Hetek - VIII. évfolyam, 37. szám, 2004. szeptember 10

Míg a régi időkben tabunak számított, mára már bevett társadalmi szokás, korjelenség a válás. Tömeges elterjedésében a szakértők szerint a modern technológiai fejlődés felgyorsulását is látnunk kell: az online randevúzás, az e-mailek és az sms-ek nem mindig kedveznek a házasságok fennmaradásának. Az Egyesült Királyságban kizárólag a válások nyomán évente két milliárd font (760 milliárd forint) bevétel jelentkezik az államháztartásban. Az Amerikai Egyesült Államokban évente egymillió gyermek válik „egyszülős” gyerekké a szülők szétköltözése miatt. Ma Nyugat-Európában minden második házasság válással végződik.

Válni régen sokkal nehezebb volt, mint manapság. Az első hivatalos válás VIII. Henrik nevéhez kötődik, aki 1533-ban meg akart válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, mert a hölgy nem tudott fiúutódot szülni számára. VIII. Henrik azt remélte, hogy Anne Boleyn majd képes lesz erre a nemes feladatra. VII. Kelemen pápa azonban nem volt hajlandó szentesíteni Henrik válási törekvését - így mindez az anglikán egyház különválását eredményezte Rómától, Henrik ugyanis ennek következtében szakított a Szentszékkel. A házasságot végül a canterburyi érsek érvénytelenítette, Katalint pedig száműzték. (Az igencsak torz jellemű király egyébként később sokkal véresebb módszert választott Anne Boleyn és még egy másik felesége eltüntetéséhez: válás helyett egyszerűen lefejeztette őket…)
A Henrik királyt követő évszázadokban a válás kizárólagosan a gazdag emberek kiváltsága volt, akik képesek voltak megfizetni az ehhez szükséges összegeket. 1857-ben született meg az első, válással foglalkozó törvény (a Matrimonial Causes Act), amelynek nyomán az egyszerűbb emberek is elválhattak, és jogot nyertek az újraházasodásra (az első évben, 1857-ben huszonnégy válást engedélyeztek). A válás azonban mindig is stigma maradt a társadalomban, egészen a második világháborút követő évtizedekig.

A hatvanas és hetvenes évek liberális hulláma azonban jelentős hatást gyakorolt a törvények alakulására, és ezekben az évtizedekben hatalmasan megugrottak a válási mutatók. Angliában például 1950-ben 1000 emberből csak 28-an váltak el, 1970-ben 47-en, 1980-ban pedig már 280-an. Az Independent című napilapban megjelent összeállítás szerint a válások tekintetében legszomorúbb év 1993 volt az Egyesült Királyságban: 1000 emberből már 443-an váltak el. Mára alig apró túlzással elmondható: Nyugat-Európában minden második házasság válással végződik.
A szóban forgó területtel foglalkozó szakértők elsősorban az internethez való könnyű hozzáférésben látják a válások egyik fő okát, a házasságok válságáért szerintük a technológia is felelős. Az „online randevúzás”, az e-mailezés, az sms-ezés, illetve a régi barátokat összehozó website-ok miatt a régi kapcsolatok hamarabb felélednek, illetve új kapcsolatok alakulnak ki. A modern életvitellel együtt járó stressz és a rendkívül hosszú munkaórák szintén nem kedveznek a házasságok megmaradásának. Az internet fénykorában ma már az sem meglepő, hogy a válás online is „megoldható”.
Az Amerikai Egyesült Államokban a legmagasabbak a válási mutatók a világon. Itt éltek, illetve élnek a világon a legtöbbször elvált személyek és hírességek is. A legtöbbször elvált férfi Thomas Manville, akinek összesen 13 felesége volt. A világon legtöbbször elvált hölgy, Linda Chandler Indianában él, huszonkét férjjel a háta mögött. A világ legrövidebb frigye minden bizonnyal Britney Spearsé volt, aki összesen 55 órát töltött házasságban Jason Alexanderrel.
Jelenleg Las Vegasban lehet a leggyorsabban házasságot kötni, a leggyorsabban elválni pedig a nevadai Renóban tudnak az emberek. Ezt a várost tartják a válások mekkájának: a nem nevadai lakosok négy hét alatt válhatnak el körülbelül 900 dollár ellenében, a nevadai polgárok pedig mintegy két hét alatt „túladhatnak” házastársukon, s csupán 379 dollárt kell fizetniük. (Angliában ugyanez 13 ezer fontba kerül: jelenleg Londonban a legdrágábbak a bírósági illetékek a világon.)

