Magyarország a dohányzás és a tüdőrák terén évek óta a világ élmezőnyében található. Nálunk fejlettebb társadalmakban a dohányzás hatékony visszaszorítása mögött többek között annak felismerése áll, hogy az állam hosszú távon akár a dohánytermékek adóbevételének nyolcszorosát is elköltheti a cigarettázással kapcsolatos egészségügyi kiadásokra.
Bár a tendenciák régóta ismeretesek nálunk, úgy tűnik, a civil dohányzásellenes szervezetek sokkal elhivatottabban küzdenek a nemdohányzók érdekeiért, mint a különféle, náluk jobban dotált állami szervek. Ugyanis sem a megelőzés-felvilágosítás, sem a nemdohányzókat védő törvény, sem az egyszeri kampányok nem képesek valódi áttörést hozni a cigarettázási szokások terén. Az olyan vívmányok, mint például a nemdohányzó vonatkocsik elkülönítése is a civilek erőfeszítéseinek eredménye volt, és az is elgondolkodtató, hogy szinte csak ők rendelkeznek naprakész adatokkal a lakosság dohányzási szokásait illetően.
A WHO felmérése szerint világviszonylatban minden tizedik ember haláláért a dohányzás felel - viszont a KSH 2002-es adatai szerint Magyarországon minden ötödik ember közvetve vagy közvetlenül a dohányzás miatt hal meg. A közvetlen összefüggés a rákbetegséget, a közvetett kapcsolat a dohányzás okozta „járulékos” betegségeket, mint például az érszűkületet jelenti.
Az elmúlt évtizedekben a gazdaságilag fejlettebb országokban a dohányzás folyamatos csökkenést mutat, kedvezőtlen fordulat viszont, hogy világszerte nő a fiatal nők és a gyerekek száma a dohányosok között. A cigarettagyártó multicégek ráadásul sikeresen terjeszkednek Kelet-Európán keresztül Ázsia felé, tehát olyan országokba, amelyekben a népegészségügy még tudvalevően gyenge lábakon áll.
A dohányzással szemben nem elfogult orvosok és kutatók szerint egyértelműen bizonyított, hogy a rákbetegségek terén - tehát nem csak a tüdőráknál - a legjelentősebb kiváltó tényező a dohányzás. Míg a rákos megbetegedések közül a magyar férfiaknál a tüdőrák vezet, addig a nőknél az emlőrák, ám ennek kialakulása is jelentősen összefügg a kamaszkorban elkezdett dohányzással.
Amint azt dr. Vadász Imre tüdőgyógyász lapunknak elmondta: a tüdőrák oka 90 százalékban a dohányzás, a fennmaradó 10 százalék pedig a környezeti szennyezés, ipari füst számlájára írható. A dohányzás fekete éveinek az 1970-1991-es éveket mondhatjuk, ekkor volt a legmagasabb a hazai cigarettaforgalom alakulása. Ennek húsz-harminc év múltán jelentkező következménye a tüdőrák és egyéb rákbetegségek nagyarányú növekedése. Több mint tíz éve hazánk a dobogó legfelső fokán áll a tüdőrákos betegek arányát illetően. Ezek nagyobb hányada férfi, számuk 2000 óta némileg csökkent ugyan, ám a női betegek száma emelkedik.
Bár a dohánytermékek fogyasztása terén csak a 8. helyet érdemeltük ki, ez 2003-ban 30 milliárd cigarettát jelentett, az egy főre jutó „fogyasztás” pedig 300 szál évente, a csecsemőket is beleszámítva. Korrektebb az a számítás, amely csak a dohányosokra vetíti ki ugyanezt: így 6931 szálat kapunk évente - ez nagyjából napi egy doboz cigarettának felel meg -, melyhez közel 3 millió 15 év feletti polgártársunkat rendelhetjük.
