vonzott a televíziók képernyője elé (ez új nézőcsúcs), míg világszerte több mint egymilliárd néző követte figyelemmel a XXXIX. Super Bowl eseményeit. A Hazafiak már az alapszakaszban rekordot rekordra halmoztak, és nem volt ez másképpen a rájátszásban sem. A Patriótáknak zsinórban a kilencedik playoff-beli diadala volt ez, amivel beállították a Green Bay Packers szakállas rekordját. Bill Belichick főedző viszont tizedik sikerét könyvelhette el, és ezzel maga mögött hagyta a Packers legendás trénerét, Vince Lombardit, akiről a győztesnek járó trófeát is elnevezték. 
A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy azt várni lehetett. Mindkét oldalon a védelem dominált. A két irányító nem igazán tudott kibontakozni, így jobbára a pálya középső harmadában folyt a játék. A pontcsendet aztán a Philadelphia törte meg a második negyed elején. Egy remekbe szabott akciósorozat végén L.J. Smith kapta el a végzónában McNabb passzát. Lassan és nehézkesen formálódott a Hazafiak támadása. A félidő végére azonban megtalálták a remekül záró Eagles-védelem ellenszerét, akit ezen az estén Deion Branchnek hívtak. Az elkapó fantasztikusan játszott, és szinte mindig megjátszható volt. Mégsem ő, hanem David Givens egyenlített, miután az amúgy remek képességű, ám ezúttal csúnyán hibázó Lito Sheppard lemaradt róla. 
A második félidőre a New England már úgy játszott, ahogy azt a szezon alatt oly sokszor megcsodálhattuk. Szisztematikusan felépített támadás végén Mike Vrabel kapta el Brady passzát, és máris a címvédőnél volt az előny. Vrabelnek egyébként ez volt az ötödik elkapása pályafutása során, és mind az öt TD lett. Hogy miért is ilyen keveset foglalkoztatott, annak egyszerű a magyarázata. A sokoldalú játékos valójában a védősor erőssége. 


Az MVP, Deion Branch a Lombardi trófeával Fotó: Reuters

A Philly támadójátéka akadozott, és túlságosan esetleges volt. Owens sem villogott úgy, mint a meccs elején. McNabb első számú célpontja ezekben a percekben Brian Westbrook volt, aki ezúttal nem futásaival, hanem remekbe szabott elkapásaival tűnt ki. És a harmadik negyed vége előtt ő kapta el McNabb hajmeresztő passzát a touchdown-vonal mögött. (Az apró termetű futójátékosnak nagyjából egy centiméteres helye volt két védő között, hogy megszelídítse a labdát.) A nagydöntők történelmében először fordult elő, hogy a negyedik negyed előtt döntetlen volt az állás, de újra jött a Patriots-henger. 
Brady ismét bebizonyította, hogy a rájátszásban képtelen veszíteni. Remek passzaival (elsősorban Branch felé) ismét végiggyalogoltak az Eagles védelmén, majd Dillon 2 yardos futását követően ismét náluk volt az előny. Jó öt perccel később pedig jött a biztos lábú Vinatieri, és 22 yardos mezőnygólját követően már 10 pont volt a Hazafiak előnye. Nyolc perce maradt a Philadelphiának az egyenlítésre. McNabb csak szenvedett, a folyamatos passzjátékra kényszerített irányító újra eladta a labdát. A Patriots ekkor végleg eldönthette volna a mérkőzést, ám már nem tudtak újabb pontokat szerezni. A Philly még egyszer nekifeszült, és két perccel a vége előtt Chad Lewis jóvoltából elértek egy újabb TD-t, ám ez csak arra volt elég, hogy a New England-iek elmondhassák magukról, harmadik Super Bowljukat is három ponttal nyerték meg. 
Egy valami azonban változott az eddigi döntőkhöz képest. Ezúttal nem Tom Brady kapta meg a mérkőzés legjobbjának járó díjat, hanem Deion Branch, aki mindig megjátszható volt. 133 yarddal segítette csapatát, és 11 sikeresen elkapott passzával beállította Jerry Rice (49ers) és Dan Ross (Pittsburgh) rekordját.