„Senki se áltassa azzal magát, hogy a válás könnyű. Egy rossz házasságot fenntartani nehéz, de a válás után megvédeni a gyermekeket annak következményétől sokkal nehezebb” - állítja Patricia Casey, a dublini egyetem kutatója, aki majd egy évtizedes vizsgálatsorozat alapján arra az álláspontra jutott, hogy a válásnak a gyermekekre gyakorolt negatív pszichés hatása rosszabb, mint a szülő esetleges elhalálozása, ugyanis az a veszteségérzet, amely ilyenkor kialakul (és amely elhúzódó depresszióban és a hirtelen visszaeső iskolai teljesítményben jelentkezik), sokkal nehezebben dolgozható fel.
„Szeretném helyreigazítani azt a téveszmét, miszerint a különköltözés jobb, mint egy rossz házasság. Vizsgálataim egyértelműen igazolják, hogy nem ez a helyzet” - állítja a kutató.
Őt igazolja az a nemzetközi statisztikákból kirajzolódó tény is, miszerint a tinédzserkorban elkövetett öngyilkosságok elsőszámú oka a család szétesése.
Közismert, hogy a válás jelentős anyagi terheket ró az egyénre: kutatók szerint átlagosan tíz év kell ahhoz, hogy valaki anyagi területen kiheverjen egy ilyen törést. Ahol gyermekek is vannak, ott 42 százalékra teszik a gyermekekkel maradó szülő anyagi bevételeinek csökkenését. Amerikában éppen ezért válási tanácsadó cégek kínálják szolgáltatásaikat (pénzügyi tervezést, hitellehetőségeket, csődelhárítást stb.) erre az esetre.
Egy amerikai kutatócég, a The Heritage Foundation legújabb vizsgálatai szerint azonban a válás okozta elszegényedés „nem áll meg” a szülőknél. Az elvált családok gyermekei felnőtt korukban sokkal nagyobb valószínűség szerint lesznek szegények, mint az ép házasságokból jövők. „Az Amerikai Egyesült Államokban valójában a gyermek szüleinek a családi állapota az a legfontosabb faktor, amely meghatározza, hogy a felnőtté váló gyermek a szegényebb vagy a gazdagabb társadalmi rétegbe kerül majd - állítja Patrick F. Fagan, a The Heritage Foundation szakembere. Majd így folytatja: - Természetesen megértjük, hogy miért választja sok ember a válást, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a társadalmi és gazdasági életből vett adataink alapján egyértelmű: ezzel sokkal több probléma lesz, mint haszon.”
A házasságkutatók már évekkel ezelőtt kimutatták, hogy a boldogtalan házasság vagy a válás durván 35 százalékkal növelheti annak az esélyét, hogy megbetegszik az ember. (Lois Verbrugge és James House vizsgálatai szerint a viharos házasságban élők sokkal gyakrabban szenvednek megfázásos vagy influenzás megbetegedésekben.)
A fehérvérsejtek az immunrendszer legfontosabb fegyverei. A boldog kapcsolatban élő férfiak és nők vérében a fehérvérsejtek száma többszörös sebességgel emelkedett külső fertőzés hatására, mint a problémás kapcsolatokban, promiszkuitásban élő egyéneknél. S orvosilag ma már az is bizonyított, hogy a rákos sejtek is gyorsabban pusztulnak olyan emberek esetében, akik boldog kapcsolatban élnek. A fiziológiai vizsgálatok nyomán egyértelműen kiszámítható, hogy a házasságban élő emberek átlagban négy évvel tovább élnek, mint azok, akik elváltak.
John M. Gottman házasságkutató elsőre talán meghökkentő megállapítása, úgy tűnik, mégiscsak helytálló: „Gyakran elgondolkodom azon, hogy ha a fitneszrajongók a szabadidejüknek nem több, mint tíz százalékát - mondjuk napi húsz percet - a házasságuk erősítésére fordítanák a testük helyett, háromszor akkora hasznot hajtanának az egészségüknek, mintha ugyanezt az időt a szobabiciklin pedálozva töltenék el”.