Konkoly Katalin
Villámátvilágítás

„Az, aki nem ismeri a saját múltját, arra ítéltetett, hogy megismételje azt”- ez a veretes mondat szerepel a szlovák ügynöktörvény bekezdésében. Északi szomszédainknál láthatóan nem kívánnak ismételni: a héten előbb Lengyelországban, majd néhány nappal később Szlovákiában került fel az internetre sok ezer nevet tartalmazó ügynöklista - mindkét országban nagy vihart kavarva. A legismertebb név Rudolf Schuster, a rendszerváltás utáni első közvetlenül választott szlovák köztársasági elnök, de a listán ott található a nagyszombati katolikus érsek is. Sokkal szerényebb mértékben ugyan, de Magyarországon is felmerült egy részleges ügynöklista nyilvánosságra hozatala, amelyet a Political Capital munkatársai állítottak össze. Ez egyelőre csak az eddig ismertté vált besúgók neveit tenné közkinccsé - lapzártánk után - a szervezet honlapján.

Az első kelet-európai megnyitott archívum a Stasi irattára volt. Nem mindenütt vonzó példa Fotó: Reuters

„Végy egy névjegyzéket a Nemzeti Emlékezet Intézet (IPN) titkos archívumából, tedd ábécérendbe, majd gondoskodj a nyilvánosságra hozataláról - legjobb, ha a netre kerül. Ezek után pedig csak várj, mi sül ki belőle.” Nagyjából ilyen receptet követhetett Bronislaw Wildstein, a Rzeczpospolita című napilap ismert lengyel publicistája, amikor úgy döntött, hozzáférhetővé teszi a kommunista időkben működő ügynökök névjegyzékét, mondván „hogy mielőbb felfrissüljön a nép emlékezete”. A 240 ezer nevet tartalmazó lista hamar kikerült az internetre, és mindjárt ki is sült belőle egy jó nagy botrány, aminek első „falatját” maga az újságíró ízlelte meg: már másnap elbocsátották. A botrány hatalmasra kerekedett. A varsói Svoboda rádió riportere, Aleksej Dzikowickij szerint a fő kérdés az, mennyire szolgálja egy ilyen ügynöknévsor közzététele a nemzet erkölcsi megújulásának folyamatát. 

A rádió műsorában többen is kifejtették véleményüket az üggyel kapcsolatosan: elsőként a Rzeczpospolita főszerkesztője, Grzegorz Gauden. Szerinte Wildstein túllépte újságírói hatáskörét, és azzal, hogy tettét nem egyeztette a szerkesztőséggel, a politika mezsgyéjére lépett. (A listán egyébként a főszerkesztő neve is szerepelt.) 

A német példa: érdeklődők a Stasi volt központjában kialakított levéltárban. Minden nyilvános Fotó: Reuters

