A 2005-ben hatályos illetéktörvény értelmében jelentősen megnövekedtek a lakásvásárlás kapcsán felmerülő terhek. Alapesetben, vagyis amikor mindenféle kedvezmény és előzmény nélkül vásárol valaki lakóingatlant, akkor az illeték az ingatlan forgalmi értékéhez arányítva, az első 4 millió forint után 2 százalék, az a feletti rész után pedig 6 százalék. Ha a lakásvásárló bármilyen kedvezményben vagy támogatásban részesül, akkor ezek összegét mind le kell vonni a lakás forgalmi értékéből, és csak ezután kell kiszámolni az illetéket.
Török Flóra
Új lakás vásárlása esetén 30 millióról 15-re csökkent az illetékmentesség határa. Ennek egyik konkrét következménye, hogy a piacon fellelhető új lakások nagy része biztosan „nem menekül” az illetékteher elől. Ha tehát ezek után vásárolunk egy 30 millió forintot érő új lakást, akkor a továbbiakban nem nulla, hanem 900 ezer forintnyi illetéket kell „beszolgáltatnunk”. Bár az összeg első olvasatra kicsit soknak tűnhet, sajnos nincs benne számolási hiba! Az adott lakás illetékét nem 15 milliótól kezdik számolni, hanem a nullától. Ez azt jelenti, hogy ez a számítási módszer gyakorlatilag megszűnteti az illetékmentesség fogalmát. Valóban helyesebb volna úgy mondani, hogy az új lakásokon immár 740 ezer forint illetékkedvezmény van. (Ez ugyanis pontosan a 15 millió forintra számított illeték nagysága.)
Ha valaki a régi lakását eladva újat vásárol, akkor a régi szabályok szerint a két forgalmi érték különbözetére volt köteles illetéket fizetni, feltéve, hogy a teljes tranzakció egy éven belül bonyolódott. (A forgalmi érték kérdése azért is fontos, mert ha az illetékhivatal kiküldött szakemberei úgy találják, hogy a szerződésen szereplő érték kisebb, mint a valódi, akkor büntetésként az illeték kétszeresét szabják ki.)
Ezentúl azonban az illetékfizetési kötelezettség alapját a „régi és új lakás értékkülönbsége, de
legalább az új lakás forgalmi értékének a fele” jelenti. Egy gyakorlati példán szemléltetve: ha eladjuk 20 millióért a régi lakásunkat és veszünk egy újat 22-ért, akkor régen 40 ezer forintot fizettünk volna illeték címén, az új rendszer szerint viszont 500 ezret fogunk. Van különbség. Mondhatni kétszer adóztatják ugyanazt az értéket, hiszen a régi lakás után általában már „lerótta” a tulaj az állami kötelezettségeit. További érdekes momentum, hogy ezentúl a „negatív értékkülönbözet” is illetékalapnak számít. Vagyis, ha esetleg kisebb és olcsóbb lakásba költözünk, akkor sem menekülünk meg az illetékhivatal „karmai” közül, hiszen itt is az új lakás értékének a feléig számítható a kötelezettség. Az meg csak a hab a tortán, hogy az említett változtatásokat az „igazságosság jegyében” hozta meg a kormány. Ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy megint csak
a kicsiken csattan az ostor…