Hetek - IX. évfolyam, 4. szám, 2005. január 28

Tanmese - több riportalanyunk is ezzel a kifejezéssel jellemzi Zuschlag János (a továbbiakban: ZJ) szocialista politikus pályáját. ZJ hét évvel ezelőtt, 21 évesen üstökösként bukkant fel a honi politika, vagy legalábbis a baloldal egén, hogy azután tavaly ősszel banális módon bukjon meg egy felelőtlen kijelentése miatt. A több mint egy tucat - részben bennfentes - riportalannyal történt beszélgetés során kirajzolódó történet azonban a jelenlegi politikai közéletnek is tükröt tart.

Zuschlag János (a kép jobboldalán) a Parlamentben. A csúcson szállt ki vagy el? Fotó: MTI

Az egykori diáktársai egyöntetű véleménye szerint „kezelhetetlenül izgága”, ám gyors felfogású ZJ annak idején a történelem iránti érdeklődése folytán keveredett a politika közelébe. Gimnáziumi történelemtanára (Venczel József, a helyi MSZP jelenlegi elnöke) olyan meggyőződéses szocialista volt, aki világnézeti kérdésekben sem hátrált meg soha diákjai érdeklődése elől. Hamarosan az átlagosnál is szorosabb tanár-diák viszony alakult ki kettejük között, ZJ pedig 18 évesen belépett az MSZP-be. Ha már bent volt, keményen kapaszkodott felfelé a ranglétrán: eleinte az Ifjú Szocialisták Mozgalom irodavezetője, alelnöke, majd elnöke lett, fővárosi egyetemistaként pedig az MSZP országos irodájában is tevékenykedett. A róla nyilatkozók visszaemlékezései szerint, ha nem is mindig kopogott, be-benyitott Kósáné Kovács Magdához, Lendvai Ildikó akkori budapesti elnökhöz, vagy akár Horn Gyula miniszterelnökhöz is. A „lábatlankodó”, „az érzelmes kedvesség és a szemtelenség határán egyensúlyozó”, jó szervezőkészségű fiatalban a szocialisták a pártépítés hatékony eszközét látták - talán ezért történhetett, hogy elsiklottak magatartásbeli problémái fölött.
A pártpozíciókat egy bélyeggyűjtő aktivitásával halmozó bölcsészhallgató 1998-ban (vagyis 21 évesen!) - egy esélytelen listás helyről, lényegében véletlenül - „esett be” a T. Házba. Ezzel ZJ elnyerte a sajtó hízelgő érdeklődését, de a könnyed „színeshírekben” való szereplés mellett érdemi munkát is végzett: hallatta a hangját az olajügyekben, vagy a politikai okokból félreállított Kastyják János halasi rendőrkapitány érdekében.
Forrásaink ugyanakkor egybehangzóan mutatnak rá: az elsőgenerációs értelmiségi ZJ a közéleti szerepléshez szükséges szocializáció - kulturált magatartás, a helyzethez illő viselkedés, empátia - terén komoly hiányosságokkal bírt. Ráadásul miután „fontos ember” lett, hibái méginkább felerősödtek. Az egyik halasi városvezetőnek történő bemutatásakor például ezzel lépett be az ajtón: „Milyen sz…r ez az iroda!” „Többször is leszúrtam a Jancsit a viselkedése miatt: telefonált, láthatólag nem vette komolyan az embereket, az egészet” - meséli egyik volt patrónusa, hozzátéve, hogy a szűkebb pátriájában élőket nemes egyszerűséggel „népemnek” nevező ZJ ritkán szívlelte meg az ilyen tanácsokat. Hogy ő maga miként dolgozta fel a gyorsan jött sikert, arról egy fővárosi lapnak adott interjúja árulkodik: „Megtapasztaltam például, hogy micsoda tekintéllyel bír az ember, ha képviselő. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a volt barátnőm édesapja, aki alezredes a kiskunhalasi laktanyában, vigyázzba vágta magát, amikor megválasztásom után először találkoztunk. (…) Persze nem egyszerű elérni, hogy az embert ilyen fiatalon komolyan vegyék, öltözködésemmel, viselkedésemmel, stílusommal próbálom ezt elérni azoknál, akik nem vágódnak hasra a puszta ténytől, hogy képviselő vagyok.”

