Makki Marie-Rose, Takács Kinga
Addig örülj, amíg felnőtt vagy?

A rendszerváltás óta rendkívüli mértékben megnövekedett a gyermekszegénység Magyarországon - közel félmillió gyerek mélyszegénységben él. Ma tömegek születnek bele a társadalmi kirekesztettség állapotába, amire az előző évtizedekben nem volt példa. Ez azért is különösen veszélyes jelenség, mert a szegénységben felnövekvő nemzedéknek elődeivel ellentétben már emléke sem lesz egy konszolidáltabb életformáról, viszont a folyamatos diszkrimináció miatt személyisége tartósan sérül, esélyei romlanak. Ilyen formán könnyen előállhat egy végleges kirekesztődés, a szegénység generációkon keresztüli bővített újratermelődése. 

Magyarországon a legszegényebb társadalmi rétegben közel félmillió gyermek található 

Az itt és most gyermekeinek itt és most kell megoldást találni a problémáikra, máskor már késő lesz - mondta el egy minapi konferencián Tausz Katalin szociológus. A kijelentés utalás volt arra, hogy a gyermekkorban elszenvedett hiányok veszélyeztetik a gyerekek testi-lelki fejlődését, s így későbbi életesélyeiket is. A gyermek egy kialakulófélben lévő emberi lény, megismételhetetlen korszakokat él át, fejlődésében maradandó károkat okozhat mindennemű hátrányos megkülönböztetés. 
Magyarországon ma 430 ezerre tehető a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásban, azaz mélyszegénységben élő gyermekek száma. A rendszerváltás óta jelentősen növekedett a gyermekszegénység hazánkban, a 14 év alattiak között sokkal nagyobb a nélkülözők aránya, mint a népesség egészében. A munkanélküliség és az etnikai kisebbséghez tartozás a két legfőbb olyan tényező, ami ma meghatározó szerepet játszik nemcsak a felnőttek, hanem gyermekeik sorsának alakulásában is. Elgondolkodtató, hogy nem elsősorban az anyagi szűkösség, hanem sokkal inkább az ezzel együtt járó társadalmi kirekesztődés, elszigetelődés, hátrányos megkülönböztetés az, ami a gyerekeket pszichésen károsítja. Tausz Katalin és Darvas Ágnes 2003-as gyermekszegénység-kutatása során kiderült, hogy a szülők iskolai végzettsége, munkaerő-piaci részvétele, gyermekeik száma vagy a család roma származása - tehát a jövedelmet leginkább befolyásoló tényezők - önmagukban nem vezetnek a gyermek pszichés sérüléséhez. Sokkal inkább a különórák, a sport vagy a számítógépes tudás hiánya, a szükségképpen beszűkülő emberi kapcsolatok okolhatók emiatt. Egy gyermeknek a megfelelő fejlődéshez egészséges táplálkozásra, lakhatásra, színvonalas oktatásra, játékra, kiegyensúlyozott, jó kapcsolatokra van szüksége - hangsúlyozta Tausz Katalin. A szegénység, a kirekesztettség generációkon át történő újratermelődését nem pusztán az eleve rossz anyagi körülmények idézik elő, hanem sokkal inkább azok személyiségromboló hatása.
A 2003-as országos gyermekszegénység-vizsgálat során a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a többszörösen - tehát nem csak anyagilag - hátrányos helyzet mennyire sajátos módon hat a gyerekek lelkiállapotára, személyiségfejlődésére. A megkérdezett 12-14 éves gyermekek közel egynegyedéről derült ki, hogy olyan családban él, melyben az egy főre eső havi jövedelem kevesebb, mint 21 800 forint. A nyomorgó családok kisebbik fele roma. A létfeltételek hiánya az alapvető jogokat is veszélyezteti, a gyermek kiszolgáltatottság-érzését rendkívüli mértékben megnöveli, önképét és jövőbeni életesélyeit is kimutathatóan rombolja. 
Az életesélyek szempontjából a hozzáférhető oktatás minősége és a tanulást elősegítő tevékenységek (szakkörök, különórák) bírnak nagy jelentőséggel. A kutatások megerősítik, hogy nem beszélhetünk nincstelen „lumpenrétegekről”, hiszen a szegény családok kiadásainál a gyerekek szükségletei kimutathatóan előbbre sorolódnak, a szülők általában komoly lemondások árán is igyekeznek biztosítani gyermekeik megfelelő oktatását és ellátását. Ezzel együtt a különórák, a sport, a számítástechnika, az idegennyelv-tudás e rétegeknek megfizethetetlen. Ennek súlyos következményei vannak, mert a számítógéphez való hozzáférést és hozzáértést tekintve határozott törésvonal rajzolódik ki hazánkban. Az informatikában való járatlanság egyes rétegek társadalmi hátrányainak halmozódásához, azaz egy digitális szakadék elmélyüléséhez vezet a mai társadalomban. Az esélyteremtés szempontjából kulcsfontosságú a gyermekek informatikai tudásának fejlesztése, hiszen a megkérdezettek 43 százalékának otthon nincs számítógépezési lehetősége, egyhatoduk pedig gyakorlatilag soha nem ül gép elé.
Egy iskola számítógépes felszereltségét, az oktatás színvonalát az intézmény, de főként a település típusa nagyban meghatározza. A normáltól eltérő tantervű iskolákat első sorban a felsőfokú végzettségű, városi szülők választják. A normál tantervű iskolákban - márpedig a községekben többnyire nincs is más iskolatípus - a gyermekek kimutathatóan jóval kevésbé jutnak számítógéphez, kevésbé olvasnak bármi mást a kötelező olvasmányokon kívül, sőt az is kitűnik: a normál tantervű iskolákban a gyerekek frusztráltabbak, elégedetlenebbek magukkal.
A gyermekek lelki beállítódottságát vizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az optimizmus-pesszimizmus nem habitus kérdése, hanem a társadalmi tényekben, környezetben gyökeredzik. A gyerekek 13 százaléka kifejezetten pesszimista a tekintetben, hogy a boldogulás mennyire függ az egyéni teljesítménytől, és mennyiben a származástól, valamint hogy fontos-e a diploma.
A gyerekek szabadidős tevékenységeit vizsgálva kiderült, hogy a tévénézés a legelterjedtebb körükben, 91 százalékuk naponta tévézik. Mondhatni, ez az egyetlen elfoglaltság, amely független a szülők iskolai végzettségétől vagy anyagi helyzetétől. A tartalmasabb, s így „esélyteremtőbb” időtöltési formák viszont - olvasás, sport, mozi, hobbi, PC stb. - leginkább az iskolázott szülők csemetéire jellemzők. A nyaralás egyértelműbben pénzfüggő: a gyermekek 55 százaléka soha nem szokott nyaralni.
A szegénység nem romakérdés Magyarországon - állítják a kutatók -, de tény, hogy a romák a szegények legszegényebbjei. Ahogy az ezekben a háztartásokban élő gyerekek megélik a szegénységüket és a másságukat, ezt a pesszimizmust és lemondást messzemenőkig tükrözik a jövőre vonatkozó elképzeléseik is. 
Tausz Katalin a Mindengyerek című konferencián utalt arra is, hogy bár az erőforrások bővülnek, a szegénység mérséklésére fordított kiadások nőnek, a szegénység mégsem csökken: közel 7 százaléknyi csoport tartós nyomorban él a társadalomban. További lecsúszásuk megakadályozása is nem kevés erőfeszítést igényel.