A dohányzás okozta betegségek manapság ugyanakkora veszélyt jelentenek, mint a múlt század elején a tbc - hívta fel a figyelmet drámai hangú előadásában két évvel ezelőtt Józan Péter, a KSH főtanácsadója. 1902-ben a tuberkulózis a halálozások 15 százalékáért volt felelős (ezt később sikerült visszaszorítani), ugyanakkor 1999-ben a halálozások 20 százaléka függött össze a dohányzással. A tüdőrákosok többsége - az egészségügyi tárca adatai szerint 95 százaléka - dohányos. Általánosságban elmondható, hogy a 20. század utolsó harmadában rosszabbodtak a magyar lakosság halálozási mutatói, halvány javulás csak a legutóbbi években tapasztalható. Ha Európa többi országát vesszük alapul, akkor kiderül: hazánk gazdasági fejlettségéhez képest a megbetegedési és halálozási arányok rendkívül rosszak. Ez az állapot különösen a középkorú, 35-64 éves férfiakat sújtja, ráadásul körükben a halálozások 35 százaléka a dohányzással kapcsolatos.
A fiatal nők mellett napjainkban a másik veszélyeztetett társadalmi csoport a 13-16 éves korosztály. A Nemzetközi Ifjúsági Dohányzásfelmérés Magyarországi Kutatási Jelentése szerint több mint kétharmaduk kipróbálta már a dohányzást, és egyharmaduk jelenleg is dohányzik - akárcsak a felnőttek. A két nem között nincs jelentős eltérés, s törvény ide vagy oda, a dohányzó serdülők 75 százalékának sohasem okozott gondot, hogy cigarettát vásároljon magának. A megkérdezett tanulók 75-95 százaléka rendszeresen ki van téve passzív dohányzásnak. Felvilágosító dohányzásellenes médiafelhívással 30-60 százalékuk találkozott az elmúlt évben, míg népszerűsítő reklámmal 60-85 százalékuk.
Nézzük a pozitívabb eseményeket is. Az elmúlt év legkiemelkedőbbnek mondható dohányzásellenes felvilágosító eseménye a „Ciki a cigi” kampány volt. A McCann-Erickson reklámügynökség tájékoztatása szerint a 2-3 hónapig tartó, kiterjedt médiakampányra az egészségügyi tárca nettó 56 millió forintot költött. Király Ildikó, az ügynökség vezetője elmondta, hogy a szűkös anyagi keretek miatt nemcsak ők, hanem a kampány többi résztvevője is 60-70 százalékos árengedménnyel vagy társadalmi célból dolgozott. A kampány előtt és után felmérést végeztek, mely csak egészen minimális pozitív változást mutatott ki.
Köztudott, hogy a passzív dohányzás súlyosan károsítja az egészséget. Egy 2000-ben készült vizsgálat adatai szerint még a budapesti óvodások közel 40 százaléka is passzív dohányzásnak van állandóan kitéve. Pedig 1999-ben hazánk is bevezette a nemdohányzók védelmére hozott törvényt, melynek betartása az ÁNTSZ sokat vitatott feladata lenne. Tény, hogy lakossági bejelentés alapján - mely bármely helyi (megyei, városi, kerületi) ÁNTSZ-nél megtehető - minden esetben végeznek ellenőrzést. Abban azonban minden szakember egyetért, hogy a törvényi szabályozás önmagában csak tüneti kezelés.
Ahhoz, hogy komoly eredményeket érjünk el, a nyugati országok összehangolt, több évtizedes kampányait kellene példának tekinteni, amelyeknek a cigarettagyártókkal szembeni látványos kártérítési perek éppúgy részei, mint a megfelelő adópolitika. A Gazdaságkutató Intézet kimutatása szerint míg a dohánytermékek adójából eredő költségvetési és államháztartási bevételek becsült összege évi 250 milliárd forint, addig a dohányzás okozta egészségügyi kiadások óvatos becslések szerint is ennek az ötszörösét jelentik! Civil szervezetek számításai szerint a dohányzással összefüggésbe hozható betegségek kezelési költségei, gyógyszertámogatások, idő előtti elhalálozások, rokkantság, valamint az egyéb (például tűzeseti) károk ennek a nyolcszorosát teszik ki minimum.
A dohányzással szembeni harc pénzhiányon kívüli legnagyobb problémája, hogy a hozzáértő szakembereket valamilyen meg nem magyarázott okból három-négy évente automatikusan lecserélik, így a feladatok elvégzésének hatékonysága és a társadalom tájékoztatása jelentősen visszaesik. Hogy szándékos politikai akarat szüleménye-e ez az áldatlan állapot, vagy egyszerűen csak nemtörődömség, arra több megkérdezett szakember sem kívánt válaszolni, az olvasókra bízzák, mit gondolnak. Az viszont biztos, hogy ezt a dohánylobbi sem csinálhatná jobban.