ZJ stílusát jól érzékeltetik az elmúlt 3-4 évben a kiskunhalasi, illetve Bács-Kiskun megyei MSZP-ben lezajlott folyamatok is. Törésvonalak már korábban is érzékelhetőek voltak a helyi MSZP-nek rendszerváltás óta meghatározó tagjai, illetve a feltörekvő Zuschlag-vonal között, ám ezek a „generációsnak” nevezett ellentétek soha nem fajultak el. 2001-ben azonban szokatlan növekedésnek indult a helyi MSZP-szervezet: ZJ és közeli munkatársai aktivitásának köszönhetően egyre több fiatal lépett be a pártba. A „régiek” eleinte örömmel fogadták a gyarapodást, később azonban egyre inkább aggódva szemlélték a történteket. Egyikük óva intette Zuschlagékat: „Remélem, tiszta ügy ez az egész…” Ma már többen állítják: nem az volt.
A „régieket” egy botrányos küldöttgyűlés ébresztette rá arra, hogy a „játék” célja nem más, mint ZJ hatalomátvétele a pártszervezetben. A 2002-es országgyűlési választások után, a halasi polgármesterjelöltet megválasztó küldöttgyűlésen ugyanis ZJ és hívei váratlanul azt javasolták, hogy a baloldali győzelem után szinte „tuti befutónak” számító Várnai László helyett az MSZP egy helyi civil szervezet jelöltje mögé sorakozzon fel. A politikailag ésszerűtlen javaslatot kis híján sikerült is keresztülvinnie ZJ-éknek: a gyűlésen tucatjával jelentek meg a többség által addig soha nem látott fiatalok, akiket - szemtanúk elmondása szerint - ZJ és bizalmasai sms-ekkel és fejmozdulatokkal instruáltak. A puccsisták azonban, ha sokan is voltak, mégsem voltak elegen: az ötlet keresztülveréséhez hiányzott 2-3 szavazat.
A történtek jobb megértéséhez a Fidesszel ellentétben „alulról építkező” MSZP belső rendszerét kell ismernünk. A párt városi szintjén öt (megyei szinten pedig tíz) tag delegál egy küldöttet. A belőlük alakuló küldöttgyűlés hozza meg a legfontosabb határozatokat, valamint a tisztségviselők személyével kapcsolatos döntéseket. Ennek a demokratikus rendszernek a hátránya, hogy viszonylag könnyű vele visszaélni. A régi párttagok ma már a fociból vett hasonlattal jellemzik a folyamatot: „Egy addig 110-120 tagú szervezetben megjelenni 300 saját emberrel olyan, mintha egy focista a meccsen nem testtel lökne, hanem késsel rohanna a másikra…” - fogalmaznak.

Vörösre festett ég

Az említett küldöttgyűlés kapcsán indított helyi etikai vizsgálat megállapította, hogy a beszervezések a „normálistól” eltérő módon és arányban történtek. Kiderült: a beléptetettek között a megannyi diákon kívül több tucat roma, sőt egy hetvenéves nyugdíjas is van. Előfordult, hogy ZJ munkatársai 25-30 belépési nyilatkozatot adtak le egyszerre a pártirodán, és az is megesett, hogy a tagdíjbefizetést igazoló íveket azért nem fogadták el az illetékesek, mivel a befizetett összeg ugyan fel volt tüntetve rajta, a pénz is megvolt, több aláírás azonban hiányzott. A pártszervezetben keringő információk szerint a beszervezők és a beszervezettek közül többen anyagi juttatásban is részesültek. „Egyértelmű, hogy ennyi embert lehetetlen ideológiai meggyőzéssel beléptetni. Ha ennyi hithű szocialista fiatal lenne Halason, még az eget is vörösre festenék” - csóválják a fejüket az erről nyilatkozók. (A halasi MSZP fénykorában 120 tagot számlált - jelenleg, papíron, 460 fővel működik.)
Visszatérve az etikai vizsgálathoz: a helyben készült jelentést a megyénél - be nem tartott határidőkre való hivatkozással - visszadobták. Ekkor már ZJ, nagyrészt a felduzzasztott halasi alapszervezet küldötteire támaszkodva, alelnöki magasságokba emelkedett a megyében.
A helyi MSZP-tagok tavaly novemberben levélben panaszolták fel ügyüket Hiller István pártelnöknek, arra kérve, indítson vizsgálatot a kiskunhalasi alapszervezetben. Részlet a levélből: „Ellehetetlenült az önkormányzati frakció és a párt együttműködése. 2002 óta folyik a kiszorítósdi. A párt és kapcsolatrendszerének szétverését - Venczel József pártelnökkel karöltve - az a Zuschlag János vezeti, akinek a legutóbbi, a Terror Házánál történt ámokfutása kapcsán az elnök úr találóan jegyezte meg, hogy »a hülyeség és a felelőtlenség pártsemleges«. (...) Helyben a kialakult helyzetet több sikertelen kísérlet után feloldani nem tudjuk, mert a »fantom« párttagokkal kialakult küldöttértekezleten gátlástalanul érvényesül a Zuschlag-féle akarat. (…) Zuschlag kifejtette, hogy a párt legfontosabb célja és feladata az ő 2006-os országgyűlési képviselőjelöltté választása és a megyei listán a biztos befutó hely elfoglalása.” A feladókhoz azonban hosszú ideig semmilyen reagálás nem érkezett. Nemrégiben tudták meg, hogy az országos etikai bizottság már tavaly december 7-én visszautalta ügyüket a halasi MSZP etikai bizottságához. A kör ezzel bezárult: ennek a testületnek az elnöke ugyanis ZJ egyik bizalmi emberének felesége.