Wildstein azonban úgy véli, a riporteri munka lényege pontosan a tényfeltárás: az elrejtett információk világosságra hozatala - még akkor is, ha ezek egy része titkosított. A maga részéről nem nyugszik bele az elbocsátásába, bepereli Gaudent. Kollégái is melléálltak: a Rzeczpospolita közel száz újságírója nyílt levél aláírásával tiltakozott a főszerkesztőnél. Ami pedig a politikát illeti: tény, hogy a listaügy hatására kissé átrendeződhetnek a sorok - no, meg a választás előtti erőviszonyok.
A lengyel törvények értelmében ugyanis minden politikus köteles nyilatkozni esetleges múltbeli, titkosszolgálatokhoz fűződő viszonyáról, és ha ezt elmulasztja vagy hazudik, kitilthatják a közéletből. Ez történt egyébként múlt év decemberében Jozef Oleksy szociáldemokrata képviselővel és volt kormányfővel is, aki kénytelen volt lemondani parlamenti elnöki tisztéről, miután kiderült: hazudott ügynökmúltjával kapcsolatosan. Talán nem meglepő, hogy ő sem fogadta örömmel a Wildstein-lista megjelenését. „Ez az IPN hatásköre, ott kell az ilyesmivel foglalkozni... Az internetes jegyzék egy vad ötlet - én a magam részéről nem szándékozom böngészni. Különben is, a legtöbb embert teljesen hidegen hagyja ez az egész dolog, inkább a számlák kifizetése vagy a munkakeresés foglalkoztatja őket” - idézi őt a Svoboda riportere.
Az embereket azonban úgy tűnik mégiscsak érdekli a téma, erről tanúskodik legalábbis az ominózus weboldal rekordlátogatottsága. „Naponta több százezren olvassák a névsort, valósággal tolonganak az interneten. Még az eddig legnépszerűbb szexoldalak is háttérbe szorultak” - jelentette Wojciech Kondziolek, a két nagy lengyel internetszolgáltató egyike, a Wirtualna Polska szóvivője. Amúgy több kiadó, köztük az egyik legnagyobb hetilap, a Wprost vezetője úgy nyilatkozott, hogy csupán technikai akadályai vannak annak, hogy náluk is megjelenjen a fenti lista. A legismertebb lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza már jóval óvatosabb: szerinte a villámátvilágításnak lehetnek veszélyei, előtte kívánatos lenne, hogy szakemberek ellenőrizzék le az ilyen jegyzékeket, elkerülendő azt, hogy „ártatlan emberek százainak legyen beszennyezve a hírneve”.
Lengyelország volt elnöke, Lech Walesa viszont kiállt az újságíró mellett: „Túl hosszú ideig nem született semmi okos ötlet arra nézve, hogyan is lehetne széles körben hozzáférhetővé tenni az ügynökök listáját. A helyzet ugyanis az volt, hogy aki hozzáférhetett, zsarolni tudta a névsorban szereplőket. Most egy bottal széttúrták ezt a hangyabolyt - és ezt helyesen tették. Aki pedig azt mondja, hogy ezt elegánsabban is meg lehetett volna csinálni, akkor vajon eddig miért nem tette meg ő maga?”
A választ egy másik ismert lengyel publicista, Matzei Rybinski adja: „A lista megjelenése azok számára nyugtalanító, akiknek félnivalójuk van. Akik az elmúlt tizenöt évben abban reménykedtek (mellesleg egyáltalán nem alaptalanul), hogy már soha nem derül ki, miket jelentettek ismerőseikről, kollégáikról.”
Az „ellenzők” fő érve egyébként nem elvi, hanem formai: a listából a néven és egy-egy sorszámon kívül semmi más információ nem derül ki, nem tudni egyértelműen, ki volt ügynök és ki nem, mivel nemcsak a titkosszolgálat külső és belső munkatársai szerepelnek rajta, hanem azok is, akiknek beszervezésére még csak készültek. Sőt, Marek Belka kormányfő szerint azt is ki kell vizsgálni, hogy esetlegesen a ma is aktív hírszerzők is rajta szerepelnek-e a listán, mert szerinte ez súlyos következményekkel járhat, különösen a külföldön működő hírszerzőkre nézve. Ezt azonban nem lehetetlenség kideríteni: többek közt erre (is) van a Nemzeti Emlékezet Intézet. Leon Kieres, az IPN elnöke pénteken elmondta, hogy már az intézmény munkáját veszélyezteti a dagadó botrány, ugyanis emberek tömegei követelik az archívumba való betekintést, miután sokan saját nevükkel is találkoztak a listán. Marek Belka miniszterelnök erre reagálva ígéretet tett az intézetnek arra, hogy a megnövekedett ügyféligények kielégítésével járó költségek fedezését a kormány vállalja.
Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy 2005 választási év Lengyelországban. A politikusok és a korábbi kommunista ügynökhálózat közötti kapcsolat fontos választási kérdés lesz, hiszen minden politikusnak fel kell fednie múltját, és ha valakiről kiderül, hogy hazudott, azt eltiltják a közszerepléstől. A szélsőjobboldal azonban az átvilágítás ügyét felhasználva most megpróbálja átvenni a politikai közbeszéd irányítását, főként a korábbi liberális ellenzéket támadva mondván: az 1988-89-es kerekasztaltárgyalásokon „ügynökök tárgyaltak beszervezőikkel”. Neves krakkói értelmiségiek pedig arra figyelmeztettek: az átvilágítási ügy miatt radikalizálódott a választások egyik fontos esélyese, a Polgári Platform, amelyet korábban mérsékelt hangnem jellemzett. „A lengyel közélet megtisztításához elengedhetetlen az ügynökök neveinek nyilvánosságra hozatala” - véli ugyanakkor Roman Giertich a Lengyel Családok Ligájának elnöke, majd hozzáteszi: ebben buzdító példa Németország, Csehország és Szlovákia sikere. Sajnos Magyarország még nem szerepel a felsorolásban.