Szlazsánszky Ferenc
A Császárról jelentett Novák

Nem tagadok semmit - felelte Novák Dezső kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó arra a kérdésünkre, ő volt-e a Nemere fedőnevű ügynök, aki legalább tizenöt éven keresztül adott jelentéseket csapattársairól a belügyminisztérium III/III-as belső elhárításának. Novákot 1967-ben szervezték be, és a levéltári adatok szerint legfontosabb feladata minden idők egyik legnagyobb magyar focistája, az aranylabdás Albert Flórián megfigyelése volt.

Novák Dezső. „Úgy érzem, Albertet nem bántottam meg” Fotó: MTI

„Azt hiszem, Flóri meg fogja érteni az indokaimat, számára is világossá válik, hogyan kerültem ebbe a helyzetbe” - mondta Novák Dezső megkeresésünkre, és bár beszervezése konkrét körülményeiről nem beszélt, azt azért érzékeltette, 
megbízói kényszerhelyzetbe hozták. (Novák a Napi Ász keddi számában még úgy nyilatkozott, nem tudja, ki volt Nemere.) 
Novákot 1967-ben éppen azon a napon szervezték be, amikor az első számú célszemélyként megnevezett Albert Flórián átvette az Európa legjobb játékosának odaítélt Aranylabdát. A III/III „nagyon haragudott” Albertre, ugyanis „ő lőtte ki” Nemere elődjét, a Jászsági fedőnevű - korábbi ferencvárosi válogatott játékos - ügynököt: mivel a Császár nem volt hajlandó együtt játszani vele, Jászsági kénytelen volt eligazolni a Ferencvárostól - mondta lapunknak Bocsák Miklós, aki a napokban könyvet jelentet meg Ki volt a Fradi besúgója? címmel. 
(A Hetek kutatása szerint 1967-ben csak egy válogatott focista távozott a Ferencvárostól, az addigi csapatkapitány Mátrai Sándor.) 
Albertnek természetesen fogalma sem volt róla, hogy Jászsági távozásával magára haragította a III/III-t, hiszen azt sem tudta, ki is valójában Jászsági - a levéltári kutatás e részletéről a Hetektől értesült. 
„Nemeréről idén nyáron hallottam először, de nem tudtam, kit takar a fedőnév” - mondta lapunknak Albert Flórián, aki nem emlékszik rá, hogy játékosi pályafutása során feltűnt volna neki, bárki is figyelné.

Albert Flórián Fotó: MTI

A figyelés tényét először Tischler János történész publikálta a Rubicon című folyóiratban, ám Novákot nem nevezte meg. A szintén a megfigyeltek közé tartozott Varga Zoltán egy nyári tévéműsorban beszélt Nemeréről, de, mint lapunknak kifejtette, akkor „mindenki kiröhögte”. „Nem akarok tovább foglalkozni Novákkal, annak viszont örülök, hogy most már hisznek nekem” - reagált kérdésünkre az 1964-es tokiói olimpián győztes labdarúgó. 
A közel háromszáz oldalnyi levéltári adatot végigböngésző Bocsák szerint Nemere második számú célszemélye dr. Lakat Károly, a Ferencváros egykori vezetőedzője volt, ezen túl azonban jelentett „mindenkiről minden fontosnak vélt információt”, a külföldi utakon történt találkozóktól kezdve a játékosok politikai jellegű megnyilvánulásain át az esetleges kihágásokig. 
„Úgy érzem, Albertet nem bántottam meg, és semmiféleképpen nem okoztam hátrányt a számára” - mondta Novák többek között arra az ügynöki jelentésre utalva, amely Albert szűkebb baráti köréről tájékoztatta a belügyminisztériumot. 
A III/III munkatársa egyébként „operatív szempontból értékesnek” minősítette az anyagot, és kitért rá, hogy a megnevezett személyek „elsődleges ellenőrzését elvégezték”. (Az egyik megfigyelt barát lapunk megkeresését azzal hárította el, hogy nem biztos benne, nem ártana-e önmagának egy, a III/III-at érintő nyilatkozattal.) 
Novákkal ellentétben Bocsák Miklós úgy véli, Nemere jelentései kifejezetten ártalmasak voltak: „Nagyon csúnya képet festett Albertről, különböző anyagi jellegű ügyek jelentésével azt próbálta elhitetni, hogy Albert egy pénzimádó személy, aki három forint kártyaveszteségtől is dührohamot kap.” 
Bocsák mindezen túl meg van róla győződve, a III/III 1967-ben hozzálátott Albert ellehetetlenítéséhez, ami egy Népsport-cikkben csúcsosodott ki. Az írás két győztes mérkőzés után intézett támadást Albert ellen, lazsálással és nem eléggé belemenős játékkal vádolva a focistát, aki helyett a csapattársak futnak. „A publicisztika után le is mondtam a válogatottságot, végül csak Csanádi Árpád MOB-elnök kérésére vállaltam a dánok elleni meccset” - emlékezett a Heteknek a történtekre Albert. A mérkőzés kimenetelét mindenesetre a III/III sem tudta volna jobban „megrendezni”: Albertet úgy lerúgta az ellenfél egyik játékosa, hogy eltört a lába, és soha többé nem lett ugyanaz a labdarúgó, aki korábban volt. (A mérkőzést a dánok nyerték, a magyar válogatott nem jutott ki a világbajnokságra.) 
Az iratokból úgy tűnik, Nemere időnként megpróbált kibújni a kényszerrel ráosztott feladat teljesítése alól, más periódusokban azonban többször túlteljesített, sőt ellenszolgáltatást is kért tevékenységéért. Bocsák Miklós és Tischler János egybehangzóan állítják, hogy Nemere idővel egy-két anyagi természetű dologban segítséget kért tartótisztjétől. (Egy ízben egy neki komoly összeggel tartozó személyt kereshetett fel - a nagyobb ráhatás kedvéért - egyenruhás rendőr jelenlétében, máskor pedig ittas vezetésért kiszabott pénzbüntetését simította el az elhárítás.) Ezenkívül azt is elintézték neki, hogy három év kihagyás után visszakerüljön a nemzeti válogatottba. „Én sose kértem semmit, mert ha kértem volna, nem kilencszer lettem volna válogatott, hanem százszor” - kommentálta a fenti felvetést Novák Dezső. E kérdésben az egykori barátja másik énjén szemlátomást megrendült Albert is Novák álláspontjára helyezkedett: „Eléggé rosszul végezhette a munkáját, ha csak kilencszer rakták be a csapatba.” Hogy III/III-as beszervezése előtt tényleges tudása alapján lehetett mindössze pár alkalommal a nemzeti tizenegy tagja Novák, vagy inkább azért mellőzték, mert posztján a már említett Jászsági fedőnevű ügynök játszott - ma már nehéz lenne kideríteni.