Figyelmet érdemel ZJ gazdasági tevékenysége is. A politikus a 2002-es önkormányzati választásokat követően felhívó levélben fordult a Halason győztes Várnai Lászlóhoz, aki ezt megelőzően két jobboldaliként ismert vállalkozót is beválasztott a tanácsadó testületébe. Részlet a levélből: „Nem tudom, mi volt a célja a polgármester úrnak a meghívással. Ha csak az, hogy semlegesítse őket, akkor helyesnek tartom a polgármester úr lépését. Ha ennél több, akkor nem. Mivel mindkét úriember nemkívánatos személy jelenleg, így éppen e hónapokban folyik állami cégeknél levő érdekeltségeik megszüntetése. Ezért javaslom a tisztelt polgármester úrnak, ne ígérjen nekik többet, mert jelenleg ők körön kívül vannak. Azt is javaslom a polgármester úrnak, egyeztessünk, milyen vállalkozókkal akarunk kapcsolatot kiépíteni, mert nagyon kínos lesz mindkettőnk számára, ha más-más körrel kívánunk jó viszonyt kialakítani. Komoly forrásokat csak az államtól kaphatnak, ebben szívesen segítek, de csak a megbízható vállalkozóknak.”
ZJ betartotta, amit ígért: a helyi sajtóban többször büszkén jelentette be, hogy többmilliós támogatásokat kaptak helyi vállalkozók. Többek között annak a TvNetwork Rt.-nek is jutott 30 millió, amelyiknek egy időben
ZJ felügyelőbizottsági tagja volt. A helyi vállalkozóknak „hozott” támogatások ellenére - jegyzik meg városvezető szocialisták - ZJ a Halas számára két helyi rendezvényre megígért, néhány milliós sportminisztériumi támogatást sem tudta kibrusztolni. Pedig - párttársai szerint - az ifjúsági ügyekért felelős, és az ezzel kapcsolatos támogatások fölött részben diszponáló ZJ a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium folyosóin mobilozva gyakran fennhangon adta értésére beszélgetőpartnereinek, hogy ő „ezt is, azt is” el tudja intézni. (Forrásaink hozzáteszik: ZJ az akkor még miniszterként tevékenykedő Gyurcsány Ferencen kívül mindenkivel lekezelő stílusban, esetenként ordítva „kommunikált”.) ZJ elnökhelyettesként korábban a FIBISZ (a párt ifjúsági szervezete) pénzügyeit is intézte. „A stílusa miatt Jánost ott sem igen kedvelték, ám pénzügyi kompetenciájából fakadóan mégis mindenki igyekezett vele jóban lenni” - emlékszik vissza egy FIBISZ-es megszólaló.

„Nekik már nem volt hideg” - ezzel a Terror Háza előtt tett kijelentésével iratkozott ki rövid úton a politikai közélet főáramából ZJ 2004 októberében. „Mikor erről beszélgettünk vele, körömszakadtáig védte saját álláspontját, miszerint »vadásztak rá«, és őt tulajdonképpen a jobboldali média csinálta ki. Hiába mondtuk neki, hogy rád nem kellett vadászni, mert annyira hülyén viselkedsz, hogy csak idő kérdése volt, mikor kerülsz ilyen helyzetbe” - meséli egy informátorunk. Való igaz, ZJ mindent megtett, hogy kivívja a jobboldal haragját. A politológiában „attack dog”-ként (támadó kutya) emlegetett szerepkört betöltő debattőrre állítólag azt követően kezdtek következetesen utazni, hogy elkezdett foglalkozni az Orbán-szőlőkkel. Egyes információk szerint politikai ellenfelei egy pszichiátert is megkérdeztek arról, hogyan, miként lehet „megfogni” a sajátos viselkedésű közéleti személyiséget. Ezt követően ZJ-t kitartóan kamerázták - nemcsak akkor, amikor nyilatkozott, hanem attól fogva, hogy a helyszínre érkezett, mindaddig, amíg el nem hagyta azt. Állítólag a Magyar Nemzet jól értesült újságírója a Zanzibárra telelni induló ZJ-t még a repülőtéren is felhívta, amitől ő olyannyira „kiakadt”, hogy telefonon kért segítséget párttársaitól: „szedjék le róla” az őt üldöző sajtót.
A megbánást nemigen mutató ZJ-t sokan megpróbálták megóvni attól, hogy végleg eljátssza politikai tőkéjét, sőt, eleinte az MSZP felsőbb vezetése is segítő kezet nyújtott felé. „Azt mondták neki, bökjön rá egy országra bárhol Európában, ahová ki szeretne menni ösztöndíjjal nyelvet tanulni. Egy-két év után »tisztán« térhetett volna vissza” - mondja egyikük. ZJ azonban nem hallgatott senkire, ehelyett kidolgozott egy saját maga „megmentésére” vonatkozó stratégiát. Ennek lényege, hogy 3-4 hónapig „csöndben lesz”, majd újra aktivizálódik: a választásokra való felkészüléshez így lesz még egy teljes éve. A tervben központi elemként szerepel, hogy a helyi választókörzetben is jelöltként indul, illetve - mint megyei alelnök - másodikként felkerül a megyei pártlistára, ami az eddigi tapasztalatok alapján biztos befutó helynek számít. Arra is hivatkozott, hogy az MSZP magas pozícióban lévő vezetőjével is megegyezett arról, hogy „visszajöhet” majd (ebben többen kételkednek, mondván „János mindig is szeretett nagy nevekkel dobálózni”). Miután szűk körben előadta elméletét, - egy jelenlévő szerint - ZJ láthatóan megnyugodott, és megerősödött az a meggyőződése, hogy ő ártatlan, és „semmi gond, az emberek el fogják felejteni a balhét”, ő pedig ismét képviselő lesz. A „tervvel” kapcsolatban azonban több probléma is akad - mutatnak rá interjúalanyaink. Először is: ZJ eddig sem volt túl erős saját választókörzetében, másrészt a megyei listára való felkerüléshez (ami egy ilyen hátországgal elvileg könnyen elérhető) elengedhetetlenül szükséges, hogy a politikusnak valóban legyenek még pártfogói az MSZP legfelső köreiben. Hiller István pártelnök ugyanis bejelentette: a korábbi gyakorlattal ellentétben a pártvezetés élni fog a jelöltállításokhoz fűződő vétójogával. ZJ mindezt nem veszi figyelembe. Többen is beszámoltak arról, hogy a politikus a kritikákra reagálva nemegyszer hisztérikusan - egy másik megfogalmazás szerint „vinnyogva” - hangoztatta: őbelőle úgyis képviselő lesz.
„Bizonyos szempontból érthető János kapkodása: ha nem sikerül visszakapaszkodnia, mindent elveszít” - magyarázza egyik forrásunk. Úgy látja, ZJ ahhoz az általa politikai yuppie-ként aposztrofált generációhoz tartozik, amely a köz szolgálatát meglehetősen pragmatikus szempontok alapján gyakorolja. Mindezekhez hozzáteszi: „Az emberek általában úgy gondolják, hogy a politika szolgálat, amihez kell egy jó értelemben vett alázat. A politikusok többsége erre képtelen, de az ügyesebbek legalább meg tudják magukat játszani. János azonban erre sem képes. Így lett az ő története egy nagyon szomorú tanmese.”